Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

i tjg 179. országos ülés 1893. íuárczins 13-áu, Itétfün. semmi sem történt. Most egyszerre fölszínre kertíl a mozgalom. A t. minister úr észreveszi, hogy most már mindenki pártkülönbség nélkül követeli, hogy az autonómiából legyen valami, akkor a minister úr előáll és azt mondja, congressust nem akar összehívni, mert az ő politikáját desavouálva látná abban, hogy ő már a eongressus óta maga tett egy hivatalos lépést, a mennyiben conferentiát tartott, onnan átírt a püspöki karhoz, de két esztendő óta választ nem kapott; előbbrevalóaak tartja a püspöki kart megsürgetni, hogy választ adjon, csak azután fog az autonómia kérdésével foglalkozni. Gondolom, ez az álláspontja. Hogy hányadik ebben a kérdésben,nem tudom; bizonyára nem az utolsó. Ma már volt szives nagy megnyugvásomra lényegesen közeledni azon állásponthoz, a melyet én elfoglalok, s a melyet egyedül helyesnek tartok. A dolog tényleg így áll. 1848-ban, midőn a vallásszabadságról szóló törvényczikk megalkottatott, egy hézag maradt a magyar törvényhozásban. Visontai Soma: A viszonosság! Polónyi Géza: Az más. Az apostoli jogok nem rendeztettek törvényhozásilag. Azonkívül keletkezett egy felekezetnélküli állam, mely azonban egy egyháznak, egy felekezetnek összes jogait, és hozzáteszem, összes vagyonát is, egyszerűen confiskálta. Ily állapotokat sem egészségeseknek, sem jogosaknak, sem helyeseknek tartanunk nem szabad. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy Magyarország katholicismusának, és a katholikus egyháznak nemcsak egyházi missioja van, hanem van nemzeti hivatása is, (Helyeslések a szélső baloldalon.) a melyet csak úgy tölthet be hűségesen és igazán, ha az a 9 millió katholikus lélek, és annak világi részei is, tapasztalatait, melyeket ;iz élet hosszú során át szerzet, s a melyeket a különböző felekezetekkel való érintkezés folytán, a vallási türelmetlenségtől megtisztítva, a haza s egyúttal az egyház javára értékesíti. (Élénk helyeslés bal felől.) Ez megköveteli, hogy olyan tűrhetetlen állapotokat fenn ne tartsunk, hogy egyedül Magyarország katholieismusa, a mely eddig uralkodó vallás volt az államegyház idejében, ismétlem, egyedül Magyarországon legyen az, hogy a mi papjainkat felekezet-különbség nélkül választják azok, a kik ellenünk a legmérgesebb harezot folytatták; (Igaz! Úgy van! bal felől.) hogy mi azt az állapotot tovább ne tűrjük, hogy egy volt Tisza Kálmán és keletkező Tisza Kálmánok püspökeinket kinevezzék, és a magyar katholikusokat illető alapokkal ellenünk korteskedjenek, és azokat politikai czéljaikra felhasználják. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Én tudom, hogy a vagyon kérdése érzékeny pont. Ma gamra nézve kijelenthetem, hogy ha ezen kérdés megoldás alá kerülne, a méltányosság legszélsőbb határáig kész vagyok elmenni, mert tudom, hogy az összes felekezetek és a jogegyenlőség igaz híve nem kívánhatja, hogy Magyarország egyeteme felekezeti legyen, nem kívánhatja, hogy Magyarország közoktatása tisztán felekezeti uzélokra használtassák fel, hanem lehetővé kell tennie, hogy a létező egyetemi alapból az állam úgy a közép, mint a magasabb oktatás terén föladatainak megfeleljen. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Viszont számítok arra, hogy ha mi így gondolkozunk, akkor végre-valahára el fog következni az az idő, a midőn megszűnünk ultramontannakés reaetionariusnak mondani azt az embert, a ki katholikus módra vet keresztet magára, vagy katholikus templomba megy imádkozni. Szűnjék meg az az idő, a midőn a protestantismus és a hazának nagyobb dicsőségére, a protestáns felekezetek élén álló férfiak kalaplevéve tidvözöltetnek, de ugyanakkor a katholikusnak nincsen megengedve, hogy püspökével beszélhessen a nélkül, hogy ultramontánnak, vagy reaetionariusnak ne mondanák. (Felkiáltások a szélsőbalon: Úgy van 1 Ügy van!) Legyünk igazán türelmesek, és ne hirdessen a kormány egyrészt oly politikát, a mely szerint az autonómiának híve, másrészt pedig lázít s röpiratokat bocsát ki ellene. Itt van Beksics Gusztáv t. képviselőtársamnak a röpirata: »Á katholikus autonómiáról*. Ez ezt mondja ugyanakkor, mikor a t. vallásős közoktatásügyi minister úr itt hirdeti, hogy ő az autonómiának, még pedig a képviseleti alapon álló autonómiának a híve, azt mentől előbb megvalósítani akarja, ugyanakkor Beksics Gusztáv t. képviselőtársam azt mondja: »Ha valamire, úgy a katholikus autonómia kérdésének megoldására nem alkalmas a jelen idő. Bizonyára el fog érkezni a kor, midőn a viszonyok megérnek a katholikus autonómiával kapcsolatos nagy problémák rendezésére is. Ma még azonban a katholikus autonomiaéretlengyümölcs.melyet csak a pajkosság vagy meggondolatlanság. . .« Tetszik hallani a minister úruak csak pajkosság és meggondolatlanság, »verhetne le az idő fájáról.* Ha tehát van kérdés, melyet az ország és az egyház érdekében le kell tenni a napirendről: ez a katholikus autonómia kérdése. A kormánynak, a püspöki karnak s a parlamentnek mindent el kell követniük, hogy e kérdés a napirendről lekerülj ön.« Elhiszem, t. ház, hogy gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister úr azt fogja nekem erre mondani, hogy ő ezen munkálatot, a melynek pedig minden pontja az ő valláspolitikai programmját hirdeti és támogatja, sem előlegesen nem sugalmazta, sem utólagosan nem.