Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

179. or-zíigos Illés 1893. márcíins ÍH-Aa, hétfőn. 15t terjedelmében nyomtatásban megjelent azon emlékkönyvben, mely az ünnepélyről kiadatott. Polónyi Géza: Csak protestánsoknak adatott ki! Tisza István: A képviselő úr saját magam iránti kötelességemmé teszi, hogy gondoskodjam róla, hogy e szöveg az összes lapokban, vagy legalább csak egy részében megjelenjen. Abból meg fogja látni a képviselő úr, és a ház minden tagja, hogy azon köszöntőben, — ez különTíeu ama némileg incorrect feljegyzésből is kitűnik, — az eszmemenet ez volt: A magyar pro- I testantismus a magyar nemzeti ügygyei mindig elválhatatlan szolidaritásba helyezte magát. Volt idő, midőn e solidaritásban a küzdelmet a nemzeti és felekezeti jogokért az államhatalom ellen kellett kivívnia. Ma alkotmányos kormányunk levén, szövetségestársat, és nem ellenséget kell látnunk a kormányban Megemlékeztem továbbá arról, hogy egy felekezetnek nem összes tagjai, hanem kisebbsége részéről látunk irányzatokat, melyek felekezeti szellemet akarnak a közéletbe bevinni. És én óva intettem az ott egybegyűlt protestánsokat, hogy ez egyoldalú felekezetiséggel ne más oldalú felekezetiséget helyezzenek szembe, hanem a magyar libeialismusboz, és a magyar állam tekintélyéhez ragaszkodó álláspontról soha semmi körülmények közt le ne térjenek, melyet mindnyájunknak, bármely felekezethez tartozzunk, e kérdésben el kell foglalni. (Helyeslés a jobboldalon.) És biztosíthatom a t. házat róla, hogy úgy mint eddig, néha nehéz körülmények között küzdöttem saját egyházam kebelében azért, hogy ez az álláspont diadalmaskodjék ; ezt fogom tenni a jövőre is. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső' baloldalon.) A t. képviselő úr megemlékezett azokról is, a kik gr. Szapáry Gyula ministerelnök urnak egy ideig buzgó követői voltak, míg tőle a múlt év őszén elváltak. Miután én azok közé sorolom magamat, kik gr. Szapáry Gyula ministerelnök urat politikai téren több éven keresztül egész erővel támogatták és követték, (Zaj és felkiáltások a szélső balról: Ez már nem személyes kérdés!) és ezen politikai támogatásomat tőle kénytelen voltam múlt év október vagy november havában megvonni .... (Folytonos zaj a szélső haloldalon.) Zavarom talán Szalay képviselő urat? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem személyes kérdés! Majd mi is így beszélünk! Halljuk ! Halljuk! jobb felől.) Miután én is azok köz tartozom, kik ezen politikai támogatásomat gr. Szapáry Gyulától megvonni kényszerültem, legyen szabad ebben a tekintetben is egy rövid megjegyzést tennem. Én azt hiszem, hogy a politikai támogatás megvonásának joga ... (Zaj a szélső baloldalon. (Felkiáltások: Ez nem személyes kérdés. Egy hang : Mi hir Rómából f) Én azt már láttam, hogy valaki magát egy állítással blamirozta, de ha ez a. blamage már megtörtént, hogy egy más utána csinálja, az mégis csak szokatlan dolog. Gr. Károlyi Gábor: A papáról beszél! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem személyes kérdés! Csináljon az elnök rendet!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét röviden befejezni. (Egy hang a jobboldalon: Akkor végzi, mikor akarja! Felkiáltások a szélső baloldalon: Beszéljen holnap, de nem szólhat személyes kérdésben! Nagy zaj) Tisza István: T. ház! Én magamra nézve a politikai t4mogatás jogát és kötelezettségét úgy fogtam fel eddig, és úgy fogom fel ma is, hogy az ember köteles teljes kitartással, és teljes erélylye! támogatni azon férfiút, (Hosszan tartó zaj a bal- és szélsőbalon.) vagy azt a kormányt, melylyel a politika cardinalis kérdésére nézve egyetért; de beáll a szakítás kötelessége akkor, hogy ha egy eardinális fontosságú politikai kérdésben véleménykülönbség áll fenn (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Nem kell most elmondanom, el lett mondva elégszer. (Felkiáltások a szélsSbalon: Az elnök úr utasítsa rendre! Megtartjuk a házszabályokat vagy nem? Folytonos nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat beszédét bevégezni. Polónyi Géza: Holnap igen szívesen meghallgatjuk, de ez már nem személyes kérdés! Tisza István: Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy ez szigorúan személyes természetű megjegyzés . . . Ugron Gábor: Az önhittség teszi személyes kérdéssé. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Tisza István: ... és biztosítom a t. képviselő urakat, hogy már rég bevégeztem volna, ha a t. képviselő urak meghallgattak volna. Én gr. Szapáry Gyulát és kormányát teljes kitartással, és erővel támogattam addig, a míg egy eardinális politikai kérdésben ellentétbe nem jöttünk egymással, és kötelességemmé nem vált, hogy támogatásomat tőle megvonjam, és azt hiszem, ma is tisztában lehet mindenki az iránt, hogy igenis azon pártot, a melyhez tartozom, teljes erővel támogatom . . . (Folytonos zaj a balés szélső baloldalon.) Polónyi Géza.* Éljen! (Zajos derültség a baloldalon.) Tisza István: ... és ezen támogatásnak azon egy feltétele addig tart, és akkor szűnik meg, a midőn legnagyobb sajnálatomra itt is egy politikai kérdésben való lényeges eltérés áll be. Azt hiszem, ez a politikai morál egyik alapfogalma. Thaly Kálmán: Most a politikai morált magyarázgatja ! Ez nem személyes kérdés!