Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-180
180. «mA#fti ttlít WíW, mftrerfws lé-én, kedden. 173 bez, a kormányelnökhöz pedig azt a kérdést intézhetnék, hogy miért tűrnek meg engem a pártban? Nézetein szerint egy kormánynak sincs jogában oly törvényjavaslatokra nézve, a melyek még előterjesztve nincsenek, a pártkérdést felvetni, mert a képviselő nem szavazó gép. A gépet is előbb fűtik be, hogy működhessék. Azért apró, csip csép nem elvi kérdésekben alárendelheti az egyes párttag nézetét a párttöbbség nézetének, az elvi fontosságú, él ebe vág 6 kérdésekben kötelessége meggyőződését követni. (Helyeslés.) Valaminek helyességéről vagy helytelenségéről pedig csak akkor vagyunk képesek meggyőződni, ha azt a valamit ismerjük. (Helyeslés jobb felöl') T. ház, a mai politikai helyzet határozottan megköveteli, hogy ezen párt teljes összességében megmaradjon, sőt erősödjék. Ha én most ebből a pártból kilépek, ezzel a párt se nem veszt, se nem nyer; de ha mindazok, a kik úgy gondolkoznak, mint én, és elhamarkodva, minden íontosabb ok nélkül a pár tot elhagynák, az oly catastrophára vezethetne, mely, meggyőződésem szerint, könnyen a páriamentarismus bukását vonhatná maga után, és a reaotionak ajtót nyitna, a mitől a jó Isten óvja meg a nemzetet és a dinasztiát. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a hal- és szélsőbalon.) T. ház, Horváth Gyula t. képviselőtársam szombati beszédében tartott filippíkájábau fel olvasta ennek a pártnak a bíínlajstromát, és ennek egyik tételéül felhozta azt, hogy ezen párt gr. Apponyi Albert t. barátom és képviselőtársammal szemben nem viseltetik a kellő melegséggel, s nem ismeri el fényes tehetségeit és hívatottságát. Határozottan kijelentem, hogy ez a párt egy pár személyes ellenség kivételével (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) elismeri gr. Apponyi Albert tehetségét, hívatottságát nem tagadja s tagadni nem is fogja. A mi pedig engem illet, személyes óhajom az, hogy mindazok, a kik itt e házban egy és ugyanazon alapon, tehát a kiegyezés alapján állanak, ha annak pontozatait hűségesen meg akarják tartani, egymáss il kezet fogva oldják meg a fenforgó kérdéseket. (Élénk helyes 7 és a bal- és a szélső balon.) Ugron Gábor: Mi nem gátoljuk! Ivánka Oszkár: De kevés ilyen meggyőződésű ember vnn odaát! Gr. PongráCZ Károly: Tudjuk mindannyian, az ország is tudja, hogy a míg a parlamentben a pártalakúlások meg nem változnak, addig reformokat komolyan keresztülvinni absoiute lehetetlenség. (Hosszantartó zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Ez az igaz beszéd! Halljuk! Halljuk!) Ezért, t. ház, ne hímezzünk, ne hámozzunk, ne hallgassunk, hanem tegyünk. Könnyebb két egymás mellett fekvő épületet egymással összekötni, — hisz csak a közfalakat kell áttörnünk, — mint az, hogy mind a két épületet leromboljuk. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A mit itt most mondtam, csak egyéni véleményem, senki fel nem hatalmazott, senki nem inspirált e tekintetben, senki hátam mögött nem áll. Egyetlen súgom volt, a hazaszeretet, s ha ezen súgót azon faetorok is meghallgatják, melyek a dolog felett dönteni lesznek hívatva, akkor talán nem beszéltem hiába. (Tetszés a szélsőbalon.) Elmondtam már, hogy híí katholikus vagyok , de azért nem vagyok az, a kit ultramontánnak nevezhetnének. Én a polgári házasságot elvben el fogadom, mert lehet azt oly alakban is behozni, hogy a legkitbuzgóbb katholikus elfogadhatja. (Derültség a szélsőbalon.) Reményiem, hogy a t. kormány bölcsesége módot fog rá találni, hogy az országban felizgatott hangulatot lecsillapítsa, a felekezetek közti békét és nyugalmat a hazában helyreállítsa. (Helyeslés jobb felöl.) Ebből kifolyólag nem kívánom, hogy a kormány keze bármely irányban kötve legyen, vagy reá idő tekintetében pressio gyakoroltassák, s azért bárminemű határozati javaslatot, mely e kivan dmakkal ellentétben állnak, elfogadni nem fogok. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hentaller Lajos jegyző*. Kálmán Jáno*! Kulman János: T. ház! Ha bátorságot veszek magamnak, a vita ezen előrehaladt stádiumában, felszólalni, teszem ezt két okból. Az utolsó képviselőválasztások alkalmával a katholikus clerus azzal argumentált, hogy a hírhedt februári rendelet s a minister úr egyházpolitikája veszélyeztetik a katholikus egyház érdekeit. A választások után a «Magyar A!lam« közzétette azon képviselők névsorát, a kik, hol becsületszóval, hol reversalissal kötelezték magukat a katholikus érdekek megvédésére, illetőleg annak előmozdítására, hogy a februári rendelet visszavonassák, az 1868 : LIII. törvényszikk módosíttassák, a katholikus autonómia helyreállíttassák, és a kongrua, szabályoztassék. Minthogy e névsorban nevem is szerepel, és én így akaratom ellenére keresztes vitézzé avattattam: nolens volens kénytelen vagyok felszólalni és kijelenteni, hogy egészen ártatlanul kerültem abba a névsorba, mert én reversalist nem írtam alá. Jogosnak tartom ugyan a katholikus híveknek azon kívánságát, hogy a katholikus autonómia a képviseleti rendszer alapján szerveztelek, (Élénk helyeslés a baloldalon.) és ez okból hozzá is járulok Polónyi képviselőtársam határozati javaslatához, (Helyeslés bal felöl.) bban a reményben, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister úr oda fog törekedni, hogy a katho-
