Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

181. ofsüJgo* Rié* 18»8. inárerins 16-ä.i, esflt«rt«k5n. 199 reményeket fűzte hozzá mindenki. Lássuk, hogy mily összegek vannak ezen a czímen előirányozva? A kisdedóvás ügyére 130 ezer, a kisdedóvókra pedig 35.200 frt. Ezt az összeget adjuk a minister rendelkezésére, ki teljes ambitioval, teljes hazaszeretetével akarja a haza, a nemzet érdekében ezen általa oly nagy melegséggel felkarolt intézmény előnyeit megvalósítani. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Nem szégyenletesen csekély összeg-e ez? Önkénytelenül eszembe jut egy mese, melyet gyermekkoromban hallottam. (Halljuk! Halljuk!) Egy franczia földesúr, a kinek sem éléstárában, sem piuczéjében semmi élei és bor nem volt, de mégis szakácsot tartott, egy napon nagyobb társaság részére ebédet rendelt, és a szakácsnak nagylelkűen odaadott 20 francot azzal az utasítással, hogy legyen jó az ebéd, hogy legyen pisztráng is, lazacz mindenesetre, fáczán se hiányozzék, pezsgő azonban okvetlenül sok legyen. (Derültség.) Mi is ily nagylelkűek vagyunk. És a mikor adunk 35.200 frtot kisdedóvókra, akkora budapesti, soproni és debreczeni gyepre 25.000 forintot, az ország különböző vidékein tartandó lóverseny-jutalomdíjakra 15.000 frtot, a méncsikó telepek előmozdítására 15.000 frtot, tenyészanyag bevásárlására s a káposztásmegyeri kanczatelep szükségleteire 15.000 frtot, vagyis öszszesen 70.000 frtot adunk. Kérdem már most: milyen arányban áll népnevelésüuk ügye és érdeke a lótenyésztéssel? Nem szégyenletesen csekélyek-e azon összegek oly nemzet részéről, a melynek aspiratioi vannak és magyarosítani akar? Emlékezem arra a nemes hévre és a hazafiúi keblek föllángolására, a mely az 1891 : XV. tcz. meghozatalakor, természetesen magyar szalmatüzként föílobogott; arra is emlékezem, hogy ugyanakkor a nem magyar ajkúak részéről a visszatetszésnek és fölzúdulásnak bizonyos nemével találkoztunk. Biztosíthatom a t. házat, hogy e fölziídúlás, e visszatetszés acuttá lenni nem fog, mert ha a nemzetiségek látni fogják, hogy a mindenáron magyarosítani törekvő magyar nemzet ilyen óriási összegeket dob oda a kisdedóvodák czéljaira, bizonyára nem fognak többé szólani a magyar nemzet ellen. (Tetszés.) Most méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval reflectáljak a tanfelügyelői intézményre. (Halljuk! Halljuk!) En a budget tételeihez akarok szólani, azért bátorkodom erre is kitevjesnkendni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen intézményt igen jónak és üdvösnek tekintem, kivált akkor, hogyha a személyek megválasztása sikerűi, mert a legjobb institutio sem válik be, hogyha olyan egyének alkalmaztatnak, a kik kellő szakértelemmel, odaadással, hazafiassággal nem bírnak. E tekintetben legnagyobb elismeréssel adózom a t közoktatási minister úrnak, a ki épen az egyének megválasztásában végtelenül szerencsés, és a ki a kinevezés előtt nemcsak az egyénekre, de a vidéki viszonyokra is tekintettel van, a mi igen helyes és elismerésre méltó. (Úgy van! jobb felöl.) Hogy öntudatos, hazafias érzelmű, szakavatott emberek mit képesek e tekintetben tenni, azt láttam Temesmegyében, a Jhol az utolsó időben alkalmazutt tanfelügyelő belátása és tapintata, az elhanya gólt közoktatásügyet valóban virágzóvá tette, nem erőszakkal, hanem tapintattal; nem paragrafusokkal, hanem eszélylyel járt el s a tanítókban fölkeltett és megérlelt bizalommal érte el sikereit, (Éljenzés jobb felöl.) De ezek az egyének végtelenül rosszul vannak fizetve, és ha tekintetbe veszszük állásuk exponált voltát a különböző vegyes ajkú vármegyékben, akkor el kell ismerni, hogy fizetésük nincsen arányban a reájuk háruló kötelességekkel és teendőkkel. Óhajtom, hogy helyzetük javítva legyen, hogy anyagi gondok el ne vonják őket missiószerű feladataik teljesítésétől. (Helyeslés jobb felöl.) Óhajtom a tanítói fizetések rendezését és javítását, de a javítást két feltétel teljesítéséhez : az iskolában elért sikereihez és a hazafias magatartás föltételéhez kötöm. (Helyeslés jobb felöl.) Mindkettő kötelesség, nem várunktőlük mást, és szívesen meg fogom szavazni azoknak a javítást, a kik e két kötelességet jól teljesítik. Iskoláinkban a magyarosodás^ terén, — fájdalom, — igen sok még a kívánni való. A jelentésből magából is látható, hogy ez országban még 700 római katholikus hitfelekezetű iskola van, a melyben a magyar nyelv egyáltalán nem taníttatik. Ki kell azonban emelnem Dél-Magyarország német ajkú községeinek iskoláit, a melyekben a magyar nyelv a legnagyobb eredménynyel taníttatik, (Helye-lés.) sőt a tanítás intensivebbé fog válni az által, hogy pl. magában Temesmegyében 41 óvoda, 42 gyermekmenhely lesz legközelebb teljes felszereléssel létesítve. (Élénk általános helyeslés.) A városokban a magyar nyelv oktatásának előhaladását tagadni nemcsak nem lehet, de hazafiul örömmel tölti el mindenkinek a szívét, midőn látjuk, hogy az ország határain levő városokban is milyen haladást tesz a magyar nyelv tanulása. (Úgy van! jobb felöl.) Itt van Temesvár városa, a hol két év óta minden községi elemi iskolában a tanítás nyelve kizárólag magyar, I (Éljenzés.) dicséretére válik ez ezen város hazafias polgárságának, annak élén álló városi in | téző férfiaknak, és azon valóban derék és kii tűnő tanítói karnak, mely a magyar nyelv érdekében hazafiasságának leginkább kifejezési i adott. (Élénk helyeslés.) Érdeme van ebben a t. miuister úrnak is, mint a ki e jóakaratú tö-