Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

W. wnáfM Illés 1898. mároilvs'14-én, kedA#n. [1 \ tudja ha egyháza egy taggal megszaporodik: akkor* annál inkább, vagy leglalább is annyira érdekében áll az á'lamnak is, hogy a mikor a polgárai sz/ma szaporodik, tudja ki, mi és hol ? (Úgy van!) Erköesiségről beszélünk. Én elismerem, hogy ha ezer más szempont nem is szólna a mellett, hogy végre valahára radioalisan megoldjuk e kérdéseket, ha nem szólnának mellette szabadelvnségi, politikai és állami érdekek, első sorban mellette szólnak épen az erkölcsök, az erkölcsi szempontok. (Helyeslések.) Avagy erkölcsös állapot e az, mely ma minálunk létezik, midőn az utczán minden nap láthatunk férfiakat, kiknek 2 — 3 volt neje, és talán 2—3 jövőbeli neje járkál az utczán. (Igaz! Úgy van!) Nem botrányos e erkölcsi szempontból az az állapot, a mikor az ember alig mer már valakivel a Saját vallásáról szólani, ha azt két-három hónap óta nem látta, mert nem tud hatja, hogy vájjon időközben házasság czéljából nem térte át más vallásra? (Úgy van!) Erkölcsös állapot e az, midőn látni nem száz, hanem ezerszárara gyermekeket az országban, kik az egyik egyházi törvény szerint törvényesek a másik törvénye szerint pí'dig fattyúk? (Úgy van!) Lehet-e, szabad-e ily állapotokat fentartani az országban ? Mindezen állapotokat csakis egyedül és kizárólag a kötelező polgári házasság és a polgári anyakönyvvezetés oldhatja meg. (Élénk helyeslés,) De előttem, mint magyar törvényhozó előtt legdöntőbb az a szempont, melyet röviden leszek bátor felhozni, (Halljuk! Halljuk!) Győrffy Gyula t. barátom beszéde folyamán azt mondotta, hogy a kötelező polgári házasság nagyon jó egy oly nemzetre nézve, mely egységes; de egy annyira széttagolt nemzetre nézve, mint a minő mi vagyunk, hol úgy is elég baj van, nem megfelelő. Engedelmet kérek, ennek épen az ellenkezője áll. (Igaz! Úgy van!) Ha mi teljesen egységes nemzet vagyunk vallásilag és nemzetiségileg is, akkor mondom, nem nagy baj, ha késünk is egy kissé ezen reformokkal. De épen azért, inert annyi a felekezet hazánkban, és még nagyobb szerencsétlenségünkre annyi a nem magyar ajkú hazánkban, épen azért szükséges, hogy ezen intézményeket minél előbb megvalósítsuk. Az egységet nem szónoklatokkal lehet elérni, az egységet intézményekkel kell előkészíteni és megtereinteni, (Úgy van! Ügy van!) és épen a sok intézmény közül ez lesz egyike azoknak, mely legalkalmasabb lesz ezen egységet előkészíteni. (Úgy van! Úgy van!) Én nem tagadom, t. ház, hogy daczára azon tapasztalatoknak, melyeket én közvetlen szemléletből a régibb időben a papi uralomról szereztem, a mi elég benyomást tett rám, hogy el ne felejtsem soha életemben, én nem tagadom, nem habozom kimondani azt, hogy ha ilyen uralomtól tartani kellene Magyarországon, és csak tisztán a magyar papok képe állana előttem, nem riadnék vissza annyira. Mert lehetnek eltérések szabadelvííaég szempontjából; de arról őszintén meg vagyok győződve, hogy hazafiság tekintetében a katholikus papok ép oly kevéssé engednek nekünk, mint akár bármely más protestáns lelkészek. De ne méltóztassanak elfelejteni, hogy Magyaroszágon nemcsak papok vannak, hanem pópák is. (Úgy van! Úgy van!) Ezek azok, a kik táplálják ott lent a nemzetiségeknél az izgatásokat; azok kezéből kell igyekeznünk azt a népet, mely igazán a maga bensejében egyebet sem kíván, minthogy magyar testvéreivel békességben élhessen és e hazában boldogulhasson, azok kezéből kell kivenni a népet. Ne csak akkor lássa az a nép a magyar államot, mikor az adóvégrehajtó jelenik meg házánál, hanem lássa a magyar államot, a magyarállam intézményeit, születésének elsőperczétől fogva halála órájáig; életének minden fontosabb mozzanatában találkozzék ő a magyar állam intézményeivel, (Helyeslés.) és akkor annyira be fog az vésődni elméjébe szivébe, hogy érezni fogja, hogy ő tagja egy nagy, egységes államnak, (Élénk helyeslés.) Es mert nekem ez a meggyőződésem, daczára a bizalmatlanságnak, melylyel a t. kormány iránt viseltetem, és daczára azon súlyos hibáknak, melyeket e kérdésekben is az eljárásra nézve eddig elkövetett, én sohasem fogom mondani azt, hogy mert a kormányban nem bízom, és mert a kormány hibákat követett el, ergo nem fogadom el magát a dolgot sem, a melyért magam küzdök, melyet a hazára üdvösnek tartok. (Helyeslés.) Igenis ez a bizalmatlanság és az elkövetett hibák tapasztalatai arra fognak indítani, hogy vigyázzak arra nagyon, hogy a majd élénkbe kerülő javaslatok tényleg és híven megfeleljenek a felállított elveknek, (Helyeslés.) de olyan szót sem fogok kimondani soha, és sajnálom, hogy az egyáltalán ki lett mondva e házban, hogy ez keresztülvihetetlen, hogy az sikerülni nem fog. (Helyeslés és tetszés.) Az éii meggyőződésem szerint ily szót a törvényhozó teremben kiejteni nem szabad, (Helyeslés a jobb és a szélső baloldalm.) kell, hogy lehetséges hogy keresztülvihető legyen, mindaz, a miben e törvényhozás megállapodik. (Úgy van! Úgy van!) Azt indítványozta Ugron Gábor t. barátom nagy meglepetésemre, hogy, — nem e szavakkal, de ez az értelme,— (gyelőre vegyük le a napirendről e kérdéseket, mert, szerinte, előbb rendezni kell az állam és egyház, s a különböző egyházak közti viszonyt. Először is, — en22*