Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-179
179. országos ülés 1&98, márezins 18 án, hétfőn. 137 nem rendőri ügy, semmi által sincs annyira bizonyítva, mint épen az által, hogy kihágásokat a nagy közönséggel szemben szokás constituálni, de nem szokás azokkal szemben, a kik, mint közhivatalnokok vezetik az anyakönyvet; bizonyítja ezt az, hogy felperességi jogot adtak a felekezetek lelkészeinek, a mi által ezen ügy nem a szülők ügye, és nem a szülők sérelmét van hívatva megtorolni a rendelet, hanem a felekezetek közt akar igazságot szolgáltatni. Hiszen gondoljuk meg, t. ház, milyen brutális dolog az, hogy a papok nyerjenek egy családban a gyermekek lelkei fölött felperességi jogot! Hiszen, midőn az 1868: LIII. törvényezikk 12. §-a megalkottatott, azt mondták, határozottan kell a törvényben intézkedni, hogy a nem ugyanegy vallásfelekezethez tartozó szülők közt a gyóntató székből viszályt ne lehessen felidézni a gyermekek hovatartozandósáíra iránt. Most mi tör ténik? Most a t. minister úr egy rendelettel maga vezeti be a papokat a család kebelébe, a melyből kizárni épen a törvénynek ! hívatása volna. Hiszen, t. ház, gondolja el bárki magát abba a helyzetbe, hogy vegyes házasságban él, boldogságban, megegyezve nejével és családjával a gyermekek vallása iránt, mérlegelve a családi viszonyokat és körülményeket. És midőn ők békében élnek, megjelenik egyikmásik felekezet papja, és az ő gyermekük felett elkezd perelni, folytatja a pert az ő akaratukon kivitt. Mi ez egyéb, mint a felekezetnek Iádnak szentélyébe való beavatkozása! Micsoda elv érvényesül? Az, hogyha valaki egy felekezethez tartozik, annak gyermeke felett az a felekezet tulajdonjogot is nyer. Ez állott a rabszolgákról szóló törvényben Rómában, hogy a kié a rabszolga volt azé volt a rabszolga gyermeke is; (Élénk tetszés a szélsőbalon.) de, hogy nézze az ember nyugodt vérrel, türelemmel és pirulás nélkül azokat a jeleneteket, a milyeneket csak Tamás bátya kunyhójába lát, hogy, midőn a rabszolga gazdájától megszökött, akkor megoldották a lánczról a vérebeket, és a rabszolga után uszították, hogy azt visszatérítsék gazdájához, ha szétmarczangolják is?! És nálunk az állam beáll a felekezetek számára kopónak, hogy vadászsza és behajtsa a szülők akarata ellenére a gyermeket annak a felekezetnek, a mely ahhoz tulajdonjogot formál. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Mindebből látható, hogy a t. minister úrnak elkeresztelési rendelete szerencsétlenség volt. De látható a históriából is. Az 1791 : XXVI. törvényezikk 15. §-a kimondja, hogy a vegyes házasságból származó gyermekeknek mi legyen a vallásuk. Akkor szűkkeblű volt a törvény és azt mondja: Ha az apa katholikus, követik a gyermekek mind atyjuk vallását; ha az anya KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. X. KÖTET. katholikus, a leányok követik anyjuk vallását. Mutassa meg valaki, volt-e e törvénynek büntető, de meg nullitasi sanetioja is? Ott van Erdélyben az 1791 : XLVII. törvényezikk, a mely szintén a vegyes házasságról gondoskodik. 102 éve áll fenn, és ugyanazon intézkedéseket tartalmazza, a melyeket az 1868 : LHI. törvényezikk 12. §-a, hogy a gyermekek nem szerint követik a szülők vallását. Én is Erdélyben és vegyes házasságban élek, és alig tudok esetet, hogy valaki a törvénynek ezen intézkedése ellen cselekedett volna, pedig nincs annak büntető sanetioja, még nullitasi sanetioja sem; hanem ha valaki ezen törvénynek nem tett eleget, azt úgy tekintették, mint a ki illetlen cselekedetet követett el. És miért van ez így Erdélyben ? Mert a hosszas gyakorlat által a törvény maga iránt tiszteletet tudott kelteni, és a társadalomban érvényesülni tudott. Bizonyára az első időben ott is napirenden volt az elkeresztelés, és a proselyta-csinálás virágzott, hisz felülről is protectioban részesült. A t. minister úr azt mondja, hogy a törvényt végre akarja hajtani, és miután a törvényt végrehajtani akarja, azért bocsátotta ki a rendeletet. Hiszen a törvény csak semmiségi sanctiot adott ezen intézkedésnek, miért megy túl a t. minister úr rendeletével azon, a mit a törvény meghatározott. (Élénk helyeslés a seélső baloldalon.) Ne panaszkodjék a t. minister úr a felett, hogy az 1868 :LIIf. törvényezikk 12. §-ának tekintélyén rés üttetett, ne vádoljon senkit. Ha vádol valakit, vádolja egyedül magát, az úgynevezett szabadelvű pártot. Hiszen az első rést, s legjelentékenyebbet, mert a törvényhozás termében történt, maga az a párt ütötte, az, a mely most zajong, de természetesen meg nem fontolva akkor, midőn Tisza Kálmán beterjesztette a zsidók és keresztények közti házasságról szóló javaslatát. Abban az az intézkedés fogadtatott el, hogy ily házasságban a szülők tetszésére bizatik gyermekeik vallásának meghatározása. S midőn önök ezt e házban elfogadták, s felvitték a főrendiházba, a hol ezért a kormány ütközetet fogadott el: akkor azt äz elvet, melyet most büntető sanctioval akarnak ellátni, azt a tiszteletet, melyet a törvénynek kellett volna szerezniök, első sorban önök ingatták meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A minister úr, hogy az elkereszteléseknél nem tudott sikerhez jutni, a további reformok terére lépett. (Halljuk! Halljuk!) Ép úgy járt el, mint a gyermekmesékben Gribonille, a ki új ruhában jelent meg — ép úgy, mint a kabinet új programmal — és látva, hogy jön egy sötét felhő, s kezd esni az eső: hogy az eső meg ne ä verje az elkeresztelési felhőből, beült nyakig a 18
