Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

170. országos ttlés 1^93. miimmis 13-ftn, hétfőn. 155 Tisza István igen t. képviselő urnak pohárköszöntője szószerint így szól, gyorsírói jegyzetek szerint. (Olvassa): »Nagyon tetszett Tisza István beszéde is, ki hosszas unszolásra kelt esak föl. Több izben hangsúlyozták, mondta, hogy a protestantismus és nemzeti törekvések egyet jelentenek. Volt egy idő, a midőn a nemzeti eszmét államhatalom ellen kellett szolgálni. Ez mögöttünk van, de ha megint jönne olyan idő, nem kétkedem benne, hogy ma is úgy cselekednénk, mint elődeink.« (Felkiáltások: Hisz ez helyes!) Csak tessék végig hallgatni. »Ma azonban nemcsak a nemzettel, de az államgépezettel is együtt kell működni a protestantismnsnak. Ebben rejlik az állam ereje, és a mi erőnk is. A legnagyobb szerencsétlenség volna, ha azzal felelnénk a katholicizmusnak, hogy egyirányú felekezetiességnek más irányút állítunk szembe. Harczoljunk ellenük ne protestáns szempontból, de államiból.« (Felkiáltások a jobboldalon: Es helyes I) Nem mondom, hogy nem helyes, ez az autenticum kedvéért van, illő és szokásos, ha aa ember valakinek a beszédére utal, hogy egész terjedelmében olvassa fel ott, a hol czáfolni kíván. Ezt talán lesz kegyes Pulszky Ágost képviselő úr is, mint igazságot, elismerni. Azután azt mondja, és erre kérem szives véleményét, hogy ezt is helyesli-e. (Olvassa): »Az állam és a protestantismus közti szövetségre üriti pohara t.« Már most, t. ház, mi következett ebből ? Következett az, hogy ott, a hol Tisza István képviselő úr az állam és a protestantismus közötti szövetségről beszélt; ott, a hol azon esetre, ha az 1868: LIII. tcz. 12. §-a megmódosíttatik, az állam elleni harcz szervezésére lesznek a hívek felszólítva, ott megjelen az ő auctoritásával nemcsak Tisza Kálmán, a ki akkor még tényező volt, de megjelentették önök a királyt is azon üdvözlő táviratban, melyet oda küldött, bizonyára a kormány iuterventiojára. Ha ezzel kapcsolatban tudjuk, hogy a kormány létalapját egyházpolitikai kérdések képezik, hogy annak representatioja a felség körüli ministerre, gr. Tisza L tjosra bízatott, akkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy Magyarországon jogosult a féltékenység, melylyel látjuk azt, hogy Szapárynak a ministerelnökségből való kinullázásánál a hatalmi érdekek játszanak a vallási érdekek felhasználásával egy lejárt klikk szolgálatában. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Mert bárki mit leszel, nagyon különös az az eljárás, midőn egy kormány a legnagyobb mértékű fiascot csinálj Hentzi-szoborral, a helyett, hogy ezt elismernék, addig, míg be nem adta a ministerelnök lemondását, solidaritásban állnak vele, ellenben nem hangoztatták n solidaritást, mikor megbukott, és hogy aztán nem bukik meg az egész kormány, hanem kizárólag gr. Szapáry Gyula, a kinek a többség megszereztetett a múlt választás alkalmával, a kinek jogain, és programmja alapján ül ott, előállanak, és megbuktatják azok, a kik segítették őt belevinni abba a csávába, melyet a Hentzi-szobor megkoszorúzása teremtett. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Mozgás jobb felöl.) De mikor bukott, nem voltak vele solidarisak. Es veszélyeztetik egyedül a vallásbékét, Ezektől szabaduljon a többség és a kormány. Fogadja tanácsomat, és haBznos szolgálatot tesz a hazának. Hock János: Akkor helyeseltek, mikor Szapáry védelmezte a Hentzi-szobrot! Gr. Károlyi Gábor: Az öreg Tiszát tisztázzák, mert így csak nem maradhat! i Polónyi Géza: A ki a jogegyenlőség híve, az szivesen veszi a szabad államban szabad egyház theoriát, az egyház és állam hatáskörének különválasztását. En azonban egy kérelemmel fordulok a t. házhoz; terjeszszük ki a jogegyenlőséget, részesítsük annak áldásaiban a katholikusokat is. (Helyeslés a szélsőbalon.) ügy látom, t. ház, -— hogy az autonómia kérdéséről szóljak, — a t. ministerium ezen kérdésben is akárhányszor nyilatkozott, annyiféle álláspontot foglalt el. Először azt mondták, hogy az autonómiát meg kell csinálni, de alulról felfelé, a másik ezzel szemben azt mondta, hogy csináljuk meg felülről lefelé kérlelhetetlen logikával. Erre az okoskodásra eszembe jut, hogy egyszer családomban orvosra volt szükség, és sürgős lévén az eset, nem a házi orvost, hanem egy másikat hivattam, a ki írt egy orvosságot, és mikor elbúcsúzott, szt mondta, hogy a betegre nézve a fődolog, hogy felülről lefelé kell kenni. Távozása után megjelent a háziorvosom, a ki szórólszóra ugyanazt a receptet írta, de azt mondta, hogy alulról felfelé kell kenni. (Derültség a szélső baloldalon.) Én azután úgy segítettem a dolgon, hogy keresztííl-kasúl kentem, és ez használt, így a t. minister úr is, midőn első álláspontját elfoglalta, hogy az autonómiát alulról felfelé csináljuk meg, akkor még nem találták megazt az elvet, a melyet ma egyedül helyesnek ismert el a minister úr is, én is, hogy t. i. nem ide, hanem az autonómiához tartozik az, hogy mikép létesüljön az külső szervezetében, akkor még az volt az álláspont, hogy községi autonómiát kell csinálni. Akkor jött a második stádium. Mikor a t. minister urat erősen megszorítottuk a képviselőházban, megigérte, hogy majd tesz lépést. Hát miből állott az, a, mit tett? Összehítt egy privát conferentiát, két. délután igen kedélyesen discuráltak a minister úrral, vájjon felvettek-e jegyzőkönyvet, nem tudom, elég az ahhoz, két esztendő óta ez ügyben absolnte 20*