Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

178. országos ülés 1888. wárczins ll-í«, szombaton. 115 lástgyi kormány budgetjét, hanem hozzájárulok annak egész egyházpolitikai programmjához is, és helyeslem az általa elfoglalt álláspontot. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hentaller Lajos jegyző: Visoutai Soma! (Felkiáltások: Nincs itt!) Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Ha tudnám, hogy belőlem a felekezeti ember szólal meg, akkor be nem lépnék addig ebbe a házba, míg bennem a felekezeti ember akar itt szót emelni. A magyar törvényhozásban, mikor tanácskozunk, lehet a felekezeti szempontok megítélésében egyik vagy másik irányzatra, egyik vagy másik érdekre súlyt fektetni; de akkor, mikor ezek megítélés alá kerülnek, akkor a törvényhozásban ezek csak egyedül állami és nemzeti szempontból ítélhetők meg. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Valamint én mindazokkal szemben, kik e vitákba részt vesznek, elfeledem és nem keresem, hogy minő felekezethez tartoznak, hanem keresem bennük a hazafit, úgy kérem a t. házat, keressék bennem a hazafit, ne a felekezeti embert, mert azt bármikép keressük is, bennem megtalálni nem fogják. (Általános élénk helyeslés.) Ezek előre bocsátása után engedje meg t. •ház, hogy egy pár kérdéssel foglalkozzam, a melyek tulajdonkép nem tartoznak e vitának Bzoros keretébe; de végeznem kell ezekkel most, hogy előadásom későbbi folyamán ne zavarjanak. Mindenek előtt rátérek arra, hisz az előbb voltunk tanúi annak, hogy egy erős, súlyos vád emeltetett itt a teremben. Magyarország volt ministerelnökével, Tisza Kálmán képviselő úrral szemben újból fen tartatott egy vád, mintha ő azért, hogy állását, mint kormányelnök és kormányának állását is megszilárdítsa, Magyarországon kívül eső hatalomhoz fordult, legyen az a római pápa vagy nem, az tökéletesen mindegy. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! ez súlyos vád. De hivatkozás történt a monarchia külügyministerére is, és egy férfiura, a ki jelenleg a monarchia külügyének vezetésében, mint nagykövet positiot foglal el. Azt hiszem, sem ez országnak, sem általában Magyarország tekintélyének, sem azon tekintélynek, melyre szüksége van Magyarország minisierelnökeinek, még akkor is, ha állomásukról lemondottak vagy visszavonultak, nem áll érdekében, hogy egy pillanatig is oly gyanú álljon fenn, mely gyanú, a mig gyanú, pusztít és kártékony, az alól kell, hogy vagy teljes felmentés adassék, hogy mindenki megérthesse, a mit én is hiszek és felteszek Tisza Kálmánról, hogy a haza iránti kötelességet ismeri, vagy pedig, hogy ha ez nem áll, akkor ki lehessen ellene mondani a vádat, a melyet a maga részéről ő is a legsúlyosabbnak tekint. (Helyeslés bal felöl.) Gr. Károlyi Gábor: Régen megmondottam, hogy a vádlottak padjára kerú'3! (Derültség.) Horváth Gyula: T. ház! Egy politikai egyéniség reputatiojának kérdése, nem csupán az ő reputatiojának kérdése, hanem az egész ország reputatiojának kérdése. (Felkiáltások a szélsőbalon: A mienk nem! Semmi közünk hozzá!) Thaly Kálmán: Nem kell nekünk Tisza Kálmán, se az egyházi, se a világi téren! (Halljuk! Halljuk!) Horváth Gyula: Engedelmet kérek ezen nézetemet megváltoztatni nem fogom soha, hogy a képviselőház minden tagja, a kormány minden tagja, érdekelve van a tekintetben, hogy itt a házban teljesiti e valaki a haza iránti kötelességet vagy nem. Ha pedig ez a kötelesség megsértetett, valaki által, legyen az Tisza Kálmán, vagy bárki más, annak itt e teremben helye nincsen. (Helyeslés bal felöl) Én tehát a t. kormány elnök úrhoz fordulnék, minthogy azonban ő nincs jelen, a kormány t. tagjaihoz, hogy méltóztassanak a legrövidebb idő alatt a monarchia külügyministeréhez fordulni, és biztos tudomást szerezni ez iránt, hogy a képviselőházat már a legközelebbi ülés alatt ez irányban megnyugtatni lehessen. (Helyeslés bal felől.) Ez oly természetes dolog, melyet függőben tartani egy pillanatig sem tartanék helyesnek. Es mert erre a kérdésre kitértem, lehetetlen t. ház, hogy Asbóth képviselő úrnak elfoglalt álláspontjára vonatkozólag (Zaj. Halljuk! Halljuk!) megjegyzéseimet meg ne tegyem. Hát t. ház, ennem kutatok, nem vizsgálok, hanem mindazon dolgok, melyek azon oldalról Asbóth képviselő űv ellen felhozattak, az illető urak előtt, a kik felhozták,nem tegnap és nem tegnapelőtt lettek ismeretesekké. Tudták, ismerték azokat, a mint én tudtam és ismertem évek során át s évekkel ezelőtt, és mégis, daczára, hogy tudták, daczára, hogy ezért a legsúlyosabban elitélték tegnap, láttuk azt, hogy ő az önök soraiban olyan helyekre emelkedett, (Úgy van! Ügy van! bal felöl.) a melyekre csak oly egyéneket szoktak emelni, a kik hosszú munka, nagy érdemek által ezeket a helyeket megérdemlik. (Igaz! bal felől.) No hát, t. ház, az a bíráskodás nem állott jól Asbóth úrnak önökkel szemben, de önöknek sem állott jól Asbóthtal szemben. (Zajos tetszés bal felöl) Nem kutatom, t. ház, hogy a t. képviselő úr annak idején tett-e esküt, vagy nem, mert az embert kötelességeinek teljesítésére nem az eskü kötelezi. (Tetszés bal felől.) Egy más érzés az, a mely erre mindenkit kötelez. Nem kutatom azt, hogy a t. képviselő úr midőn, a t. többség egyházpolitikája ellen vádat emelt, e vád ki15*