Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

|78 MW, ors?;ég#s ülés 1§W. máyeslüs H-én, Mflejh ter indokoló beszédében és indítványában a következőket: A vallás szabad gyakorlását és a vallásfelekezetek egyenjogúságát, a polgári házasságot, — és meg kell jegyeznem, hogy a minister indokolásában külön megemlítette a polgári anyakönyveket is, habár azok, nézetem szerint, a polgári házassággal magától értetődőleg együtt járnak, — továbbá a katliolikus alapok és alapítványok szabályozását, a katholikus autonómia kérdését, és végűi a királyi placetum-jog gyakorlását. Ezen indítványt a képviselőház akkor Deák Ferencz beszédének hatása alatt azzal a hozzátétellel, hogy a kidolgozandó javaslatok ezen beszéd szellemében szerkeszteudők, egyhangúlag elfogadta. (Úgy van! a jobboldalon.) Méltóztatnak emlékezni arra is, hogy Deák Ferencz beszédében határozottan a kötelező polgári házasság mellett foglalt állást, és hogy ő maga úgy tűntette fel ezeket a megalkotandó törvényeket, mint fegyvereket az állam kezében az egyház részéről jöhető támadások ellen, és daczára ennek, Deák Ferencz ezen felszólalásában akkor senki provocatiot vagy megtorlást nem látott, mint provocatiot és megtorlást látott például Okolicsányi László képviselő úr a mi egyházpolitikai programmunkban. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Hogy csak a legkimagaslóbb mozzanatokra szorítkozzam, hivatkozom arra, midőn 1880-ban Irányi Dániel boldogult képviselőtársunk javaslatára a képviselőház a polgári házasság és vallásszabadság kérdése felett határozott. A t. képviselő úr akkor, mint minden évben, indítványozta a vallásszabadság törvénybe iktatását, és indítványozta a polgári házasságról szóló törvény megalkotását. A képviselőház az indítvány első részét, a vallásszabadságról szólót, elvetette, a polgári házasságról szóló második részét elfogadta. Erre a határozati javaslatra való hivatkozással terjesztette elő a kormány az 1883. évben javaslatát a keresztények és izraeliták közt kötendő, valamint a külföldön kötött polgári házasság tárgyában, a mely javaslat Irányi határozati javaslatában csak egész általánosságban említett polgári házasság eszméjének mindenesetre a legszűkebb mértékben való alkalmazása. Ezt a javaslatot, mint méltóztatnak tudni, a főrendiház ismételten elutasította, minek folytán az a napirendről levétetett. De ezen javaslat tárgyalásából kidomborodott a jövőre nézve két irányadó mozzanat. Az egyik az, hogy az 1883. év november 24-én tartott ülésben magáévá tette a képviselőház az Irányi határozati javaslatát, a mely szerint az általános polgári házasság törvénybe iktatása iránt oly időben terjesztessék elo javaslat, hogy az még azon országgyűlés folyama alatt törvényerőre emelkedhessek. Szalay Károly: És máig sem történt! Berzeviczy Albert államtitkár: És meg kell jegyeznem, hogy noha az 1881 — 84-iki országgyűlés akkor már vége felé közeledett, senkinek sem volt akkor aggálya a tekintetben, hogy a polgári házasságról határozni nem lehet, a míg arra nézve a választók meg nem kérdeztettek, mint azt közjogi elvvé emelte tegnap Ugron Gábor t. képviseli* úr, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) a ki mindaddig, míg választóinktól erre nézve mandátumot nem nyertünk, a polgári házasságot tárgyaihatónak sem tartja. A másik irányadó mozzanat, a mely e vitából felmerült, az volt, hogy úgy ezen határozatból, a mely elfogadtatott, mint az egész ház, és különösen az ellenzék magatartásából a kormány szükségkép azt a tanulságot merítette, hogy míg a polgári házasságot csak ilyen szűk körben megvalósító javaslat ezen intézmény principiális ellenzői és támadói részéről körülbelül ugyanoly vehemens támadással találkozott, mint a milyenben részesült volna a tágabb körű is, addig e javaslat épen szűk korlátai miatt az intézmény barátai részéről csak lanyha támogatásban részesült. A miből, nézetem szerint, logikai szükségszerűséggel folyik az, hogy a polgári házasságot tágabb körben megvalósító javaslat a siker nagyobb esélyeivel hozható szőnyegre. Az egyházpolitikai kérdések megérlelésének további stádiumát az 1891-iki nagy vallási vita kéj>ezte. Itt már előtérbe tólúlt egy oly kérdés is, a mely addig külön csak ritkán volt említve, bár implicite benfoglaltátott a többiben: a polgári anyakönyvvezetés. E vitában Polónyi képviselő úr az anyakönyvvezetés államosítását határozati javaslatban kívánta, és ezen vitában Ugron képviselő úr az általános polgári anyakönyvvezetést mindnyájunk kívánságának jelentette ki. (Derültség jobb felől.) Utalok erre, mert Ugron Gábor t. képviselő űr tegnapi beszédében azt mondotta, hogy az állami anyakönyvvezetést nálunk senki sem kívánja. (Élénk derültség jobb felöl.) Ugy látszik, hogy Ugron Gábor t. képviselő úr registerében a mindenki és a senki fogalmai nagyon közel állanak egymáshoz. (Derültség a jobboldalon. Mozgás bal felől.) Irányi határozati javaslatát a vallásszabadságról és a polgári házasság tárgyában ezen vita alkalmával többek közt magáévá tette Nagy István képviselő úr, (Derültség a jobboldalon.) a ki pedig minapi beszédében meglehetősen élesen szállott szembe ezen intézménynyel. (Úgy van! jobb felől.) A katholikus autonómia szükségességét ebben a vitában is minden oldalról hangoztatták.