Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

186 ISO, ersiAeos ülés 18í*. BtAmlm H-e*, kedd^a. nemzeti szabadéivtí^ éget ismeri, mert nines a nemzet egész történetében egyetlenegy korszak, a melyben igenis lehetséges lett volna a nemzeti irányzatot, a nemzeti fejlődést a szabadelvű fejlődéstől elválasztani, és mert azt látjuk, hogy a magyar nemzetben az eszmény, a magyar nemzet existentiája, mindkettő úgy érlelődött meg. hogy a nemzeti haladás, a nemzeti aspiratiok kielégítése és a szabadelvű haladás századok óta a magyar nemzetnél együttesen és kapcsolatban haladnak. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt még arra a korszakra térnék át, a mely legújabb parlamentáris életünk, legyen szabad azon állításom igazolására, hogy e nemzetnek csak szabadelvű irányban lehet haladnia, és hogy nem lehet egyik kézzel szabadelvű institutiokat létesíteni, másik kézzel a nemzeti hagyományokat és aspiratiokat megtagadni, hivatkozom a magyar nemzet történetére a XVII. és XVIII. századtól fogva egész a mai napig. Hiszen nem úgy van, mint az előttem szólt t. képviselő úr mondta, a ki igen szűk körben mozgatta ezen elveket, midőn azt mondta, hogy a 70-es évektől togva, tehát 20 év óta képezi ez parlamentáris tanácskozás tárgyát. Nem, t. ház, e kérdések már fel lettek vetve a nemzet életében, de látjuk, hogy míg teljesen meddők maradtak mindig, hogyha nemzetellenes áramlat volt az országban, addig mindig fogékony ta lajra találtak, mikor a szabadelvű irányzat uralkodott. (Helyeslés a szélső baloldalon) Ott van II. József korszaka. Szabadelvű, fenkölt gondolkozású fejedelem volt, és azt látjuk, hogy az ő eszméi akkor áthatottak Magyarországba is, azt látjuk, hogy később halála után a franczia forradalom is éreztette az ő áldásos eszméinek alapjai hatását Magyarországgal, de a szabadelvű eszmék iránt a magyar nemzet akkor nem birt fogékonysággal, mert nemzetellenes korszakban merültek fel, és nemzetellenes aspiratiókkal jártak karöltve. Már a XVIII. század vége felé Hajnóczy és gr. Battyhány Alajos broehurokben és hírlapokban meglepő módon hirdették a szabadelvííséget. Hajnóczy négy híres röpiratában a királyi hatalomról, Magyarország adófizetéséről és közteherviseléséről, a katholikus clerus viszonyairól, a nemesi jogok kiterjesztéséről írt, és felvetette a vallásszabadság elveit, többek közt azt mondván: Házassági ügyekben polgári törvényszékek bíráskodjanak; az államvallás fogalmát tagadta, mert szerinte a vallás nem tárgya társasági kötéseknek, és mert a "történelmi vizsgálódás kiderítette, hogy a magyar vezérek vérszerződésében, mely a társasági kötések természetével bir, a vallásról szó sincs. Rousseau elveinek hatása alatt vetette fel ez eszméket, a melveket sokkal érdekesebben fejtegetett gr. Battyhány Alajos. O valóságos mozgalmat idézett elő a nemzetben. A főrendek házából ismerték, mint 37 éves jeles szónokot, és róla mondja Fraknói munkájában: A szabadelvfípárt valóságos programmját tartalmazták abban az időben röpiratai, a melyek a politikai kérdések egész öszszeségét felkarolták. Többek közt azt mondja, ha aak egy vallás van valamely államban, a közbéke biztosítása végett meg kell akadályozni más vallások behozatalát; de ha már több vallás honosodott meg, az állam ne avatkozzék ügyeikbe, semlegesen viselje magát. Itt van a csírája az állami és egyházi viszonyok rendezésének. De ezek az eszmék és elvek az 1848-iki nagy időkig elvek és eszmék maradtak. Méltóztassék megengedni, taláu a hasonlat nagyon is előnyére szolgál e jelen korszaknak, hogy hivatkozzam a 48-as időkre, mint reíormkorszakra, a melyben a szabadelvű eszmék felvettettek. A 48-iki korszak azért érlelte meg a szabadelvű eszméket, s azért adta meg a jelen reformoknak is a maguk alapját, mert a 48-diki reformok a nemzeti átalakulással és nemzeti aspiratiokkal jártak karöltve; (Helyeslés a szélső baloldalon.) azért, — és ez még fontosabb, — mert a 48-diki nagy napokra 25 esztendőn át, vagyis 1823-tól 1848-ig nevelték a nemzetet; nevelték és nem degenerálták 18 esztendőn át, mint most. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fogékonynyá tették a nemzetet a szabadelvű eszmék felvételére, és látjuk, hogy 1848-ban maga a kiváltságos osztály áll e reformok élére, lemond kiváltságairól, s azt látjuk, hogy a parlamenti kormányrendszerrel, népképvisettel, a földbirtok szabaddátételével, a sajtószabadsággal, a jogegyenlőségnek minden téren való kivívásával alkották meg a 48-iki törvényeket, a melyek a nemzeti irányzattal karöltve jártak. És nagyon jól jegyezte meg erre egy nagy történetíró, hogy az nem is forradalom, hanem békés reformok útján létesíttetett, mert nem forradalmi időkben, hanem a törvényhozás törvényes működése mellett, királyi szentesítéssel hozattak meg. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ha tehát, t. ház, azt látjuk, hogy a szabadelvűségnek tulajdonképen meg volt vetve az alapja már ezelőtt 45 esztendővel Magyarországon, miért van az mégis, hogy ismételjem, hogy azon szabadelvű kérdések, melyek a 48-iki hagyományok folyományaképen jelentkeznek, a nemzet által annyi tartózkodással fogadtattak, és hogyha a szorosan érdekeltek körében, az egyházi és politikai körökben látunk is bizjnyos izgalmat, de még sem látjuk a nemzetben azt a lelkesedést és felbuzdulást, a melyet szoktunk látni Magyarországon mindig, ha a szabadelvűsé<í kérdései felvettelek. Mi az oka ennek? Oka