Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

214 Wl. országos ölés 18ft3» máreains 16-án, csiitörtiSkőn. A t. elnök úr pedig az első esetben, mely­ben neki Horváth Gyula t. barátomnak felszó­lalása ellen kifogása volt, a mit én nem bírá­lok, mert az ő jogkörébe tartozik, ezzel a kifejezéssel élt, hogy »a képviselő urat ezen kifejezéseért megrovom.« (Ügy van! bal felől.) Megrovásra pedig az elnök úrnak nincsen joga mert jogköre csak a rendreútasításra terjed ki. (Úgy van! bal felöl.) Nem lehetett tehát mon­dani, hogy helytelenséget követett el, vagy ha formailag vétett is, az elnöknek helytelen eljá­rása által volt erre provocálva, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) midőn ezt a megrovást visszautasította, mert a megrovás a házszabályok­ban alappal nem bír. (Igaz! Úgy van! bal felől.) A házszabályok további folyamán azután ki van fejtve, hogy ha az illető tag a rendzavarást folytatja és rögtöni intézkedés szüksége nem forog fenn, azt pedig senki sem fogja mondani, hogy itt rögtöni intézkedés szüksége fenforgott volna, — Hoitsy Pál: Rendzavarás volt, mert az elnök zavarta a rendet. (Zaj. Halljuk! Hall­juk !) Gr. Apponyi Albert: • • • valamint az elnök iránti engedetlenség egyéb eseteiben az elnök kérdésére a ház vita nélküli egyszerű szavazás­sal xrtasíthatja a mentelmi bizottságot, hogy a további intézkedések iránt 24 óra alatt javaslatot tegyen. E szerint az egyszerű rendreútasításon túlmenő minden további intézkedés csupán a mentelmi bizottságnak előzetes jelentése és indít­ványa folytán történhetik. (Úgy vun! bal felöl.) Az elnök úr tehát a házszabályoknak világos szavai ellen vétett, elnöki hatáskörét átlépte, midőn Horváth Gyula t. barátommal szemben megrovást alkalmazott, mert erre csak az egész háznak van a mentelmi bizottság jelentése alapján joga, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) az elnöknek joga csupán a rendreútasításra ter­jedvén ki.; Ezt szükségesnek tartottam úgy t. barátom­nak igazolására felhozni, mint a képviselői tekin­tély, és a házszabályok megóvása szempontjából a háznak bírálata alá bocsátani. (Élénk helyelés bal felöl.) Elnök: T. ház! Gr. Apponyi Albert kép­viselő úrnak felszólalására feltétlenül kötelessé­gemnek tartom a következőket kijelenteni: Én, midőn Horváth Gyula képviselő urat rendreúta­sítással illettem, (Zajos felkiáltások bal felől: Meg­rovással ! Hosszantartó zaj.) és a midőn Horváth Gyula képviselő úrral szemben a »rendreútasítás« kifejezés helyett a »megrovás« kifejezést ön­tudatosan választottam, (Nagy zaj bal felől. Halljuk! Halljuk!) akkor elnöki jogaimat . . . (Folyto­nosan tartó nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Hall juk.!) Justh Gyulai A házszabályok szerint csak ahhoz van joga, hogy rendreutasítson. (Folyto­nosan tartó nagt/ zaj. Halljuk! Ralijuk!) Elnök: T. ház! Midőn e kifejezést hasz­náltam, korántsem egy erősebb és engem meg nem illető kifejezést kívántam alkalmazni, hanem ellenkezőleg azt akartam, hogy oly képviselővel szemben, a ki e háznak már két évtizeden át tagja, ne használjam azonnal a házszabályokban foglalt legerősebb kifejezést, (Nagy zaj és felkiál­tások bal felől: Vonja vissza! Halljuk! Halljuk !) és ennélfogva én ... . (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) mint mondám, egy más kife­jezést csak azért használtam, mert a figyelmez­tetéssel egyenrangúnak, sőt szelídebbnek tekin­tettem. (Hosszantartó nagy zaj a baloldalon. Hall­juk ! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök ós pénz­Ügyminister: T. képviselőház! (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Az elnöki szék tekintélyének és méltóságának . . . (Nagy zaj a báloldalon. Halljuk! Halljuk!) Jogom vau talán egy mondatot befejezni, mielőtt közbekiáltanak ? (Halljuk ! Halljuk!) Az elnöki szék tekintélyének és méltósá­gának megóvása nem egy pártnak, (Úgy van! Úgy van!) nem egyeseknek, hanem mindnyájunk­nak kötelessé re, (Helyeslés.) épen olyan fontos érdek, mint a képviselői tekintély megóvása. Azt hiszem, t. ház, egyforma súlyt kell fektetnünk mindkettőnek megóvására, ha a ház tanácskozási rendjét és a tanácskozások sikerét minden körül­mények között biztosítani akarjuk. (Helyeslés.) Azért, t. képviselőház, ha bármely félreértés folytán collisio támad a kettő közt, akkor ezen collisio kiegyenlítésénél menjünk el egész addig a határig a képviselői tekintély megóvásában, a mely elégséges arra, hogy ez a tekintély meg­óvassék; de többet ne követeljünk ebből az el­nöki székből, mint a mi erre szükséges, (Helyes­lés.) mert különben egy ép oly fontos érdeket, az elnöki tekintélyt sértjük. (Helyeslés jobb felöl. Felkiáltások a szélsőbalról: Vonja vissza! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mi történt itt, t. ház? Az elnök úr kétség­telenül, — arra nem akarok visszatérni, hogy hallottuk-e vagy nem, meri hisz ezentúl vagyunk, — berekesztette a vitát. (Helyeslés.) Hanem mi történt itt? Az elnök úr a »megrovás« szót alkal­mazta egy képviselőtársunk irányában, daczára annak, hogy a házszabályok értelme szerint csak u »rendrei\t.isitás«-t alkalmazhatta volna. Gr. Károlyi Gábor: Ebben nekem van a legtöbb praxisom! (Zajos derültség.) Wekerle Sándor ministerelnök óspónz­Ügymillister: Az elnök úr ezeu kifejezés al­kalmazása után akképen nyilatkozott, hogy ő a »megrovás* szót nem azért használta, mintha

Next

/
Thumbnails
Contents