Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-178
m 178. orsságos ülés 18!HS. márerins 11-én, szombatost. gái közt, a katholikusok közt egyetlenegy főpapja, egyetlenegy káplánja, a ki ezen egyházpolitikával egyetértene? Azt hiszik a t. képviselő urak ott a túloldalon, hogy a katholikus egyház kebelében ninesenek szabadelvű emberek ? Azt hiszik, hogy Magyarország püspöki karában, Magyarország katholikus lelkészei között ninesenek hazafias érzelmű férfiak feles számmal? Vannak, t. uraim, de az a politika, melyet önök követtek, nem bátorította fel a független és szabad véleménynyilvánítást. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Annak a kormánynak legyen súlya és befolyása, mely ennek a nemzetnek apostoli királyi jogait, — mert azok nemcsak a király, hanem a nemzet jogai is, — nem tudja megvédeni? (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Annak a kormánynak legyen tekintélye, annak a kormánynak a támogatására vállalkozzék a főpapság, mely Rómával szemben minden kinevezésnél gyengének bizonyult? (Úgy van! bál felöl.) Hát ebbe a politikába, a hol minden siker előtt meghajolnak, a hol minden sikertelenséget feltétlenül elítélnek, élbe a politikába vessék a bizalmukat azok, a kik, ha segítségére jönnek a, szabadelvűség a szabadság ügyének, előreláthatólag üldöztetéseknek lesznek kitéve. És tudják azt, hogy cserben hagyják őket, mint a hogy cserben hagyták nem egyszer, (Igaz ! Úgy van! bal felöl.) és a hol rá lehet mutatni egész sorozatára azoknak a balsikereknek, a melyekre ez a Magyar országon már évek óta uralkodó szerencsétlen politikai rendszer vezetett. (Helyeslés a baloldalon.) Egyházpolitikát, t. ház, az érdekelt felek ellenére nem lehet csinálni. Én ugyanazokat az elveket vallom, és vallom igazán; ha kell megküzdeni, ott leszek, nem fogok félreállni, nem fogok taktikázni, nem fogok tréfálkozni. (Helyeslés jobb felöl.) De gondolják meg, hogy vájjon az ország érdekében levő dolog-e az, hogy anélkül, hogy az egyház illetékes egyénei közül megnyerjenek valakit, anélkül, hogy az illető factorok ellenállási képességével számot vessenek, anélkül, hogy az ország financiális erejét mérlegelnék, (Helyeslés bal felöl.) és anélkül, hogy az urak tudják, kik azok, a kik támogatják, és úgy, hogy azokat, a kikkel szövetségben kell esetleg fontosabb kérdéseket megoldani, azokat folytonos támadásnak és üldözésnek tegyék ki, (Élénk helyeslés bal felöl.) ezekkel akarják a mego'dást megpróbálni! Úgy fognak járni, t, uraim, (Halljuk! Halljuk!) hogy igaz, Magyarország egyházpolitikai reformjának kezdete önöktől fog számítani, de épen úgy, a mint a híres örök városnak, Rómának az újraépítése, datálódik onnan, hogy Nero annak idején kilencz helyen felgyújtatta. (Derültség és tetszés bal felöl.) Önök dobják Magyarországra az üszköt, anélkül, hogy gondoskodtak volna módokról, hogy rendelkeznének azokkal az eszközökkel, a melyekkel a megsemmisített Magyarországot újra fel lehet építeni. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Nem az az érdeke Magyarországnak, hogy egyes kormányok tartassanak Magyarországon. Nem az faló Magyarországnak, hogy valahányszor komoly dolgok fordulnak elő, egyfelől a trón ijesztessék, fenyeget tessék azzal: uram, ha kiereszted ezt a pártot, azt a hatalmat a kezedből, a melyet mi ; dunk, akkor nincsen neked szilárd alapod ebben az országban, (Úgy van! bal felöl.) másfelől pedig az országban azt hirdessék: ha mi, kik bírjuk a bizalmát a koronának és az uralkodónak, félreálluuk az útból, akkor ti bele fogtok jutni az alkotmányválságba, akkor el fogja nyelni Magyarországot a reactio. Mert ez az egyik főérw Pedig az nem reactio, ha Magyarország közvéleményében azok a nézetek, a melyeket hirdetnek a clericalisok, többségben vannak. Ám ha többségben vannak, jöjjenek ide a terembe, itt küzdjek ki maguknak a hatalmat; nem sajnálom, mert mint alkotmányos ember, bárki veszi a, hatalmat alkotmányos úton kezébe, azt annak odaadom. De azt a politikát, a mely itt benn szabadelvű jelszavakat hirdet, és künn az országban a clericalismust, a reactiot nagyra neveli, ezt a szabadelvű politikát az országra nézve sokkal károsabbnak és veszélyesebbnek tartom, mint azt az őszinte clericalis politikát, a mely az egyházat helyezi első sorba, s utána az államot. (Helyeslés a baloldalon.) Az a párt, mely a szabadelvűséget abban leli, hogy mindazokat a kérdéseket, a melyek mellett pártok és egyebek szoktak küzdeni, opportunitási kérdésekké tegye, az a párt lehet igen élelmes, használhat rendkívüli szabadelvű jelszavakat, de nem egyéb, mint a megélhetésnek igen sikeres formája, igen sikeres módja. (Úgy van! a baloldalon.) Azt mondják, hogy itt vannak önök, önök hivatottak egyedül arra, a kik annyi évtizedeken át vezették Magyarországot a szabadelvű irányban, önök a hivatottak arra, hogy Magyarországon szabadelvű egyházpolitikát valósítsanak meg. Mutassanak hát az utóbbi tiz évről fel egyetlen alkotást, a mely nem volna a legádázabb ellenségeskedésben a szabadelvüséggel. (Úgy van! a baloldalon.) Hogy egy párt, mely mindig arra hivatkozik, hogy mit akar, és mindig azt mutatja meg, hogy a mit akar, azt nem tudja teljesíteni, (Derültség a baloldalon.) hogy ez legyen hivatva a legkomolyabb egyházpolitikai reformok létesítésére, no ezt hitessék el azokkal, kik hajlan-