Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

178. országos Ülés 1891, Marciim, lí-én, inomttAton. 133 dók elhinni, de én nem hiszem. (Helyeslés a bal­oldalon.) És, t. ház, Magyarország jövőjét sok tekin­tetben kérdésessé teszi az a háború, mely folyik, köztünk, a kik hívei vagyunk a szabadelvű eszméknek, ott fúl ép úgy, mint itt, nem kétel­kedem, vannak sokan, kik őszintén szolgálják a szabadelvű pártot. De lm c küzdelemben önök itt e házban, olt a trón zsámolyánál és minde­nütt untalan azt keresik, a hol egymással meg­ütközhessünk, és sehol sem keresik, a hol egy­mással találkozhassunk, ez veszélyt teremt. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mert önök politikai sikerképen hivatkoznak arra, hogy Magyarország egyik leghivatottabb egyénét visszatartották attól, hogy Magyarország ügyeibe aetiv befo­lyást gyakoroljon; (Úgy van! Úgy van! a bal­oldalon.) önök azok, kik dicsekednek vele, be­szélik és hirdetik mindenfelé, hogy az önök szívóssága és kérlellictlensé^ének következébe az, hogy Magyarország ügyei folytonosan az önök kezében vaunak és nagy kérdések megol­dására minduntalan újabb epigonok vállalkoz­nak ; a kik ebben látnak oly politikát, melyet szabadelvűnek neveznek, azok ezt a szabadelvű politikát tanulhatták a jelen nagy embereitől, de ezt a politikát attól a Deák Ferencztől nem tanulhatták, a ki. még mielőtt koporsójába le­nyugodott volna, miTt nem talált a maga kö­rében olyan egyént, a kire az ország ügyeit rábízhatta volna, bizonyos megalázkodására az ő nagyságának, eljött a balközép akkori kitűnő vezéréhez, Tisza Kálmánhoz, és felszólította, ho<íy a régi gyűlölet és harag legyen elfeledve, e nemzetnek minden kiváló egyénére van szük­sége, jer velünk, jót állok helyetted azért, hogy Magyarországmik helyes, okos politkát csinálsz. Ez volt, ezt tartsák önök nagymesterüknek. De önöknek egyik kiváló államférfia, az igazságügy­minifíter úr, azt mondja önök ujjongása közt, hogy ellenfeleinek gyűlöletében naponkint meg­fúrd ik. (Derültség bal felöl.) Ez a politika az, t. ház, melyre felnyílik az ország szeme, és ez szólaltatja meg itt eze­ket a zűrzavaros hangokat. A mikor elítélik önöket azok az urak itt az ellenzéken, kikkel az egyházpolitikai kérdések egyikében vagy másikában nem értettek egyet; és én kénytelen vagyok ebben az elítélésben azokkal egyetérteni, és ezt az elítélést helyeselni, akkor önök azt mondják, hogy nem vagyok eonsequens. De ha azok, a kik az én egyházpolitikai nézetemet helytelenítik, azokban a kérdésekben, melyekben az önök politikáját elfogadom helyeselnek, akkor is mondják, hogy aa nem eonsequens. Hát nem úgy van. Mi ép oly eonsequen­sek vagyunk, mint önök. Mi helyeseljük azt, a mit jónak tartunk; önök helyeslik pártszem­pontból azt, a mi pártjuk tőkéjének megnöve­lésére szükséges. Hányszor hangzott el e padok' ról oly beszéd, a melyekre évekig hivatkoznak önök. Hát volt e önökben annyi lelki bátorság, hogy akkor, mikor az elmondatott, egyetlen egy »helyest« közbekiáltották volna. A legnagyobb apathiával hallgatják Önök azokat a beszédeket, melyek az önök politikájának évtizedeken át tápláló anyagúi szolgálnak. (Úgyvan! Úgy van! bal felől.) Az a méltánytalan ellenzék, melynek méltánytalanságát és gyűlölködését ezer meg ezer-zer szemünkre vetik, nem riadó éljenzé­sekkel felelt-e önöknek akár hányszor, ha az önök köréből, lett legyen;az a ministerelnök, vagy egyes képviselő, oly eszméket pendítettek meg, melyek visszhangoztak itt? (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Az a politika, a melyet önök folytatnak t. uraim, nem arra hívatott politika, hogy egy nagy egyházpolitikai reformot valósítson meg. Az oly politika, mely egyik mpról a másikra tartja fenn a helyzetet, és ez a helyzet tönkre­teszi az országot. De hiába adja be akár ki e képviselőházban a javaslatot, hogy le kell venni a napirendről e kérdéseket, melyeket felhoztak önök a napirendre, nincs az az erő és hatalom, mely Magyarországon ezeket a napirendről meg­oldatlanul levegye. (Úgy van! Úgy van! bál felől.) Valamint arról is legyenek meggyőződve, mint én, a ki ezen kérdéseknek liberális irányban való megoldását várom, hiszem és fogom támo­gatni, hogy nem a mostani politika hívatott e megoldásra, hanem az a politika, a mely el­tekintve a pártérdekektől, a nemzet összes ere­jét, de egyszersmind a nemzet bizalmát is bírja, azért, mert azzal vissza nem élt, mint Önök nemegyszer visszaéltek, ez a politika, az ezt támo­gató egyének, hívatottak az egyházpolitikai refor­mokat megcsinálni. (Helyeslés jobb felöl.) Akkor meg fog szűnni a disharmonia azon pártok közt, a melyek az 1867-es alapot a maga tiszta va­lóságában, és azon párt közt, mely az í848 iki alapot a maga valóságában, úgy a mint azok­nak nagy megalkotói, fenn akarják tartani; akkor el fognak némulni az egyes eltérő néze­tek, hogy mindazt megtegyük az ország javára, a mi szükséges. De mikor azt látjuk, hogy nem egyházpolitikai reformról, hanem az önök meg­élhetéséről, hatalmának fentartásáról van szó, akkor megszólal minden egyes eltérő nézet, akkor senki sem fogja nézetét azoknak alá­rendelni, a kik nem elvekalapján tartották meg az uralmat, hanem napról-napra változó politika szerint hol az egyik, hol a másik házasság mel­lett foglalván állást, ezen az alapon nyertek mi­nisterséget (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Én is meg vagyok győződve, hogy be kell hozni a polgári anyakönyveket. Én is meg va­16*

Next

/
Thumbnails
Contents