Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-179
\ gg 179. országos Illés 1898. raftrCülBS 18-án, h*tí*«. kény súlyt fektetetett azon elkeresztelési rendeletére, a mely rendelete felnyitotta Magyarországon Píindora szelenczéjét, és azóta az egyházak életében n nyugalom megszűnt. A minister úr elbeszélte, hogy hány, meg hány kísérletet tőn, hogy rendeletének érvényt szerezzen, és midőn azon tanúiságokhoz jutott, hogy kísérleteit mindig sikertelenség követte: nem tudom miből merítette azt a bátorságot, hogy a mikor egy kisebb kérdést: az elkeresztelési kérdést nem volt képes megoldani, akkor az ország és a törvényhozás elé a vallásügyi reformoknak még egy sorozatával álljon. Az államférfiakat nem az jellemzi, hogy működésük sikertelen szokott lenni. Az igazi államférfiak működését siker kíséri; a ki tehát kicsiny kérdésekben nem tud sikert felmutatni, miként várhatja, hogy nagy kérdésekben működését siker fogja koronázni. (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) A t. minister úr elmondotta, hogy miként történt az ő működésének sikertelensége az elkeresztelési kérdésben, de elhallgatta, hogy miért történt, pedig sokkal tanulságosabb volna ránk nézve a miért, mint a miként, mert az ok a jövőre nézve is útmutatóul szolgál. A t. minister úr szükség nélkül kiadott egy rendeletet. Elkereszteléseket nem csak a kath. papok követtek el, a különböző felekezetek papjai és elkövették azt, és ha a vallásfelekezetek számarányát veszszük, és az elkeresztelési eseteket összehasonlítjuk, alig hiszem, hogy egyik vagy másik felekezet részére nagy többlet tűnnék ki. (Ugy van! bal felöl.) Thaly Kálmán: Igen, a katholikusok javára 97°/o! Ugron Gábor: Legyen meggyőződve Thaly Kálmán képviselőtársam, hogy én ismerem Magyarország vallásos életét, és jól tudom, hogy a protestánsokban sokkal nagyobb az elhatározottság, a vallásos buzgóság, a katholikusokban pedig sokkal nagyobb a közöny, (Helyeslés a baloldalon.) sem hogy ily esetekben a protestánsokkal szemben a katholikusoknak előnyük lehetett volna, (Helyeslés a baloldalon.) Volt-e szükség a rendelet kibocsátására ? Hiszen, ha törvényeink bármelyikét tekintjük is, — a mint egy képviselőtársamtól hallottam, — ha vizsgáljuk a gyilkosságok számát, bizonyára azt találjuk, hogy Magyarországon sokkal több gyilkosság követtetik el, mint a hány elkeresz telési eset fordul elő. Pedig a törvény a gyilkost halállal bünteti, míg az elkeresztelésre ily czigorú büntetés nincs. A törvény 22 év óta áll fenn Magyarországon. A 22 éves törvény nem tudott magának kellő tekintélyt kivívni; hosszú időre van szükség, a míg egy törvény a maga. tekintélyével, és a megszokás hatalma nál fogva annyira imponáljon, hogy mindenki alávesse magát annak. És vájjon észrevette-e a t. minister úr, hogv midőn rendeletét kibocsátotta, nemcsak szükség nélkül cselekedett, hanem alkotmányellenesen járt el? Mert az 1868:LIII. törvényczikk 12. §-a kimondja, hogy a gyermekek szülőik vallását követik, s ezzel szemben minden tény vagy szerződés semmis. Joga volt-e az alkotmány értelmében a t. minister úrnak a törvény által felállított nullitasi sanctiot büntető sanctiová átváltoztatni? Joga volt-e akkor, midőn a törvény meghozatala alkalmával maga a kormány és b. Eötvös József a felvilágosodottságnak és a XIX. század szabadelvű eszméinek egyik legnagyobb híve és philosophusa nem hozta be a törvényhozásba a nullitasi sanctiora vonatkozó javaslatát, és a szülők szabad elhatározási jogát akarta érvényesíteni? És tudnia kellett a t. minister úrnak, hogy midőn az hozatott indítványba, hogy büntető sanctiot kell az 1868-iki törvényhez csatolni, Deák Ferencz azt mondta, hogy az nem lehet, mert ez annyi volna, mint a vallásháború. íme, t. minister úr, midőn a büntető sanctiot a nullitasi sanctio megváltoztatásával behozta, a vallásháborút hozta be az orsíágba. Deák Ferencz jóslata beteljesedett. Ugy látszik, nem ok nélkül metszették ki e teremben Deák Ferencz ülő-helyét, mert azt h tték, hogy midőn eltávolítják Deák Ferencz helyét, azzal együtt eltávolítják e házból azokat az eszméket is, a melyeknek ő védelmére kelt. (Mozgás a jobboldalon. Úgy van! ÍJqy van! a szélsőbalon.) Van-e joga egy ministernek rendeleti úton. egy törvény által megállapított sanctiot akár kiegészíteni, akár pótolni, akár megváltoztatni? Nincsen? Van-e joga a ministernek az elkeresztelési ügyben kihágást statuálni? Az 1879. XL. törvényczikk 1. §a azt mondja: kihágást statuálhatnak a törvényhatóságok, a minister, rendőri ügyekben, rendőri tilalom és rendőri intézkedés megszegése esetében. Vájjon azzal, hogy egyik-másik lelkész megkereszteli a más egyházhoz tartozó csecsemőt, rendőri kihágást követett el? Vájjon rendőri kihágásnak nevezhető az a ministeri rendelet, mely a közigazgatás elé utalja az ezen ügyekben való illetékes bíráskodást akkor, midőn az 1879 :XL. törvényczikk 53. §-a azt mondja, hogy a ki az í868: Lili. törvényczikk 12. §-a ellenéi-e valakit más vallásfelekezetbe jogtalanul felvesz, az büntetendő? Ha tehát ugyanaz a törvény, a melyre a t. minister úr kihágási rendeletét alapította, meghatározza, hogy ezen ügyekben a járásbíróság az illetékes: mi jogon vonja el azt, a ki vétkezett, az illetékes fórumtól a ministeri rendelet? Miért nem állítja azon bíróság elé, a melyet a tör v ény m egj elől? De, t. ház, hogy az elkeresztelési rendelet
