Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

116 178. oruáiíos Ölés l*tö mdremtti. 11 «u ueatfe*t»>. mondásában óvatos volt-e vagy sem; de azt constatálom, hogy azokat az adatokat, melyeket itt tőle tegnapelőtt hallottam, éveken át hallottam és olvastam tőle. És akkor, midőn ő a t. szabadelvű párínak soraiban volt, ki ne ismerte volna ezeket a nézeteket, Asbóth képviselő urnak az egyházpolitikai kérdésekben elfoglalt álláspontját? Ismerték, és mégis önök között volt; ismerték azt az aulikus álláspontot, melyet a képviselő úr itt a házban nem egyszer elfoglalt. (Egy hang a szélsőbalon: Helyeselték!) És az a sajátságos cynikus iskola, mely abban keresi a népszerűtlenséget, hogy a nemzeti érzelmekkel és óhajokkal mindig szembe helyezi magát, egyik mesterét, egyik legkiválóbb alakját találta meg Asbóth képviselő úrban. Ezen jó, ezen nagy tulajdonaiért még alig pár héttel ezelőtt láttuk őt ünnepeltetni. Kos hát, hogy őt egy általa követett köztudomású egyházpolitikáért (Halljuk! Halljuk!) jobban elitéi]ék, mint egy általa követett és átalánosan ismert aulikus politikáért: ez úgy látszik, az táloldalnál nem elvi, hanem opportunitási kérdés. (Úgy van! bal felöl.) Az opporUinitás hozta úgy magával, hogy most ez alkalommal Asbóthról súlyos Ítéletet mondjanak. De, t. ház, ez alkalommal Tisza igen t. képviselő úrral szemben is van két megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, azon polemieus részét beszédemnek ki akarom külön eliminálni, a mit egyesekkel szemben bátor vagyok hangsúlyozni. (Halljuk! Halljuk!) Tisza képviselő úr tegnapi beszédében két dolgot mondott. Az egyik az, hogy hiába gyanúsítják őt azzal, hogy más akart lenni, ő nem egyéb, — bármit mondjanak is, — mint közkatona. (Halljuk! Halljuk!) Én abban, hogy ezt a képviselő úr jóhiszeraűleg mondotta, nem kételkedem; csakhogy a képviselő úr, a ki az alkotmányos országok történetét tanulmányozta, a ki kitűnő parlamentaris gyakorlattal bír, mutasson nekem még egy esetet arra, hogy valaki, a ki 15 évig egy ország politikáját vezette, a ki egy többségnek feltétlen ura volt, a ki egy országot vezetett jól vagy rosszul, az mindegy .... Gr. Károlyi Gábor: Az nem mindegy! (Élénk derültség és helyeslés bal felöl.) Horváth Gyula: Az országra nézve nem. Gr. Károlyi Gábor: Reá nézve sem! Ha neked mintegy, nekem nem mindegy! (Nagy derültség.) Horváth Gyula: . . . mondom, a ki az országot vezette, hogy egyszerre eltérve attól, a mit más államférfiak, — mióta egyáltalán az államférfiak szerepét meg szokták Ítélni, — az egész világon tesznek, t. i. hogy akkor a midőn politikában vezérek nem akarnak lenni, visszavonulnak — (Igás! Úgy van! balfelol.) eltérőleg ettől beáll egy tábor közepébe, a melyet vezetett, és azt mondja, hogy én nem vezér, hanem közkatona akarok lenni. (Derültség bal felöl.) Hát a szabadelvű pártban ki az, a ki mihelyt jól megbírálja a helyzetet, jól megbírálja Tisza Kálmánnak egyéni súlyát és igazságos ember, ki az, a ki elhigyje róla, hogy ő közkatona. (Felkiáltások bal felöl: Senki !) Nem azt látjuk-e a szabadelvű pártnak vele szemben tanúsított minden viselkedéséből, hogy benne egy vezért tisztel és becsül, vagy egy vezért támad meg, meft tudom, meg vagyok győződve, hogy vannak egyesek, lehetnek többen is, a kik Tiszában a politikai vezért ma is támadják és ezek benn vannak a pártban, a közkatonákat pedig támadni nem szokták. Ez az egyik, a mint rectifiealni akarok, és a nélkül, hogy a képviselő urnak igazságszeretetét kétségbe vonnám, merek hivatkozni erre az országra, merek hivatkozni a parlamentaris alapon szervezett összes országokra, (Úgy van! bal felöl.) hogy elhihető e az, hogy egy táborban Tisza Kálmán közkatona lehessen. (Helyeslés bal felöl. Egy hang bal felöl: Dobos! Derültség bal felöl.) A t. képviselő úrnak egy másik állítása, a melyre refleetálni kívánok, az volt, hogy a t. képviselő úr, — úgy mond, — már akkor, a mikor az 8 javaslata a főrendülázban megbukott, meg tudta előre mondani; no most már jönni fog az átalánosan kötelező polgári házasság. Ha én elhiszem neki, hogy előre látta, akkor kérdem, vájjon az a reform, a melyen a főrendiházat keresztülvitte, vájjon jóhiszemű volt-e? Annak a régi főrendiháznak, a melyet Tisza Kálmán képviselő úr, annak idejében mint ministereínök reformált, lehettek hibái, fogyatkozásai, de az a főrendiház volt az, t. ház, a melynek legalább egy tekintélyes része az 1848-iki alapok megteremtésében részt vett, mely 1867-ben Magyarország szabadelvű alapon való ieorganisálásánál közreműködött. (Úgy van! a bal- és a Sisélsőbaloldalon.) Az a főrendiház volt az, a mely azt a törvényt, a melynek érdekében kibocsátotta a miuister úr a rendeletet, az i 868 : LHI. tczikket megszavazta. Es ennek helyébe az akkori ministereínök úr egy új főrendinázat teremtett. Nem akarok a főrendiházról átalában oly bírálatot mondani, mely itt a parlament illetékessége alá nem tartozik, (Halljuk! Halljuk!) azonban véleményemet teljes joggal mondhatom el, hogy sokkal feudalisabb, felekezetibb, orthodoxabb alapon levőnek látom szervezve a mostani főrendiházat, mint a mely elébb volt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát ha Tisza Kálmán képviselő úr annak idejében látta, hogy itt a polgári házasság bekövetkezik Magyarországon, kérdem, az ország érdekében szervezte-e akkor úgy a főrendiházat, hogy most a reformok keresztülvitele iránt itt a házban a ház minden oldalának igen sok, igen