Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-178
178. •niigeg ülés 18M. márosiit ll»é«, git»bstoa. 125 helyen azt mondotta, hogy a februáritisi rendelet tulajdonképen az igazságügyi minister ártól ered, hogy az igazságügyministerúr volt az, a ki nekem ezt a rendeletet sugalmazta, és én a magam részéről csak hozzájárultam ahhoz. Azt gondolom, hogy egyszer már a múltban kijelentettem, és ha az nem volt elégséges, most másodszor teszem, és pedig egész határozottsággal, hogy ezen rendeletet én kezdeményeztem, s azért a teljes felelősséget én el is vállalom. A dolog természetében fekszik, hogy az igazságügyminister úr, mint a kormány egyik tagja, azután szintén foglalkozott a rendelettel, hogy az a ministertanácsban lett véglegesen megállapítva. Midőn itt a házban legelőször vita tárgyává tétetett, azt gondolom, a t. képviselő urak mindnyájan emlékeznek arra, hogy én voltam az, ki akkor első sorban képviseltem és védelmeztem a rendeletet, az igazságügyminister úr pedig csak egy ízben, jogi szempontból világította meg a helyzetet. (Úgy van! jobb felől.) Egy másik tévedésbe esett a t. képviselő úr akkor, midőn fölemlítette, hogy alig hogy e házban a Szivák-féle határozati javaslat oly nagy többséggel, oly eelatans hozzájárulással elfogad tátott, s ez által kijelöltetett az alap, a melyen a kormány megállani szándékozott. —- a kormány rövid idővel ezután a főrendiházban már megváltoztatta álláspontját, és kijelentette, hogy igen is bizonyos körülmények között hajlandó hozzájárulni az 1868: Lili. tcz. megváltoztatásához. A t. képviselő urat különben igen jó emlékezete e tekintetben kicsit félrevezette, mert a két kijelentés között jelentékeny idő folyt le. A Szivákféle határozati javaslat az elkeresztelési rendeletnek első ízben való tárgyalásakor hozatott be, főrendiházi kijelentésem pedig majdnem egy évvel később történt, mert első alkalommal egyházpolitikai vita nem is volt. Tehát majdnem egy egész év feküdt a két kijelentés között, majdnem egy egész év tapasztalatai és eseményei. (Úgy van! jobb felöl.) A t. képviselő ár ezután még azzal a kérdéssel is foglalkozott, és pedig hosszasabban és behatóan, hogy a kormány egyházpolitikai programmjába a kötelező polgári házasság mikor vétetett fel, és ezután ehhez mindenféle combinatiót fűzött. Úgy emlékszem, hogy e kérdésre is minapi felszólalásomban egészen világosan és határozottan megfeleltem. Azt mondtam ugyanis, hogy mikor a kormány meggyőződött arról, hogy a béke állam és az egyház, valamint a felekezetek között csak akként állítható helyre, ha az 1868: LIII. tcz. 12. §-a módosíttatik: akkor a kormány igen is elhatározta, hogy a módosításhoz hozzájárul, sőt azt initiálja, de csak ágy, ha azt a kötelező polgári házasság behozatala fogja megelőzni. Tehát akkor vétetett fel, midőn annak szüksége a viszonyok által tényleg parancsoltán beállott, (Élénk helyeslés jobb felől.) Végűi csak egy curiosumra akarom a t. ház figyelmét felhívni, mely a képviselő úr beszédében foglaltatik. A képviselő úr beszéde végén azt mondja: a kormány a maga egyházpolitikai program injával beledobta az üszköt az ország lakosságába. (Ügy van! balról.) És ime, az ország, mint egykor Róma, kilencz oldalról, minden oldalról egyszerre lángba fog borulni, (Igaz! a szélsőbalon.) és alig egy pár mondattal előbb a képviselő úr azt mondta: ezt az egyházpolitikai piogrammot gróf Apponyi Albert állította fel legelőször; sőt panaszkép említette, hogy az az Apponyi, ki az egyházpolitikai pro grammot akképen formulázta, nem is hívatott fel Bécsbe akkor, midőn az egyházpolitikai programúi keresztülviteléről volt szó. Én a felelősséget ez egyházpolitikáért nem hárítom el magamtól. En a politikában is azt vallom: Páter est, que-n nuptiae demonstrant! (Hosszantartó élénk derültség a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Nagyon jó hasonlat!) De ennek daczára nem tudtam ellenállani annak, hogy ezt a ciiriosumot itt fel ne említsem. (Tetszés jobb felől) Mir most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) Mikor ezelőtt egy pár nappal az általános vita folyamán felszólaltam, azt gondolom, hogy igen leplezetlenül, színezetlenül, mondhatom frázis nélkül, odaállítottam a tényeket, úgy, a mint azok egymás után következtek, és azután levontam a tényeknek kérlelhetetlen logikáját; (Egy hang a szélsőbalon: Nem valami nagyon kérlelhetetlen volt!) mondom : kérlelhetetlen logikáját, mely kérlelhetetlen logika utóvégre ahhoz a kijelentéshez vezetett engem, a melyet csak ismételhetek, hogy a kormány egy alternatíva előtt állott, azon alternatíva előtt, hogy vagy meghajol egy egyháznak egyoldalú felfogása előtt, és meghazudtolja ekképen a magyar törvényhozásnak eddigi egész irányát az egyházpolitikai kérdésekben Polónyi Géza: Saját irányát! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: vagy pedig rááll a gyökeres reform terére; elválasztja azt az anyakönyvezés és a házasság terén, a mi az államot illeti, az állam számára, a többiben pedig szabad kezet enged az egyháznak. Már most, ha recapitulálom mindazokat, mik a vita folyamán eddig a kormány egyházpolitikája ellen mondottak, talán nem szerénytelenség részemről, ha nem csekély elégtételemül azt constatáiom, miszerint az általam felállított és bejelentett tények egyike sem lett
