Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-178
178. országos Ülés 1891, Marciim, lí-én, inomttAton. 133 dók elhinni, de én nem hiszem. (Helyeslés a baloldalon.) És, t. ház, Magyarország jövőjét sok tekintetben kérdésessé teszi az a háború, mely folyik, köztünk, a kik hívei vagyunk a szabadelvű eszméknek, ott fúl ép úgy, mint itt, nem kételkedem, vannak sokan, kik őszintén szolgálják a szabadelvű pártot. De lm c küzdelemben önök itt e házban, olt a trón zsámolyánál és mindenütt untalan azt keresik, a hol egymással megütközhessünk, és sehol sem keresik, a hol egymással találkozhassunk, ez veszélyt teremt. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mert önök politikai sikerképen hivatkoznak arra, hogy Magyarország egyik leghivatottabb egyénét visszatartották attól, hogy Magyarország ügyeibe aetiv befolyást gyakoroljon; (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) önök azok, kik dicsekednek vele, beszélik és hirdetik mindenfelé, hogy az önök szívóssága és kérlellictlensé^ének következébe az, hogy Magyarország ügyei folytonosan az önök kezében vaunak és nagy kérdések megoldására minduntalan újabb epigonok vállalkoznak ; a kik ebben látnak oly politikát, melyet szabadelvűnek neveznek, azok ezt a szabadelvű politikát tanulhatták a jelen nagy embereitől, de ezt a politikát attól a Deák Ferencztől nem tanulhatták, a ki. még mielőtt koporsójába lenyugodott volna, miTt nem talált a maga körében olyan egyént, a kire az ország ügyeit rábízhatta volna, bizonyos megalázkodására az ő nagyságának, eljött a balközép akkori kitűnő vezéréhez, Tisza Kálmánhoz, és felszólította, ho<íy a régi gyűlölet és harag legyen elfeledve, e nemzetnek minden kiváló egyénére van szüksége, jer velünk, jót állok helyetted azért, hogy Magyarországmik helyes, okos politkát csinálsz. Ez volt, ezt tartsák önök nagymesterüknek. De önöknek egyik kiváló államférfia, az igazságügyminifíter úr, azt mondja önök ujjongása közt, hogy ellenfeleinek gyűlöletében naponkint megfúrd ik. (Derültség bal felöl.) Ez a politika az, t. ház, melyre felnyílik az ország szeme, és ez szólaltatja meg itt ezeket a zűrzavaros hangokat. A mikor elítélik önöket azok az urak itt az ellenzéken, kikkel az egyházpolitikai kérdések egyikében vagy másikában nem értettek egyet; és én kénytelen vagyok ebben az elítélésben azokkal egyetérteni, és ezt az elítélést helyeselni, akkor önök azt mondják, hogy nem vagyok eonsequens. De ha azok, a kik az én egyházpolitikai nézetemet helytelenítik, azokban a kérdésekben, melyekben az önök politikáját elfogadom helyeselnek, akkor is mondják, hogy aa nem eonsequens. Hát nem úgy van. Mi ép oly eonsequensek vagyunk, mint önök. Mi helyeseljük azt, a mit jónak tartunk; önök helyeslik pártszempontból azt, a mi pártjuk tőkéjének megnövelésére szükséges. Hányszor hangzott el e padok' ról oly beszéd, a melyekre évekig hivatkoznak önök. Hát volt e önökben annyi lelki bátorság, hogy akkor, mikor az elmondatott, egyetlen egy »helyest« közbekiáltották volna. A legnagyobb apathiával hallgatják Önök azokat a beszédeket, melyek az önök politikájának évtizedeken át tápláló anyagúi szolgálnak. (Úgyvan! Úgy van! bal felől.) Az a méltánytalan ellenzék, melynek méltánytalanságát és gyűlölködését ezer meg ezer-zer szemünkre vetik, nem riadó éljenzésekkel felelt-e önöknek akár hányszor, ha az önök köréből, lett legyen;az a ministerelnök, vagy egyes képviselő, oly eszméket pendítettek meg, melyek visszhangoztak itt? (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Az a politika, a melyet önök folytatnak t. uraim, nem arra hívatott politika, hogy egy nagy egyházpolitikai reformot valósítson meg. Az oly politika, mely egyik mpról a másikra tartja fenn a helyzetet, és ez a helyzet tönkreteszi az országot. De hiába adja be akár ki e képviselőházban a javaslatot, hogy le kell venni a napirendről e kérdéseket, melyeket felhoztak önök a napirendre, nincs az az erő és hatalom, mely Magyarországon ezeket a napirendről megoldatlanul levegye. (Úgy van! Úgy van! bál felől.) Valamint arról is legyenek meggyőződve, mint én, a ki ezen kérdéseknek liberális irányban való megoldását várom, hiszem és fogom támogatni, hogy nem a mostani politika hívatott e megoldásra, hanem az a politika, a mely eltekintve a pártérdekektől, a nemzet összes erejét, de egyszersmind a nemzet bizalmát is bírja, azért, mert azzal vissza nem élt, mint Önök nemegyszer visszaéltek, ez a politika, az ezt támogató egyének, hívatottak az egyházpolitikai reformokat megcsinálni. (Helyeslés jobb felöl.) Akkor meg fog szűnni a disharmonia azon pártok közt, a melyek az 1867-es alapot a maga tiszta valóságában, és azon párt közt, mely az í848 iki alapot a maga valóságában, úgy a mint azoknak nagy megalkotói, fenn akarják tartani; akkor el fognak némulni az egyes eltérő nézetek, hogy mindazt megtegyük az ország javára, a mi szükséges. De mikor azt látjuk, hogy nem egyházpolitikai reformról, hanem az önök megélhetéséről, hatalmának fentartásáról van szó, akkor megszólal minden egyes eltérő nézet, akkor senki sem fogja nézetét azoknak alárendelni, a kik nem elvekalapján tartották meg az uralmat, hanem napról-napra változó politika szerint hol az egyik, hol a másik házasság mellett foglalván állást, ezen az alapon nyertek ministerséget (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Én is meg vagyok győződve, hogy be kell hozni a polgári anyakönyveket. Én is meg va16*
