Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

I8i„ érilftVM ttléi Wm, máresins 16-án, eíttterfc&Ms. 197 arangeurök még csak gondolni sem mernek. Azok a tisztelendő, méltóságos és nagyméltóságú urak, a kik most a tudatlan tömegeket munkájok mellől a politikai és vallásügyi hajszák porondjára ép annyi buzgósággal, mint meggondolat lansággal beállítják: vigyázzanak, hogy Goethe tanonczával mielőbb azt ne kelljen kiálltaniok »die Noth ist gross, die ieh rief, die Geistcr werde icli nicht los!« S most menjünk át a conelusiora. (Halljuk! Halljuk!) Hogy én szemben a beadandó törvényjavaslatokkal mit fogok tenni, s minő álláspontra fogok helyezkedni arra nézve, — természetes, — most nem nyilatkozhatom, s erre nézve akkorra tartom fenn elhatározásom szabadságát; a mi azonban illeti a kormány által hirdetett egyházpolitikai programmot: azt, miután megvagyok győződve, hogy helyesen codifikált törvényekbe foglalva, a magyar államot megerősíti, a nemzeti egységet és assimilatiót előmozdítja, a demokratio, a jogegyenlőség s a jogbiztonság éidekeit előbbre viszi, helyeslem és támogatom ; támogatom nem a jeleidegi kormányt, mert ettől engem még más hasonló fontosságú differentiák is elválasztanak, de támogatom azt a zászlót, melynek győzedelme a szaba lelvííség diadalát, Magyarország boldogabb jövőjét jelenti. (Élénk helyeslés.) A eustusbudgetet egyébiránt nem fogadom el. (Helyeslés bal felől.) Molnár Antal jegyző: Bessenyey Ferencz ! (Halljuk! Halljuk!) Bessenyey Ferenez: T. ház! Hálával kell beismernem, hogy valahányszor e helyen felszólaltam, a t. ház nagybecsű" türelmét és jó akaratú elnézését mindannyiszor szerencsés voltam kiérdemelni. És ha ez alkalommal még jobban kérem a t. házat, hogy türelme és jóakaratú elnézéséével megajándékozni kegyeskedjék : teszem ezt csak azért, mert oly tárgyhoz kívánok szólani, mely eddigelé nem tudott magának fontosságot kivívni: jelesül én a magyar királyi vallás- és közoktatási minister úr költségvetéséhez kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Politikai gyakorlatom és érzékem hiányának és tisztán tehetségem gyarlóságának méltóztassék ezen bátorságot és azt betudni, hogy ezen mély és széles mederbe terelt egyházpolitikai vitába, a mely csaknem interconfessionalis synodus jellegét öltötte magára, én bele nem bocsátkozom. (Derültség.) Madarász József: Benne vagyunk ! (Derűltség.) Bessenyey Ferencz: Ha a magyar királyi áüamkormány költségvetését bárki figyelemmel átvizsgálja, főként, ha az illető, a ki ezt teszi, ezen hazának hü" és jó fia, 8 ha a nemzet fenmaradhatása, aspiratioi megvalósításának legfőbb eszközéül a nemzeti közművelődést tekinti, el kell szomorodnia, hogy Magyarországon a magyar közoktatás és népnevelés érdeke az, mely a legkevesebb méltánylásban részesíttetik a parlament, a közvélemény, sőt ki merem mondani, maga a sajtó által is. (Egy hang a szélső haloldalon: A kormány által!) És a kormány által. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Lássuk ugyanis, t. ház, miként állunk ezzel a dologgal? (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a százezres rovatokat felolvasni, hogy a t. ház türelmét hosszasan igénybe ne vegyem, csak épen a milliókat fogom felemlíteni. A belügyministerium költségvetése 12 millió, a pénzügyministeriutné 64, a kereskedelmi ministerimné 65, a honvédelmi ministeriumé 12, az igazságügyministeriumé 13, a földmívelési miisisteriumé 14 és a vallás- és közoktatási ministeriumé 7. Épen huszonhármad része a többi miiiUteriumok költségvetésének. Kérdem, t. ház, nem csakugyan morzsája-e ez azon sok millióknak '? Pedig, t. ház, annak a nemzetnek, a mely a nemzeti közérzűletet fejleszteni, a nemzet aspiratioit előmozdítani, magyar nyelv terjesztése, által a magyar nemzethez való [ragaszkodásnak terjedését elérni akarja, a mely a jog éb szabadság biztosításának legfőbb eszközéül a felvilágosodottságot és a műveltséget, és a művelődés és a felvilágosítás legfőbb eszközéül a népnevelést és az iskolákat tekinti: nem morzsákat, hanem, ha kulturfeladatait betölteni akarja, óriási eszközöket és még- nagvobb tőkéket kell adni, (Altalános élénk helyeslés.) mert minél nagyobb a tőke, a melyet elhelyezünk, annyival nagyobb kamatot is hoz. (Igás! Úgy van!) De hogy ez morzsa, azt be fogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Az adatok, a melyeket összeállítottam, nem lesznek tetszetősek, és mert az igazság kérlelhetlenségével való megszégyeníttetés sehol sem kellemes, még kevésbbé kellemes nálunk, a hol nem ritkán a hazafiság is, a tetszetős frázisok, nem pedig annak valódi értéke szerint mérlegeltetik. Nézzük, t. ház, mennyi a cultusministerium költségvetése. (Hall juk! Halljuk !) Az 1893. évre 7,888.381 forint, 1892-re 7,605.674 frt volt az előirányzat. E szerint a fedezetlen szükség 282.707 forint. Úgy de ez csak látszólagos, mert az 1893. évre a rendes bevételeknél 1,264.461 frt van előirányozva, míg az 1892. évben e czímen 1,074.014 fit volt felvéve s így 190.447 frt a jövedelmi többlet, a melyet ha a 282.707 forintból levonnunk, marad fedezetlen szükségletképen 92.260 forint. Már most, hogy mennyi áll a t. cultusminister úr rendelkezésére, azt a legjobban megítélhet-