Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-180
164 180, eriKáftsölés IMS. Méreiias tí-éu t \®iűm. akkor? Rövid idő alatt törvényen kívüli állapotba, a hol az eró'sebb győz! Azon erkölcsi felháborodás, melylyel az ily eljárás találkoznék, felbontaná nem csak az állami rendet, a társadalmi, a családi életet, hanem felidézne egy véghetetlen dissolutiot, a hol minden őselemére bomlanék szét. Ily helyzetet, ily állapotot propagálni oly hivatott részről, hol a fegyelemre oly nagy auly helyeztetik, a hol a törvények rendelkezésére méltán, és jogosan oly nagy súlyt fektéinek, a hol a fegyelem oly erős kézzel gyakoroltatik, mint a katholikus egyházban: ott ez előttem érthetetlen volna, ha egy bizonyos czélt nem látnék a háttérben azon memorandum intentioiban letéve, amely ezél ezen egész eljárást indokolja. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja az emlékirat, és ezt állítja föl tételként az 1868! LIL tcz. 12. §-ával "szemben; »A katholika anyaszentegyház a vegyes házasságokat sohasem helyeselte, azokat mindig ellenezte és csak tűrte; tehát a vegyes házasságokból származó mindkét nembeli gyermekeknek a katholika hitben való neveltetését kívánja. E feltételtől el nem állhat*. Tehát midőn a katholika egyház azt mondja, hogy a kisebbségek védelmére hozott türvényt meg kell szüntetni, annak megszüntetésével szemben a compensatiot megtagadja. Áz ő tétele az, hogy a vegyes lázasságból származó gyermekeket magának szabadon reclamái hassa. Ez az egyszerű magyarázata ezen egész elenkezésnek. Azt mondja később az emlékirat: »Tehát az 1868:LI11I. tcz. módosíttassák akkép, hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek vallásának meghatározása a szülőkre hagyassék.« Mit jelent ez, t. ház? Ha közönyös az egyházra az, hogy a szülők miben állapodnak meg, akkor ezzel nem tudom megegyeztetni azt, hogy hogyan követelheti magának a vegyes házasságból származó mindkét nembeli gyermekeket; ha nem közönyös, akkor hogy lehet az, hogy mégis azt mondja, hogy bízzassék a szülők szabad elhatáro zására, a vegyes házasságból származó gyermekeknek mily vallásban leendő nevelése. Nem is abban állt. képviselő ház, a kérdés veleje, (Sálijuk! Halljuk!) hogy a liberalismusnak ezen-mértéke nekik csakugyan közönyös volna, és hogy mikor ezen liberálisnak látszó tételt hangoztatják, hogy reájuk nézve közönyös az, a szülők miben állapodnak meg? Ez lehetetlen is. Mert mikor azt követelik, bogy a vegyes házasságból származó mindkét nembeli gyermekek a katholikus egyházéijeszuek, — s ha ezen feltételtől el nem állhatnak, — akkor ők ebben a szabad elhatározásában a szülőknek garantiát találnak maguknak arra nézve, hogy azok a gyermekek ahhoz az ő egyházukhoz fognak kapcsoltatni, a mely egyház egész határozottsággal követeli ez idő szerint azt, hogy minden compensatio nélkül egyszerűen szttntettessék meg az 1868: LIIT. tcz. 12-ik §-a. De azt mondja továbbá ez a memorandum: »Az államnak e kérdésnél nem lehet, s nincsen más tennivalója, mint arról gondoskodni, hogy más vallásúaknak megengedi, hogy hitelveik szerint élhessenek, ugyanez a jog a katolikusoknak is biztosíttassák. Ezen jog és szabadság meg védelmezése illeti meg az államot«. Igen, azon jognak és szabadságnak, a mely minden egyes polgárnak, a ki a törvények keretében egy bizonyos alkotmány alatt él és mozog, ez alkotmányilag biztosított jog és szabadság megvédése az államnak kötelessége. De az államnak nem lehet az a kötelessége, nem lehet az a feladata, hogy egynek minden jogot engedjen, és a másikat jog nélküli páriává tegye ; pedig, ha az 1868 : LM. tez. illető szakaszát megváltoztatjuk compensatio nélkül, akkor a protestantismasnak nincsen védelme azon túlkapások ellen, a melyeknek esetleg ki lehet téve a katholikus egyház papsága részéről. Azt mondja a katholikus püspököknek memoranduma, továbbá: hogyan meri a törvényhozás sérteni akarni a katholikus egyhá; jogait, a melyeket neki az alkotmány biztosít? Én azt hiszem, azok a jogok, a melyek a protestáns egyházat, és a többi felekezeteket védik, talán épen úgy kiegészítő részei az alkotmánynak, mint azok, a melyek a katholikus egyházat védik. Én meg is követelem, és mint a törvényhozó testület tagjának kötelességem megkövetelni, hogy a katholikus egyházat semmi sérelem ne érje, a mely ezen egyházat, hitelveit bántaná, de ugyanezt a jogot a magam részére is követelem; mert a katholikus egyház jogain ejtett sérelem visszahat reánk; ha ma őt és az ő jogait sértenék meg, holnap a mienket még könnyebben sérthetnék, mert hiszen mi kisebbségben vagyunk. De azt, kérném azon arakat, ne feledjék el, hogy a protestáns egyháznak jogai békekötések útján a Bocskay, Bethlen, Rákóczyak idejében, — hogy többet ne mondjak, — biztosíttattak, és hogy biztosítva lettek törvényekkel már í848-ban, biztosítva lettek újabban épen az 1868. évi tcz. által, és végűi, hogy ezen jogok épen úgy kiegészítő részei a magyar alkotmánynak, mint a katholikus egyházat biztosító jog. Ha tehát megtámadtatnak a protestáns jogok, ha tőlök mindazt el akarják venni, a mi a kisebbséget eddig biztosította a többség túlkapásai ellen, azt hiszem, épen úgy alkotmánysértést követnének el, mint azt követnének el akkor, ha a katholikusok jogait támadnák meg. Hajdan, igaz, nagy jogai voltak az egyháznak, mert nagy kötelességeket teljesített. En
