Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

179, országos Blés 1898. márcíins 18-án, hétfón. |5J a pártnak solidaritását vonja maga után: a nemzeti önállóságnak és függetlenségnek kivívásából és a közjogi programnak integritásából áll. Minden, a mi ezen kívül áll,' az egyéni meggyőződésnek keretébe tartozik, de nem tartozik a párt solidaritásának keretébe. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezen közjogi elveken felül, nagyon természetes, hogy a napi politikának minden eseményére kiterjedőleg adunk irányelveket. Ez világos és tiszta dolog. De ha van valaki ezen párt kebelében, a ki vallásos meggyőződését nem tudja subordinálni, ezért sohasem szabad a pártot felelősségre vonni, mert a párt egyedül a közjogi programúinak alapján áll. Ha ez így van, ha igaz, hogy elvileg nem állunk egy alapon a kormánynyal, — legalább én nem állok azon az alapon, mert, a mint kifejtettem, mindjárt az első pontnak, a vallásszabadságnak kérdésében, homlokegyenest ellenkező álláspon ton állok, mint a kormány, mivel én a vallásszabadságot követelem, ellenben a t. minister úr csak a bevett felekezetek vallásszabadságának alapján áll, — hát ez az a kérlelhetlen logiea, t. ház, a mely a minister urat odavezeti, hogy engem, mint a függetlenségi párt tagját, compromittálni akarjon? Hogy én őt támogassam akkor, mikor velem nem egy alapon áll; midőn nem is a eoncret javaslatokról, hanem csak általánosságban az elvekről van szó ? De menjünk tovább. Egy alapon állok talán a minister úrral a kötelező polgári házasság kérdésében? Vájjon mit mond a minister ár, nem a kötelező polgári házasságról, hanem az ahhoz fűzött politikai axiómák tekintetében ? (Bálijuk! Halljuk!) Azt mondja, hogy neki kell a kötelező polgári házasság, mert ő azt jó vásárnak tartja, ha feladván az 1868 : LIII. tcz, 12. §-át, ezt kapja érte cserébe! No már én ezt a programmot nem osztom, mert a kötelező polgári házasság és a vallásfelekezetek közti viszonosság kérdésében még okozatos összefiig gést sem látok. De ha volna is, mily politikai morál az, mely szent és magasztos elvek érvényesítését politikai vásár tárgyává teszi, (Zaj jobb felől.) s a püspökökkel való alkudozás révén akar czélt érni. (Zaj és ellentmondás jobb felől.) Lehet erre mosolyogni, de tessék megezáfolni! Aztán azt kérdem a t. pseudo szentlélektől, (Felkiáltások: Ki az?) azt kérdem a hivatalos súgótól, az igazságügyminister úrtól: ha kötelező polgári házasság lesz, nem lesz-e szükséges a vallásfelekezetek viszonosságának kérdésében a vegyes házasságoknál, — mert akkor is lesznek ilyenek, — a gyermekek hovatartozandősága felett határozni'? Vagy nem képzelhető-e a kötelező polgári házasság úgy, hogy a szülők szabadon állapítják meg gyermekeik vallását, vagy pedig úgy, hogy ott is, hogy az 1868 : LIII. tcz. 12. §-ának fentartásával vegyes házasságnál a fiu az apa, a leány az anya vallását követi ? És mit tesznek önök? Bejelentik, hogy megfutamodtak az 1868 : LIII. tcz. 12. §-ának dispositioitól, és ebből nem vonták le azt a consequentiát, hogy önök is szépen elbúcsúzzanak, hanem bedobták ide azt a kötelező polgári házasságot, mint konczot, a másik felekezetnek, a mely pedig ezáltal kielégítve nincsen, a mint ezt majd documentumokkal is fogom bebizonyítani. (Halljuk ! Halljuk !) Mily egyházpolitikával állunk szemben ? Jó ám ezt megismerni köteles nyíltsággal és őszinteséggel! A kormány most azt mondja, hogy, — és ezért nem foglalkozom az elkeresztelési rendelet törvénytelenségének kimutatásával, — belátom, hogy az elkeresztelési rendelet fenn nem tartható; belátom, hogy az végre nem hajt1 ható; sőt a t. vallás- és közoktatási minister úr odáig is elmegy, és erre nagy súlyt fektetek, hogy már zius 8-án tartott beszédében elismeri, hogy ezen elkeresztelési rendelettel szemben tényleg vannak vallási jogosult kételyek; a t. minister úr most mit csinál? Azt mondja: behozom az általánosan kötelező polgári anyakönyveket, de az elkeresztelési rendeletet fentartom és fentartom az 1868 : LIII. tcz. 12. §-át is, a melyet majd csak akkor fogok visszavonni, hogy ha a kötelező polgári házasság is életbe léptethető, mint recompensatio. Ha ez a rendelet törvénytelen, (Ellenmondás a jobboldalon.) különben e felett már döntött a ház, mondjuk, hogy törvényes; de ha ez olyan, mint a milyennel a t. minister úr elismeri saját beszédében, t. i. hogy lelkiismeretes és vallási érdekeket érint, amitekkép fejezett ki. »Bizonyos nyugtalanság mutatkozott, sőt itt-ott lelkiismereti conflictus is említtetett, a mit a magam résréről is elismerek*. Ha tehát a t. minister úr elismeri, hogy ez a rendelet lelkiismereti conflictust előidézett elv, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondása jobboldalon.) és ha reservativ mentálissal nem beszélt a t. minister úr, mert ezt megengedik a t. képviselő urak is, hogy ezen szöveget így érteni különösen jogom van akkor, ha az én interpellatiomnál privát forrásokra visszavezethető argumentumaimat is számba veszem, reassumalnom : méltóztassanak nekem megengedni, ha ez alatt azt értem, hogy igenis támadt lelkiismereti conflictus, (Igaz! Úgy van! balról.) és hogy ez a rendelet végre nem hajtható. Ha már most így ál! a dolog, és ha másrészt tudjuk azt, hogy a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatnak behozatala csak családjoggal együttesen, tehát mindenesetre hosszú idő, valószínűleg évek múlva lehetséges csak, akkor mi szükség nekem ahhoz a kérlelhetetlen