Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

180, országos ülés 1898, márczins 14-6n, kedden. |g5 volna fel, hanem követeltetett volna annak megvalósítása minden egyéb melléktekintet nélkül magában a tárgyban rejlő szükségességnél és igazságnál fogva.« Ezek megnyugtatnak engem arra nézve, hogy képviselői kötelességemet, mint a függetlenségi és 48-as párt híve, betöltöm, ha ezen eszméket a magok valóságában támogatom. (Helyeslés.) Ezen kérdéseknek a szabadelvűs égét nem is abban látom, a mit az igen t vallás- és közoktatásügyi minister úr hangsúlyozott, hogy az bizonyos jogegységet létesít, hanem abban, hogy az államot az egyháztól ketté választva, mindegyiknek módot ad saját nemes functiojának teljesítésérc, mert nemcsak az államra nézve képez elsőrendű kérdést az állam és egyház közti viszonyok rendezése, hanem elsőrendű kérdést képez az egyházra nézve is, a mint erre nézve ezen kérdéseknek más országokban való fejleménye bennünket megtanít, mert nem mindig az állam volt az, mely ezen kérdésekéi; sürgette, hanem ott, a hol az egyház az állam beavatkozása miatt tűrhetetlennek tartotta az állapotot, az egyház volt az, mely az egyház és az áilam közti jogviszony rendezését szükségesnek és sürgősnek tartotta. A mi pedi

b azt illeti, hogy ez izgalmat okoz, engedelmet kérek, én nem is nagyon szeretem azokat a nagyon nyugodt időket, és ha kellő korlátokon belül marad, a szellemek és eszmék harczát sem tartom veszedelmesnek, és szégyenletesnek az országra. Egy nagy történetírónk igen szépen mondta, hogy: »Az átalakulás korszakai, miként, az anyagi világban, úgy az erkölcsi világban is mindig és szükségképen a válság korszakai. Mert minden átalakulás nem más, mint küzdelem a megifjűlás és elenyészés, — az élet és a halál között. Nem csoda, ha a társadalmi átalakulásoknál a rövidlátók, a félénkek, látván a réginek felbomlását s vagy nem sejtvén a megifjúlást vagy érdekeik veszélye miatt nem szeretvén az átalakulást, csak zavart látnak, fejetlenséget, anarchiát kiáltoznak, s a bomladozó régi rendet fentaríani, az újdou alakulást meggátolni, mindenképen törekednek.« (Helyeslés és tetszés.) Eu tehát attól, a mit a német úgy nevez, hogy »Aufeinanderplatzen der Greister«, nem félek, mert ez mindig az erős társadalmi életnek és lüktetésnek a jele. De ha én e kérdéseknek híve vagyok, akkor óhajtom ezen kérdéseknek liberális rendezését, és épen azért az összes felszólalók közt, igen sajnálom, de a legérthetetlenebbnek tartom — lehet, hogy az én gyarlóságom folytán — azt az álláspontot, melyet ezen kérdésekkel szemben a 48-as pártnak nagytehetségű vezére Ugron Gábor t. képviselő úr elfoglal. O azt KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. X. KÖTET. sürgeti, hogy ezen kérdések egy úgynevezett chartával intéztessenek el, és hogy az állam és az egyház közti viszony együttesen rendeztessék. Lehet, hogy talán nem ismerem eléggé ezen dolgokat, de egyetlen egy országot sem isme rek, a hol volna olyan organicus törvény, mely a szabid államot a szabad egyházzal szemben így decretálta volna, és mely egyetlen egy törvényben szabályozta volna az állam és egyház egymáshoz való viszonyait és jogait. Az állam és egyház közötti viszonyok rendezésének tekintették ezen egyes codexeket, melyek a vallásszabadságról, a polgári házasságról és az ezekhez hasonló viszonyokról szólnak. De különben is^ hogyha valósággal oly szilárdul akarjuk rendezni e viszonyokat, akkor, azt hiszem, legszerencsétlenebb dolog, épen a polgári házasság szempontjából a faeulfc itiv polgári házasságot törvénybe igtatni. Eu úgy fogom fel a dolgot, ha valamely államban az állam és az egyház közti viszonyokat illetőleg a legnagyobb reád uralkodnék is, ha van valamely intézmény, mely e rendet újra fel tudná bontani, ez csakis a facultativ polgári házasság intézménye volna, (Űgy van! Úgy van!) mely versengésre ragadja az államot és az egyházat, a melyet különben az európai eontinensen semmiféle állam eddig még nem fogadott el, és a mely Angliában is,úgy tudom, csakis Angliának sajátságos állam-egyházi viszonyainál fogva állhat fenn. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a facultativ polgári házasság még az elméleti keretből sincs eddig kibontva, annak tulajdonképeni határait, sajátságait még nem ismerjük, mert a facultativ polgári házasság Angliában a szabadelvűség Siempontjábóí ugyan, de a dissideusek, azon kisebb vallási társulatok kedvéért lett behozva, a kikre a különben is polgári természetű egyéb házasságokat alkalmazni nem akarták. De, t. ház, hogyha valóságban úgy áll a dolog, a mint kifejteni bátor voltam, hogy e kérdések mind a szabadelvűség, az előrehaladás és a civilisatio kérdései, azt kérdem a t. kormánytól, hogy vájjon mit gondol, miért találkoznak e kérdések annyi recensussal, annyi visszahatással, annyi türelmetlenséggel, annyi kétkedéssel a nemzetben ? Ezen kérdések, t. ház, magukban képviselik ugyan a haladást, a szabadelvüséget, de sajnos, a közvélemény nem bir, nem is birhat azon érzékkel, azon fogékonysággal, hogy a jelen viszonyok közt, a jelen kormány, s a jelen kormányzati rendszer által ezt megvalósíthatónak találhassa. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miért nem idéznek elő ezen szabadelvű kérdések oly hatást a nemzet kebelében, mint azt Magyarországon épen megszoktuk ? Azért, mert a magyar nemzet fejlődésénél fogva csakis a 24