Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

170 180. omAftos flUt tSf». márfttlM 14 én, kedden. több, s íiyolez házasságjog helyett léteznék Magyarországon kilenez. Csak egy módja van e kérdés megoldásának s ez az általános kötelező polgári házasság. Ez felel meg teljesen a jogegyenlőségnek, a szabadelvűségnek, és — araint majd bátor leszek röviden rámutatni, Magyarország nemzeti és állami szükségletének. De t. ház, miként már beszédein elején is jeleztem, habárjavaslatok nincsenek is ellőttünk, előttünk van az ellenvélen ény: a főtisztelendő püspöki kar memoranduma, és a király ő Felségéhez intézet felírás. A memorandummal nem akarok foglalkozni, mert hiszen annak ugyanaz az iránya, a melylyel az itt hallott beszédek is foglalkoztak. Különben is, minthogy abban a memorandumban már a részletekbe mennek bele a főtisztelendő püspökök, azt hiszem, hogy azon megjegyzéseket, a melyek abban foglaltatnak, akkor lesz czél- és időszerű tekintetbe venni, a midőn a concret javaslatok előttünk fekszenek. Azonban nem járhatok így el azon másik okirattal szemben, a melyet a főtisztelendő piis pöki kar jónak látott megszerkeszteni, s a melyet idejekorán közzé is tett Ez ő Felségéhez a királyhoz intézett felírás. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy annak az elolvasása a legmélyebb fájdalommal töltötte el lelkemet, mert vagy annyit sem lett volna szabad mondaniok, vagy mindent el kellett volna mondaniok. Mindjárt a bevezetésben így szói egy passus; »A papság és a hivek körében mutatkozó nyugtalanság, melyet már a programra egyszerű közzététele okozott, mélyen sérti a katholikusok vallási érzületét.« A nyugtalanság tehát akkor keletkezett, mikor a programra közzététetett. Engedelmet kérek, de mindnyájan tudjuk, hogy az utolsó általános választások alkalmával, midőn tehát még a kormány programijáról szó sem volt, majdnem minden kerületben, már javában folyt a mozgalom. (Úgy van! jobb felől.) Hiszen itt van egy egész sora a képviselőknek, magamat is beleértve, a kikre az alpapság az egyik vagy másik alakban pressiót akart gyakorolni, ígérje meg, vagy írásban vagy élőszóval, hogy ezen elvek ellen, melyekről itt szó van, állást fog foglalni a házban. Már pedig valamint lehetetlenség elképzelni a kötelező polgári házasságot vallásszabadság nélkül, úgy lehetetlenség szabad egyházat elgondolni a nélkül, hogy a házassági jog, mely alapját képezi az egész társadalmi életnek, szabadelvű irányban legyen rendelve. Még fájóbban hatott rám az a passus, mely így szól, hogy ezek a programmpontok, — ha valósággá válnának, — annál mélyebben aláásnák a nép erkölcsi érzékét, hogy nem volna képes a romboló áramlatnak ellentállani, és eíidegeníttetvén az egyháztól, aláásná egyúttal a legmagasabb trón iránt hűségének, a haza iránti szeretetének legerősebb alapját és támaszát. Valósággal szerencse, hogy ez a két pont oly felvilágosodott fejedelemhez lett intézve, mint a minő a mienk, a ki épen ezen felvilágosodottságánál, de saját tapasztalatánál fogva is tudja, hogy meri) lehetetlenség, hogy az az ártatlan polgári házasság, a mely világszerte be van hozva, ilyen pusztításokat legyen képes végbe vinni egy országban. (Úgy van! a jobboldalon.) Ha ő Felsége, a mi királyunk ilyen gondolkozású volna, lehetetlenség lett volua annak idején habozás nélkül helenyugodni i abba, hogy boldogult és felejthetetlen trónörökösünk, Magyarország íeendett királya, polgári házasság útján vegyen nőül leányt oly országból, a melyben így kellett házasságra lépnie, (Élénk helyeslés jobb felöl.) mert azt az ott mi törvények előírják, mert máskülönben azon államokban a házasság törvényesnek nem volt képzelhető. (Helyeslés jobb felöl.) Szerencse másodszor, hogy oly fejedelemhez lett intézve ez az intés, a ki szövetségben él egy királyival, a kiről mindnyájan tudjuk, hogy népének rajongó szeretete veszi körül, (Úgy van! jobb felöl.) daczára annak, hogy országában a kötelező polgári házasság létezik, értem Umberto királyt. Be van tehát előtte bizonyítva, hogy a polgári házasság sem az erkölcsöket nem ingatja meg, még kevésbbé a trón iránti hűséget. (Élénk helyeslés a jobboldalon ) Csodálatos, hogy még egygyel találkozott Ugron Gábor t. képviselő úr tegnapi beszéde, azzal, a mit a püspöki kar állítani méltóztatott, hogy t. i. a polgári Házasság behozatalával ki akarjuk venni a házasságkötést az egyház kezéből. Bocsánatot kérek, valóban nem tudom, hogy miképen lehessen állítani ilyent, a mi anynyira ellentétben áll a tényekkel, a melyeket a világon mindenütt látunk ? Hol van az a polgári házasság a világon, — pedig ha volna, mi bizonyára azt el nem fogadnók, — mely úgy állítja fel a kérdést, hogy tegyük az egyházi esketés helyébe a polgári házasságot. Ezt senki a világon nem akarja. Az állam csak azt mondja: Én érintetlenül hagyom az egyházi házasságkötést, kössék meg azt, a mint megkötötték eddig, szívesen látjuk, el is várjuk, hogy ezt tegyék. Madarász József: Ha nekik úgy tetszik! Helfy Ignácz: Az állam csak azt követeli, hogy az a kötés, az a polgári lépés, a mely kihat az egész családi életre, a köz- és magánügyekre, hogy az köttessék meg ő előtte, az állam közegei előtt is, (Úgy van! jobb felöl.) úgy. hogy külön evidentiában tartalék mindig. Hogyha akár a katholikus, akár pedig valamely ' más egyházat igen közelről érdekli az, hogy