Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

1 5g 179. országos UJés 1898. ínära-iits 13-án, liclfön. elveket cserben hagyják.« (Zaj. Egy hang a szélsőbalon : Tessék tovább olvasni !) Méltóztatnak ebből megérteni, hogy én egyes képviselőkről szólottam, nem pedig pártról. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Polónyi Géza: Tessék megnevezni! Gr. Csáky Albin vallás- ós közoktatásügyi minister: így tehát nem áll az, a mit a t. képviselő úr mondott, hogy én egy egész pártra akartam rásütni az elvhütlenség bélyegét. (Egy hang a szélsőbalon: Sőt még többre, mindazokra, a kik Irányinak javaslatait megszavazták. Zaj.) Világos ebből, t. ház, hogy nem áll az, a mit a t. képviselő úr mondott, és, remélem, hogy a legközelebbi időben módomban lesz többi argumentumaira vonatkozóiag is hasonló czáfoló érvekkel válaszolni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbalon: Majd meglátjuk !) Molnár Antal jegyző: Rosenberg Gyula! Polónyi Géza: T. ház! Elnök: Rosenberg Gyula képviselő úr kért személyes kérdésben szót, őt illeti az első szó. Rosenberg Gyula : T. ház ! Polónyi igen t. képviselő úr a zsidó receptio kérdésében több elvi aggályai mellett, a melyekre most reflectalni nem kívánok, azt mondta, hogy ő a receptio egyik feltételéül tekinti azt, hogy a zsidók legyenek magyarok. Én erre közbeszóltam, hogy azok is. Erre a t. képviselő úr azt válaazolá, hogy ő nem beszél egyes kivételekről, mint a minő én vagyok és Visontai t. képviselő úr, hanem beszél a zsidók többségéről, és különösen a fővárosi zsidókról. Köszönöm a t. képviselő úrnak egyéniségem iránt táplált jó véleményét, de engedje meg, hogy ugyanezt vallástársaim na<>;y tömege részére is reelamáljam. (Félkiáltások a szélsőbalon: Ez nem személyes kérdés. Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) E tekintetben néhány hivatalos statisztikai adatot kívánok felhozni. (Zaj. Egy hang a szélső baloldalon: Ez nem bizonyít semmit. Tessék a kereskedelmi könyveket megnézni, azokat mind németül vezetik!) l Ha beakarom bizonyítani, hogy a zsidók magyarok, ezt csak nem fogják rossz néven venni a képviselő urak. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) A hivatalos statisztikai adatok a következőket bizonyítják: »Ha mindenekelőtt azt kutatjuk, mily mértékben honos a magyar nyelv az egyes hitfelekezetek körében, azon eredményre jutunk, hogy valamint tiz évvel ezelőtt, úgy most is legrnagyarabbak a helvétek. Második sorban következnek az izraeliták, utánuk az ágostaiak és azután a katholikusok. Minden egyes hitfelekezetben a magyar nyelv tetemesen hódított; a helvéteknél, kik közííl már tiz évvel ezelőtt is 96°/o beszélt magyarul, nagyobb növekedés már alig volt lehetséges: jelenleg úgy áll a dolog, hogy közűlök már 98°/o beszél magyarul; igy tehát, miután n csecsemők is be vannak számítva, mondhatjuk, hogy a fővárosnak alig van helvét hitvallású lakosa, a ki ma^ gyarúl nem beszélne. Az izraeliták közííl tiz évvel ezelőtt 78-59°/o tudott magyarul, jelenleg pedig 88-64, az ágostaiak 71*30, most 82"24, a katholikusok közül 68*56, most 79-60. Ezen számokból egyúttal az is kitűnik, hogy az utolsfr 10 év alatt az ágostaiak körében tett a magyar nyelv legnagyobb hódítást, t. i. ll°/o-val. De még tovább is ki van mutatva, hogy a német nyelv tudása óriásilag hanyatlott a zsidó felekezet tagjai között. 1881-ben 88°/o-a a zsidóknak tudott németül, míg 1891-ben már csak 78°/o-a. Ezek csak jobban bizonyítanak, mint Polónyi t. barátomnak a zimonyi vasúton tett tapasztalatai. Ha szükséges, még az egész országra kiterjedő más adatokkal is szolgálhatok, melyek a zsidóknak úgy magyarságát, mint hazafiságát bizonyítják. Ma csak röviden kívántam ezt felhozni, azért, hogy Polónyi képviselő úrnak a zsidóság ellen emelt igaztalan és jogosulatlan vádjai egy napig se maradjanak ezáfolatlanúl (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Tisza István képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. Tisza István : T ház! Polónyi képviselő úr megemlékezett a komáromi ünnepélyekről, személyemnek és egy általam ott elmondott pohárköszöntőmnek felemlítésével. Legyen szabad közbevetőleg egy dolgot constatálnom, hogy t. i. az a másik nyilatkozat, melyre hivatkozott, nem az ünnepélyen mondatott el, vagy olvastatott fel, hanem azon egyházkerület püspökének évi jelentésében foglaltatik, mely ezen unnepélylyel semmi összefüggésben nem áll. Es épen néhány napja lett elismerve olyan valaki részéről, a ki szintén jelen volt az ünnepélyen, hogy igaz, ezen jelentésben találhatni éles nyilatkozatokat, de azok is mindenesetre sokkal szelídebbek, mint a római katholikus egyháznagyok által imitt-amott használt kifejezések, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) A mi már most az én pohárköszöntőmet illeti, itt mindenekelőtt figyelmeztetnem kell a képviselő urat egy .körülményre, melyről valószínűleg nem bírhatott tudomással, hogy t. i. pohárköszöntő m elmondásakor gyorsírók már nem voltak jelen, és így azon feljegyzés, mely a lapokban megjelent, nem gyorsírói fejegyzés, hanem egy jelenvolt újságíró által emlékezetből elkészített kivonat. A másik dolog, a mely a képviselő úrnak elkerülte figyelmét, az, hogy nyomban az ünnepély után erre felhívatván, pohárköszöntömet magam megírtam, és az egész