Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-178
US 178. országos Blé« 1898. márczlu« 11-én, gcombaton. helyesnek ismerhetjük el, és kell, hogy az elismerés hangján rójjuk le köszönetünket a közök tatásügyi bizottság iránt, és itt önkénytelenül tolul elém az a nézet, vájjon nem volna-e kívánatos és helyes, hogy a ház többi szakbizottságai is a közoktatási bizottság ezen példáját követve, az egyes ministereknek hasonló jelentéseit szintén ne csak olyanoknak tekintenék, a melyek a könyvállványok megtöltése czéljából osztatnak ki, hanem a maguk részéről is beható kritika tárgyává tegyék. Én, legalább a magam részéről el vagyok tökélve arra, hogy mint a közigazgatási bizottság elnöke, a belügy minis terium hasonló jelentéseire nézve a jövőben hasonló eljárást hozzak a bizottság előtt javaslatba. De, t. ház, nemcsak a bizottság iránt, hanem a t. minister úr iránt is van nekem az elismerés rovására indokom, a mennyiben a közoktatásügyi minister nr politikájában felmerült legutóbbi tervet, a mely a szaktanácskozmányok retortáján is keresztül ment már, az egységes középiskola felállítását, a mely ismételten felhozatott, a legnagyobb mérvben helyeselni tudom, nemcsak paedagogiai okokból, hanem azért is, mert ez által lehetőnek tartom, hogy azon anomália, mely hazánkban a középiskolák területi beosztása tekintetében tapasztalható, könnyen orvosolható lesz, és egyéb helyeken, a hol gymnasium és reáliskola is van, az egyik fölösleges lévén, más hol lehet majd iskolát felállítani, s ez által azon verseny, a mely *ok helyen a középiskolákért folyik, mindkét részre nézve kielégítőleg oldható meg. De, t. ház, úgy a mint a t. közoktatásügyi minister urnak budgetjét elfogadom, nem habozom kijelenteni azt sem, hogy hasonlóm indíttatva érzem magamat arra, hogy az ő felállított egész politikai programmját i-í a magaménak jelentsem ki, ahhoz való hozzájárulásomat itt a ház előtt nyíltan dokumentáljam. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És ha itt nem kívánok e kérdés genesisébe bocsátkozni, és nem kívánom azon okokat felhozni, a melyek engem ez álláspontra indítanak, a mit én ismételten documentáltam az 1890 — 91. és 92. évi költségvetések tárgyalásai alkalmával, midőn azokhoz és praemissáikhoz hozzájárultam: történik ez azért, mert azon két fényes és meggyőző beszéd után, a melyeket a t. eultusrainister úr, és t. képviselőtársam és barátom, gr. Andrássy Tivadar részéről hallottunk, nem látom szükségét annak, hogy ismétlésekbe bocsátkozzam, és a házat kitegyem annak, hogy mindazokat a fel hozottakat talán mond;itról-mondatra, sőt esetleg szórói-szóra újra elmondjam és reprodueáljam. De miután már az egyházpolitika, sokaknak szándéka ellenére, a képviselőház tanácskozásaiban felszínre került, és én is foglalkozni kívánok e kérdésekkel, első sorban nem mellőzhetem hallgatással, és nem tehetem, hogy figyelmemet ki ne terjeszszem egy új, fontos momentumra, a mely kétségtelenül hivatva van arra, hogy ezen egyházpolitikai kérdésnek újabb tápot, újabb anyagot szolgáltasson. Azt hiszem, t. ház, nem kell hozzátennem, hogy mit értek ez alatt. Értem azokat a memorandumokat, a melyeket az általam mélyen t. püspöki kar úgy a király ő felségéhez, mint a kormányhoz felterjesztett, s melyek tegnap óta a hírlapok hasábjain is megjelentén, már köztudomásúnkká váltak. Azt hiszem, a legkevésbbé sem sértem meg a diseretiot, ha ezekkel foglalkozom ; de egyenesen kötelességem mint képviselőnek, ha a vitába belebocsátkozom, minden momentumot, a mely újabb időben felmerült, a magam részéről is itt szóba hoznom és méltatnom. És ha ezt teszem, előre kell bocsátanom, hogy teszem ezt azon kiváló és mély tisztelettel, a raelylyel az ország püspöki és főpapi kara iránt úgy is mint katholikus, úgy is mint egyén, mint ember viseltetem, a kit ezeknek mindegyikéhez a tisztelet, akárhányhoz közüiök még a személyes tisztelet és barátság köteléke is fűz. De teszem ezt egyúttal azon hithűség hangsúlyozásával is, a melylyel egyházam iránt viseltetem. Mindennek daezá'-a azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy arra az álláspontra helyeskedhessem, a melyre hazám főpapi kara ezen memorandumok szerkesztésénél és előterjesztésénél rálépni jónak látta. Vajay István> Akkor nem jó katholikus! (Mozgás.) Perczel Dezső: Biztosítom t. képviselőtársamat, hogy közbeszólásai által nem engedem magam sem confuada Itatni, sem arra provocaltatni, hogy azokra kiterjeszkedjem. Szíveden fogom őt meghallg.itui, de most egyenesen kötelességemnek tartom, ép úgy, mint a t. képviselő úr lelkiismeretes kötelességének tartja majd véleményét nyíltan elmondani, és ha annak idején beszédemre tárgyilagosan reflectálni szíves lesz, nyugodtan meghallgatom. De addig is megjegyzem, hogy hiába iparkodik sodromból kihozni, én közbeszólásaira reflectálni, vagy kitérni nem fogok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Én ugyanis nem oszthatom azt az álláspontot, melyet a mélyen t. főispáni kar elfoglal. (Felkiáltások: A főpapi kar !) Vajay István: Hát a főispáni kar is nyilatkozott? (Mosgís.) Perczel Dezső: Azt akartam mondani, a főpapi kar. Vajay István: Az más! Beszéljünk okosan! (Zajos felkiáltások jobb felől: Rendre! Rendre! Elnök csenget.)
