Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

|g4 178. oi-íüégos Illés 1888. mÉreaiat 11-én, ucnbatM. gyok győződve, bár nem hirdetem, hogy szükséges megvalósítani a polgári házasságot, Én azon az alapon állok, a melyen t. vezérem állt nagy egyházpolitikai beszédében, és a melyet Szentiványi Árpád t. barátom hangsúlyozott tegnapi beszédében, a ki nem akarja feláldozni azért, a mii önök ígérnek, azt, a mi meg van ma is, a ki az 1868-iki törvény megváltoztatásáról sem önökkel, sem senkivel nem beszél addig, mig a kellő garautiák nincsenek meg, hogy a vallási súrlódások meg fognak szűnni, mert ellenkező esetben a kitéréseknek, a reversalisok politikájának még sokkal tágabb tér lesz. Azon a?, alapon állok, mint í. vezérem, kimondom itt s a házon kívül is: akarom az egyházpolitikai kérdéseknek megoldását azon az alapon, a melyen vezérem kívánta? Akarom azért, mert hiszem, hogy ezen az alapon azok meg is oldhatók. Nem hirdetek hamis tanokat, hogy a mig a Noth Oivilehe iíliberalis, addig az általános polgári házasság liberális. Ezekkel ámítani nem lehet senkit, az a liberális egyházpolitika, a melyet meg tudnak valósítani, s a melyet keresztül lehet vinni; az pedig, amelyet nem tudnak megvalósítani, legyen akármily ezifra jelszó, nem liberális. Befejezem beszédemet azzal, hogy még egyszer és utoljára kijelentem azt, hogy ezen komoly kérdésekkel szemben az egyetlen egy orvosszer nem az, hogy itt dissertatiokat tartsunk katholikusok és protestánsok egymással, hanem egyszer végre-valahára őszinte, nyilt politikát kell követni. A kormány abban a helyzetben vim, hogy tájékoztathatja az országot; vesse fel, módjában áll], a legközelebbi időben egyházpolitikai alapon a bizalmi kérdést. Ha megkapta a bizalmat, működjék addig, a mig e bizalom kiséri. Az nem volt a kormánynak bizalmi szavazat, hogy a gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam beszéde után az Irányi javaslata elfogadtatott, s ez nem is volt felhatalmazás arra, hogy Magyarországot ők vezessék ezen alapon tovább. Ha őszinte, nyilt politikát követnek, akkor nem fog bekövetkezni az a szomorú jelenség, a melyet én most constatálok. Itt van a püspökök felterjesztése ő felségéhez. Bátor leszek ebből csak egy passust felolvasni. (Malijuk! Halljuk!) (olvassa): »Már pedig a magas kormány által hirdetett egyházpolitikai elvek oly sebeket vágnának a gondjainkra bizott s Magyarország lakosságának nagyobb felét képező katholikus híveink vallásos meggyőződésén, annyira megingatnák erkölcsi érzékét, hogy nem volna képes a romboló áramlatnak ellenállani s elidegeníttetvén az egyháztól, aláásná egyúttal a legmagasabb trón iránti hűségének, a haza iránti szeretetének legerősebb alapját és támaszát. « Én nem hiszem, t. ház, hogy a kormány e súlyos vádat, a melyben részestílt, hogy olyan egyházpolitikát követ, a mely az egyházfelekezetek tagjai között a trón iránti hűséget megingatja, ismétlem nem hiszem, hogy a kormány e súlyos vádat elviselhesse. Ez a vád az, mely ma a püspöki karból hallatszik fel. De ha ezt a tétovázó politikát folytatják az egyházpolitikai kérdésekben, ha megengedik, és feljogosítanak egyfelől a püspöki karban mindenkit arra, hogy az uralkodóház iránti hűtlenséggel vádolhassa meg az önök politikáját; ha felhatalmazzák és feljogosítják az országban a papságot, a népet arra, hogy hasonló súlyos vádakkal illethesse önöket, és ezek a vádak folytattatnak, no hát akkor uraim, önök nem a liberális reformok megvalósulását készítik elő, hanem előkészítik a elerie.dlismus terjedését, a trónnál való denuntiatio, a reactionak politikáját. Önök ugyan nem reactionariusok, hanem önök nevelik Magyarországon ekkor nagygyá a cleriealismust, a reaetiot, és nevelik, — fájdalom, — nagygyá a nemzetiségeknek ellenünkben való ellenségeskedését. Ez mindenféle politika lehet, csak magyar politika nem. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Mert azt látom, hogy a legjobb akarattal is idevezeti az önök szerencsétlen keze a nemzetet, nem támogatom az önök politikáját,hanem mindig támogatni fogom azokat az elveket és eszméket, a melyek mellett megtanultam gondolkodni, mint ifjú és a melyek mellett megöregedtem. Nem változtatok azokon semmit, azokkal halok meg. (Élénk helyeslés hal felöl.) Elnök: T. ház! Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. A vallás- és közoktatásügyi minister úr kíván szólani. (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minden rendes gazda a hét végén megcsinálja a maga számadását csak azért, hogy aztán a jövő héten megint folytassa teljes megnyugvással a gazdálkodást. Ezen rendes gazdának példáját kívánom követni most, a mikor szombati napon és nagyon közel a két órához, a t. háznak figyelmét egy pár észrevétel kedveért, a melyeket teendő leszek, kikérem. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, röviden csak az előttem szólott képviselő úrnak egynéhány < illítására kell refleetáíuom, hogy azokat tulajdonképeni értékökre leszállítsam. (Halljuk!) A t. képviselő úr beszéde folyamán egy