Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

150 170. orszftgos öléi 1898. m&rcüíus 18-áu, liétfén. megfontolva tette, és hogy, a mit mondott, úgy mondotta, hogy ágy hasson, a mint azt ő értette. Mit tett a minister úr? Vádolt egy pártot, a mely létalapját és büszkeségé* azon biztos tudatban bírta, hogy elveihez tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodik és azoktól soha nem tágított; vádolta azzal, hogy ez a párt cserbehagyta, elárulta elveit, s hogy ez a párt csak addig hirdet elveket, a míg azokra szüksége van, de midőn azok megvalósítására kerííl a sor, akkor ő az, a mely homlokot üt azokkal szemben, a kik azt megvalósítani akarják. Nos, t. ház, önök sokszor felfohászkodnak azért, ha mi a keserűség el nem fojtható hangján toroljuk vissza az önök szavait, de méltóztassanak nekem megengedni, lehet sima szavakkal beszélni, azonban nagyobb bűnt, nagyobb megaláztatást, nagyobb rágalmat egy párton elkövetni nem lehet, mintha azzal gyanúsítják, hogy elveinek cserbehagyásával, vagy azok eltag-adásával áruló lett, és hogy megcsalta választóit. (Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Méltóztassék megengedni nekem a minister úr, de ón, a ki a kötelező polgári házasság s az állami anyakönyvezés érdekében határozati javaslatokat nyújtottam be akkor, midőn még a t. vallás és közoktatásügyi minister urat az ő kérlelhetetlen logikája nem hozta el odáig, hogy azok mellett állást foglaljon, hanem ellenük szavazott, ma azzal jöhetnék ide, hogy ünnepeljem elveim diadalát és győzelmét, hogy tapsoljak önöknek, a kik ráálltak arra az álláspontra, melyet Irányi Dániel t. vezérünk és apostolunk zászlója, alatt hirdetni én is szerencsés voltam. (Élénk tetszés a szélső báloldalon.) De ha ezt nem teszem, azt a vádat, mintha mi ezeket az elveket comproinitálnók, azzal utasítom vissza, hogy én ezeket az elveket védelmezni jöttem ide ma is önökkel szemben, mert önök nem képesek azokat annyira coinpromittálni, hogy a bennök rejlő igazságnál fogva mi azokat önökkel szemben is meg ne tudnók védelmezni. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) De, t. ház, legyünk tisztában a leczkével. Azt az egy csapásra két legyet való fogdosásnak furcsa theoriáját, a mit a minister úr felállít, a gyerekek számára találták fel, s nem politikusok számára. A t. minister úr először is azt mondja, hogy magáévá teszi a pártnak elveit, azokat hirdeti és valósítani akarja, tehát tőkésíti a maga számára az az ember, a ki velünk szemben azokat mindannyiszor leszavazta; másodszor pedig fényes diadallal mer rámutatni arra, hogy nemcsak elvette az elveket, hanem mrg ránk sütötte azt is, hogy ocsmány árúlóivá lettünk ezen elveknek, a kik azokat compromittáljuk. (Mozgás a szélső baloldalon.) Gyönyörű támadás az, t. ház, csak az a kérdés, hogy mennyi hypocrisis rejlik benne, és mennyi igazság? Hát, t. ház, mióta lett feladatává a függetlenségi pártnak az, hogy egy kormánynak, a mely eddig egyetlenegy tettével sem szolgált arra, hogy a bizalomnak csak egy mákszeme is nyilvánuljon iránta, hogy azt támogassuk akkor, mikor nyomban ki fogom fejteni, hogy még elvileg sem állunk egy alapon, t. minister úr. Első sorban, — méltóztassék nekem megengedni, — a ki ilyen nagy vádat egy politikai pártnak szeme közé mer vetni, — hogy äz ő szavaival éljek, — bírjon azzal a bátorsággal, hogy midőn az ország előtt meg akar bélyegezni, pellengérre állítani egy tiszteletre méltó pártot: az legalább első sorban legyen tudatában annak, hogy igaz-e az, a mit állít. Ha igaz, álljon fel a minister úr, mondja meg, kik szavaztak itt ezen elvek ellen, kik azok, a kik compromittálták ezen elveket ? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Lehet-e az elvek compromittálásáról beszélni, mikor concret javaslat előttünk nem fekszik? Vagy azt várja a t. minister úr, hogy mi vak bizalommal, mahomedán fanatismussal dicsérjük önöket, miut a felkelő napot, mint azok ott, (a jobboldalra mutat) a kik meggyőződésük ellenére is támogatják önöket. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Zajos ellentmondás és mozgás a jobboldalon) Ne méltóztassanak ezt az egyet tagadni. Fájdalom, miután valláskérdésekről van szó, elismerem, hogy minden párt kebelében bomlasztóan hatott ezen kérdések felvétele, és nagy forrongásba hozta a kedélyeket. Hiszen önök között is vanioik sokan, többen mint más pártokban, — nem fogják tőlem kivarrni, hogy indiscret legyek nevek felsorolásával, — a kik homlokegyenest ellenkező állásponton vannak, mint a kormány politikája és önök mégis megtűrik azokat a párt kebelében; de tőlünk azt kívánják, hogy saját pártunk kebelében ne engedjük megmaradni azokat, a kik nincsenek egy véleményen velünk, és trombita és dobszó mellett támogassuk önöket. Első sorban fel kell állítanom azt a tételt, hogy egy politikai pártnak, és az annak élén álló kormány erkölcsi súlyának értéke, Ígéretének értéke mindig attól a bizalomtól függ, a mely ahhoz fűződik, hogy az a kormány akarja-e, tudja-e azokat az ígéreteket megvalósítani; de akkor is feltétlenül szükséges, hogy azok az elvek, a melyekről szó van, teljesen homogének, congruensek legyenek a mi elveinkkel, ha nekünk szemrehányást akar tenni a t. minister úr, hogy mi programmunkhoz hirtelenek lettünk. A függetlenségi pártnak, e házban is anynyiszor kifejtett álláspontja mindig az volt, — elmondottam ezt nem egyszer, hanem százszor, — hogy a függetlenségi párt programmja, a mely