Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-180
172 180. országos Ölés 189g. márezitu 14«én, ksdden. gedelmet kérek, — épen ez az, a mit tenni akarunk; most arról vitatkozunk, hogy mielőbb létesíthessük mindazokat az intézkedéseket, a melyek szükségesek arra, hogy e viszonyok végre-valahára egyszer s mindenkorra rendez t essenek. De még veszedelmesebb az a propositio, hogy vegyük le e kérdéseket a napirendről, T. barátomat sokkal jobb hazafinak ismerem, semhogy elhinnéna, hogy kellőleg mérlegelte ennek lehelő következéseit. Tudja-e, hogy mit jelentene ez? Megengedem, megtörténhetik, — remélem, hogy nem fog megtörténni, — hogy a főrendiházban e javaslatok első izben visszavettetnek. De egész más az, ha nem bírunk valamit legjobb akaratunk mellett sem, bizonyos perczben keresztülvinni, és egész más az, mikor magunk abdicálunk, (Úgy •van!) mert akkor ez eszmék elvannak temetve, és nem rövid időre, hanem egy félszázadra, (Úgy van!) mert tévednek azok, kik azt gondolják, hogy máskor nem lenne oly agitatio, mint most. Igaz, olyan agitatio nem lenne, hanem olyanabb, és pedig sokkal olyanabb, mert ha egyszer az ellenáramlat meggyőződnék arról, hogyha egyszer talpra áll, meghátrál előtte törvényhozás, kormány, ellenzék, akkor más alkalommal gondoskodnék arról, hogy még nagyobb mérvben folyjék az agitatio, (Úgy van! ügy van!) hogy már eleve is lehetetlenné tétessenek ily törvényhozási intézkedések. Én tehát kijelentem, hogy a mennyiben az elénk terjesztendő törvényjavaslatok teljesen és híven fognak megfelelni azoknak az elveknek, a melyeket a kormány bejelentett, azokhoz készséggel fogok hozzájárulni, és úgy magam, mint, remélem, t. elvbarátaim, szívesen el fogunk kö vetni mindent arra, hogy azok mielőbb törvényerőre emeltessenek. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) De kérem egyúttal a t. kormányt, hogy méltóztassék minden további habo zás nélkül ezen programmpontok közé felvenni a katholikus autonómiát is.lslein lenne teljes az egységesítés müve, ha akkor, mikor minden felekezet e hazában, igen helyesen, önkormányzati körrel bír, és azon belül szabadon mozog, épen a legnagyobb felekezet önkormányzati életére ne lehessen kellő hatáskört létesíteni. Ezeket ajánlva a t. kormány figyelmébe, elvárom, hogy a bejelentett javaslatokat mielőbb szíveskedik beterjeszteni, mert méltóztassék elhinni, hogy minden más eszköz hiába, való, a megindított agitatiokat csakis befejezett tényekkel leszünk képesek megszüntetni. (Élénk helyes lés a jobb- és a szélső baloldalon,) Molnár Antal jegyző: Gr. Pongrácz Károly! Gr. Pongrácz Károly: T. ház! Latkóczy Imre t. barátom a múlt héten felszólalásában, o szentségét, a római pápát, a katholikus egyház fejét oly okból támadta meg, a mit alaposnak nem tartok. Mert a katholikus egyház, kétezer év története tanúskodik a mellett, hogy a katholikus egyház soha hitelveket, politikai, vagy más okból fel nem adott. Ha t. barátom és képviselőtársam engem az ellenkezőről meggyőzni képe*, hálás köszönettel fogom fogadni, mert ez által saját látóköröm tágítva lesz. Nem volt szándékomban a költségvetés tárgyalása alkalmával szót emelni. Arra az időre kívántam halasztani a kormány programmjából folyó törvényjavaslatokkal szemben elfoglalt álláspontom jelzését, a midőn azok eoneret alakban előttünk ismeretesek lesznek. De miután a cultusvita egyházpolitikai vitává fejlődött, és oly nagy hullámokat vet. én, a ki pártom egyik értekezletén bizonyos irányban nyilatkoztam, nem mulaszthatom el, sőt kötelességemnek tartom azt itt a ház előtt is ismételni. (Halljuk! Halljuk!) Előbb szillettem magyarnak, aztán kereszteltek római katholikusnak. (Éljen és jobb felől) Gr. Károlyi Gábor: Mindenki születik! Gr. Pongrácz Károly: Mint magyar ember, hazám culturális fejlődését, felvirágzását, jövendőbeli nagyságát melegen szívemen hordom. (Helyeslés jobb felől.) Misit hitemhez hű római katholikus pedig, egyházara hitelveit és jogait respektálom s kívánom, hogy azok mindenki által respectáltassanak. (Helyeslés jobb felől.) Ebből kifolyólag kijelentem, hogy ha a beterjesztendő javaslatok bármelyike olyasmit tartalmazna, a mi bármely egyháznak, vagy kitfelekezetnek, nemcsak a katholikusénak, hitelveit, vagy jogait sértené, azokkal szemben állást foglalandok, a konsequentiákat levonva, a pártból kilépendek, s minden rendelkezésemre álló tisztességes és törvényes eszközzel, szóval, szavazattal és írásban ellenük küzdeni fogok. De akkor sem lesznek tanácsadóim a sértett hiúság, (Helyeslés jobb felől.) a boszúvágy, s akkor sem fogok megfeledkezni a lovagiasság szabályairól, (Élénk helyeslés jobb felől.) nem fogom ok nélkül sárral dobni ma (Tetszés jobb felől.) azokat, kikkel még tegnap melegen kezet szorítottam, mert nem akarok azon török sorsára jutni, a ki midőn a hős Kinizsi sírját megpillantotta, nagy bőszen pisztolyt ragadott és a sírkőre lőtt, a golyó azonban visszapattant és őt ölte meg. Gr. Károlyi Gábor: De mi arra vagyunk kíváncsiak, hogyan dőlt el a dolog Asbóth és Tisza Kálmán ügyében! (Zaj.) Gr. Pongrácz Károly: Most bárki azt kérdezhetné tőlem ezen vallomás után, hogy miért nem maradtam benn a pártban, miért folytatom a kormány támogatását; a párt vezéré-