Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

179. országos Ülés 1893. máreziug 18-án, hétfőn, 149 vallással szemben megkövetelendőnek tartom, midőn azon álláspontra helyezkedem, hogy a vallásnak nem szabad az állam törvényeivel ellenkeznie, mert a ki ezt az elvet vallja, annak okvetlenül ellenőrzést is kell gyakorolnia minden vallással szemben, és ennek a vallás dogmáit ismernie kell. De ez nem kivételes álláspont, én ezt megkövetelném mindenkivel szemben, hanem egyet ajánlok, a t. háznak megfontolásra és ez az, hogy ott, a hol az állam föfelügyeleti jogáról, a vallásfelekezetek és egyházak külső kormányzati hatásköréről van szó, a hol az állam felügyeleti jogáról ezen a téren senki, a ki az államot szilárdul fentartani akarja, le nem mondhat: vájjon helyes és időszerű-e a reeeptióról beszélni, ott, a hol egy olyan országos szervezettel nem állunk szemközt, a melyet az állam magával szemben találna, és a melyet felelősségre vonhatna, és a melylyel szemben a törvényes institutiókat is képes volna végrehajtani. Ha már nincs vallásszabadság, t. ház, akkor addig, a míg az izraelita országos egyházi szervezet megalkotva nincs, legalább nem opportunus, nem helyes, állami szempontból nem lehet indokolt ilyen receptióval foglalkozni. Én. t. ház, lehet, hogy elérkezettnek tudnám tartani az időt arra, hogy egy speciális receptióval foglalkozzam, — igaz, hogy általános elvem megsértésével, — de annak egy feltétele volna, nagyon kevés az, a mit én követelek, tudom, hogy szívesen megtennék, a magam részéről első és alapfeltétel gyanánt követelem, hogy a zsidóság hozzon meg Magyarországnak legalább is annyi áldozatot, hogy legyen végrevalahára magyar. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Rosenberg Gyula: Az is! Polónyi Géza: Nem beszélek, t. ház, a tiszteletreméltó kivételekről. Többet mondok... (Mozgás a szélső baloldalon.) Visontai Soma: Tessék elolvasni Varghának legújabb statisztikáját! Meszlény Lajos: Az Audrassy-úton van a statisztika! (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Szalay Imre: Hát a »Pester Lloyd« ! (Hosszantartó mozgás a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Nem beszélek, t. ház, — ismétlem — a tiszteletreméltó kivételekről, a kik közé pl. Eosenberg Gyula és Visöntai képviselőtársaimat szívesen sorozom . . . Visöntai Soma; Nagyon köszönöm a bókot! Polónyi Géza: Nem akarok önnek bókolni, t. barátom, az épen nem természetem. (Derültség.) Tovább megyek, t. ház. Még azt is örömest elismerem, hogy ezen a téren néhány év óta jelentékeny haladúst tapasztalunk. Ez igaz ság; de majd meghívom én Rosenberg Gyula t. bai'átomat, hogy induljunk el a főváros közvetlen közelében a vonattal, csak példát hozok fel. Nem akarok vele Bereg-, Ugocsa- és Mármarosmegyékbe a kattanok országába menni; csak azt mondom el, hogy midőn nem régiben Zimony felé utaztam egy képviselőtársammal, és innen Budapestről elindultunk a gyorsvonattal, 46-an voltunk az ebédlő kocsiban. Ezen 46 közül 42 ember Budapest főváros kereskedő osztályából való volt és 2 külföldin kívül, a kik francziáúl beszéltek, csak mi ketten képviselőtársammal beszéltünk magyarul, a többi mind németül beszélt. (Nagy mozgás. Úgy van! Úgy van!) Mily fogalmat alkothatott magának a két idegen Magyarország f szívében nemzetünkről ? T. ház! Én a magyar egyesületnek alelnöke vagyok. (Éljenzés.) Hígyje meg nekem a t. képviselőtársam, és higyjék el mindketten, sokszor vérző' szívvel teszem, de konstatálni vagyok kénytelen, hogy itt, a fővárosban, a hol a Magyarország veszélyeztetett érdekeit védelmeznem kell, 100 eset közül 98-b«m mindig izraelita polgártársaim azok, a kiken ez megesik. De ne vitatkozzunk ezen. Mit kívánok én? Méltóztassék ellentmondani, a ki velem nincs egy véleményben. Én recipiálom is, ha tetszik, te'jes vallásszabadságot is adok, de csak a magyar zsidónak. (Élénk helyeslés.) Én, t. ház, azt a beözönlést, a mely Magyarországot Galicziából fenyegeti, nem akarom úgy támogatni, hogy ezzel veszélyeztessem az országnak azt az elemét, a mely honalapító és honfentartó. (Élénk helyeslés. Úgy van!) Nem vetem a szemére senkinek, hogy nem vett részt azokban a küzdelmekben, a melyeket őseink az ő dicsőségükre és a mi büszkeségünkre vívtak, hogy ez ország megmaradjon. Nem kívánok semmi mást, mint azt, hogy legyenek testvéreink, és magyarok. (Élénk helyeslés.) Már most, t. ház, hogy annak daczára, hogy egészségi állapotom talán más elhatározásra ösztönözhetett volna, ma felszólal tam, tettem ezt egy barátom szívességének igénybevételével, — s itt reátérek a legfőbb okra is, mely felszólalásra késztet, — azért, mert a t. vallás és közoktatásügyi minister úr, a ki eddig tapintatának rendkívüli bizonyítékait szolgáltatta, a ki első fellépésének odiosus volta daczára, — a német nyelvi rendeletre czélzok, — rövid idő alatt egy nemzetnek szeretetét, tiszteletét tudta megszerezni, (Általános élénk helyeslés.) a kinek nyíltsága, őszintesége, sőt ha neki jól esik, jóhiszeműsége iránt kétségünk soha sem volt: a legutóbbi ülésben oly térre lépett, a mely téren őt üldöznünk kell, és a mely térről a visszavonulásra az utat, alkalmat és módot meg akarom adni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fel kell róla egyelőre tennem, hogy a miket mondott,