Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-181
198 Ili. ornfcgn ölés 18%. mArezing 16-án, eufitfirtCk&n. jiik akkor, ha megvizsgáljuk a mélyen tiszteit földmívelésügyi minister költségvetésének csak egyetlenegy tételét, a lótenyésztés tételét. (Halljuk! Halljuk!) E czímen 1893-ra elő van irányozva 4,407.584 forint, a mi az 1892. évre felvett 4,075.972 forintfal szemben 331.612 forintnyi szükségleti többletet tüntet fel. Nos, t. ház, míg a cultusminister urnak fedezetlen szükséglete 282.707, illetííleg 92.760 forinttal szerepel, addig magánál ;i lótenyésztésnél ez 331.612 forintot tesz ki. (Felkiáltások a s'élsö baloldalról: Igaza van!) Én ebből csak azt látom, hogy mi kegyeletesek kívánnunk lenni az ősi hagyományokhoz, mert hiszen őseink zóna hiányában, lóháton jővén be hazánkba, (Derültség.) valószínűleg ezért bír minálunk sokkal nagyobb értékkel a ló, mint a nép nevelésének az érdeke. (Derültség. Helyeslés.) Ebből azt h látom továbbá, hogy épen úgy, miként őseink, a midőn hazafiságuk és hűségük érzetének tüze fellobbant, mi is az iskola és közoktatásügy érzetétől áthatva a népnevelésnck a : »vitám et sanguinem«et odaadjuk, de az »avena«-t a lovak számára szavazzuk meg. (Élénk derültség.) Nem akarom én ezzel kicsinyelni azon egyes, úgy nemzetgazdászatí, mint közvagyoné sodási tekintetből méltánylandó igen fontos ágak hasznosságát; de kérdem a t. házat: helyes-e akkor, mikor közoktatásunk és népnevelésünk érdeke századokon át el lett hanyagolva, midőn e téren mindenütt mulasztást látunk, helyes-e, hogy mindenvitt tudunk áldozatkészek lenni, épen csak nemzeti kultúránk érdekeinél vagyunk szükkeblííek és szűkmarkúak ? (Helyelés.) Az a meggyőződésem, hogy bár mégannyi milliót adjunk is ki közigazgatásunk államosítására, az igazságszolgáltatásra, legyen legkitűnőbb földművelésünk, kifejlett közlekedésünk, lehetnek financziáink rendezettek, lehetünk gazdag állam, lehetünk jogállam, — sőt tekintetre! úgy a házon kívül, mint a házban bent keresztényi türelemmel és felebaráti szeretettel folytatott vallási csendes vitára, — lehet hazánk még par excellence vallásos állam is, de, ha közoktatási, közmívelödési érdekeinket elhanyagoljuk, és népünk tudatlan, bárdolatlan, műveletlen marad, higyje el nekem a tekintetes . . . (Élénk derültség.) a tisztelt ház, hogy a mi jó Magyarországunkból eulturalis magyar állam nem lesz soha. (Úgy van ! Úgy van! Élénk helyeslés.) Madarász József: De legyen! Bessenyey Ferencz: Hisz azért beszélek, mert én is azt szeretném, hogy legyen. (Helyeslés. Zaj. Halljuk! Halljuk !) Megvagyok győződve, hogy ez nem olyan fontos kérdés, mint a vallásügyi vita, de szabadságomban van ebbeli nézeteimet előadni. (Úgy van! Úgy van! Halljuk ! Halljuk !) Azt mondhatnák egyesek, hogy hiszen majd adhatunk nagyobb összegeket erre a czélra i», ha megvagyonosodunk. Ez minden téren lehet igazolható, csak a nevelés terén nem, mert az elparlagosodó rossz földet, jó munkával, trágyával lehet javítani, de a gyermek lelkét, csak iskolával, természetét csak neveléssel, képeztetéssel lehet hajlítani, műveim, (ügy van! Úgy van!) Amerikában miért tehetett a civilisatio bámulatos rövid idő alatt oly óriási haladást '? Azért, mert midőn egy falu vagy város alapítása végett egy terűletet felosztottak, minden 16-ik darab földnél egy póznát tűztek le, melyre rá volt írva, hogy: ez az iskoláé. De menjünk tovább, t. ház, adtunk népnevelési ezélokra 1892 ben 1,590.500 frtot, 1893-ra előirányozva van 1.673.492 frt, tehát 82.992 írttal több. De miután a bevétel e czímen 21,474.000 írttal növekedett, az egész többlet csak 61518 frt. Egyéb népnevelési ezélokra pedig az idén is előirányoztatott 162.000 forint. T. ház! Ezen 1,673.492 írtból kell a ciiltinministernek 800 állami iskolát fentartani, mert Magyarország 17.000 iskolája közül eddig csak 800 bír állami jelleggel, vagyis csak minden 22-ik iskola állami. És kérdem a t. házat, hogy midőn egyéb népnevelési ezélokra 162.000 frt van előirányozva, lehet-e joggal nagy eredményeket követelni, vagy pedig a mi túl vérmes természetünkkel lehet-e oly eredményeket várni egy cultusministertől, mint más államokban. Hát ezzel az összeggel kívánunk behatolni azon elemek közé, a hol magyarosítani kívánunk. Hisz a nép közé nem tudományos akadémiákkal, egyetemekkel, közép-, reál-, kereskedelmi-, ipar , mintarajz-iskolákkal, nem felsőbb leánytanodákkal, hanem állami elemi iskolákkal lehet beférni. (Helyeslés a szélső bal'Idolon.) De az állami iskolákkal be nem férhetünk, mert hiányzik a t. minister úrnak a pénz, mert nem adunk annyit rendelkezésére, a mennyi az o hazafias óhajainak megfelelne. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem kér!) És mégis követelünk tőle mindent, igen gyakran megtámadjuk és felelőssé tesszük. De időt sem engedünk neki, hogy jóakaratát teljes mértékben érvényesítse a közoktatás érdekében, mert idejének !) /io-ed részét, összes tevékenységét felemészti nem a közoktatási, hanem a vallási ügyek elintézése, a vallásfelekezetek közti torzsalkodás^éslféltékenykedés. Annynv vagyunk már, t. ház, és oly szomorú állapotba jutott Magyarország, hogy a vallásos közoktatásügyi minister czíméből bátran kitörölhetjük a »közoktatási« szót. De tovább megyek, t. ház. Midőn az 1891 :X V. tez, a kisdedóvásról meghozatott, a legszebb
