Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

ISi. országos illés 1998. mái Horváth Gyula*. Ezt én visszautasítom! (Nagy zaj. Elnök hosszasan csenget.) Elnök: Ezen kifejezésért Horváth Gyula képviselő urat ezennel rendreiVfcasítoin. (Helyes­lés a jobboldalon. Nagy nyugtalanság bal felől.) A mi a dolog érdemét és a ténynek helyreállítását illeti, bátor vagyok hivatkozni a jegyzői karra, (Élénk felkiáltások bal felől: A háznak beszéljen! Elnök csenget.) hogy mindkét oldalról azt a je­lentést kaptam, hogy szólásra senki sincs fel­jegyezve, hogy erről jelentést tettein a háznak, s hogy kérdeztem, kíván-e még szólani? (Nagy zaj. Közbeszólások a szélső baloldalon: Senki sem hallotta! Felkiáltások a jobboldalon: Mi hallottuk!) Miután pedig határozott, világos és a tőlem tel­hető legerősebb hangon kijelentettem, hogy senkisem lévén szólásra följegyezve, a vitát bezártam. (Felkiáltások baloldalon: Senki sem hal lotta! Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Hoitsy Pál: A házszabályokhoz kívánok szólni. (Nagy zaj.) Horváth Gyula: Ha a rendreutasítás raj­tam szárad, leteszem a mandátumomat. (Kifelé indul. Egy hang a baloldalon: Megvédelmezünk!) Ha itt engem senki meg nem védelmez, majd megvédel­mezem én magamat! (Szónok a teremből eltávozik. Nagy zaj a baloldalon.) Hoitsy Pál: (Halljuk! Halljuk! Zaj és moz­gás.) Tessék az elnök úrnak csendet csinálni, máskép nem beszélek, Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Hoitsy Pál: T. ház! Nem akarok ebből az incidensből nagy kérdést csinálni, (Helyeslés.) egyszerűen azon okból nem, mert, — a hogy tudomásom van róla, — senki sincs, a ki szólni óhajtana, és ez iránti kívánságát nyilvánította volna. De constatálnom kell, hogy a vitának be­fejezése nem felel meg a házszabályoknak. (Igazi Úgy van! a, bal- és szélső baloldalon.) A házszabályok egyenesen elrendelik, hogy azok, a kik szólni kívánnak, akár a javaslat mellett, akár az ellen, a jegyzőknél feliratkoz­nak, s mikor a feliratkozottak száma elfogyott akkor a házszabályok szerint az elnök köteles­sége kérdést intézni a házhoz. (Közbeszólások jobbról: Megtette!) hogy van-e még aki szólani kíván: igen vagy nem? (Úgy van! bal felől.) A t. elnök úr azt mondja, hogy ő ezt a kér­dést intézte a házhoz. Elnök : Igenis intéztem ! Hoitsy Pál: - • • • Én tehát nem enged­hetem meg, hogy valaki az elnök úr szavaiban kételkedhessek. (Általános helyeslés.) Mintán mondja, hogy tette: tehát világos, hogy tette! (Úgy van! jobb felöl.) De nem erről van szó, (Halljuk! Halljuk!) a kérdésnek olyannak kell lenni, hogy az, a kit kérdezünk megérthesse, (Helyeslés a szélsőbalon.) mert kérdést intézni rczins 16 án, csütörtökön. g|3 valakihez, a ki azt meg nem hallja, és kérdést intézni a házhoz, a melyet csak a jegyzők hallanak meg, a mint ezt az elnök úr imént mondott szavai tanúsítják, ez a házszabályoknak egyenes kijátszása. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondások a jobboldalon.) A t. elnök úrnak tetszett volna, ha a hangja nem bírja, rendet és csendet csinálni. Azért van az elnöki székbe ültetve, hogy ren­det és csendet csináljon a többi szónokoknak; annál inkább kötelessége pedig rendet és csen­det csinálni akkor, a midőn maga kíván szólni. Én nem akartam, hogy úgy múljék el ezen incidens, hogy ez, a mit mondtam, constatálva ne legyen. Ezért szólaltam föl. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A ministerelnök úr kíván nyilat­kozni ! Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, a házszabályokhoz kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk !) Ha valaki, úgy én, e házban mindenkor az elnöki tekintély föltétlen elismerésének szó­szólója voltam. De másfelől épen azért, mert ezen elnöki tekintélyt minden megtámadtatás ellen biztosítani kívánjuk, nem engedhetjük fel­szólalás nélkííl történni azt, hogy ha a t. elnök úr az elnöki jogokat túllépi. (Nagy mozgás jobb­ról.) Ez pedig történt a jelenlegi esetben. (Halljuk! Halljuk!) Kérem, méltóztassanak en­gem meghallgatni, én sine ira et stndio szólok. En azt hiszem, hogy az elnöki jogkört sem tágítani sem szűkíteni nem szabad, hanem ez csak akkor érvényesülhet teljes erkölcsi aucto­rítással, midőn egyfelől minden engedetlenséggel szemben biztosítva van, másfelől pedig annak semmi túllépése helyet nem foglal. (Úgy van! bal felöl.) A t. elnök úr most néhány perez előtt, Horváth Gyula t. barátommal szemben ezzel a kifejezéssel élt, hogy a képviselő úr­nak eljárásával szemben határozott megrováso­mat fejezem ki. (Élénk felkiáltások bal felöl: Erre nincs joga! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Már pedig a házszabályok egész világosan és félre­érthetetlenül meghatározzák a képviselő urak­kal szemben alkalmazható elnöki rendszabá­lyoknak különböző módjait, és azon eljárást, a mely követendő, ha az elnöki tekintély alapján alkalmazható rendszabályok czéira nem vezetné­nek, és további rendszabályok 'szüksége fen­forogna. A házszabályok 204. §-a erre nézve azt mondja, (olvassa:) »Ha a ház valamely tagja a rendet zavarja, az elnök őt névszerint is rendreutasíthatja. Ezen rendreútasítás ellen felszólalni, azt visszautasítani, vagy vita tár­gyává tenni nem szabad.« (Félkiáltások jobb felöl: Visszautasította! Zaj. Halljuk! Halljuk! bal felől.)

Next

/
Thumbnails
Contents