Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

159. országos ülés 1803. február 17-én, péntekén. 41 aggályokat ébresztünk és a bírákkal enuntiáltassuk azt, hogy ez az eljárás sem az ő, sem a törvényhozás méltóságával össze nem egyeztethető? Arra kérem tehát a t. minister urat és a t. képviselőházat, kegyeskedjék, ezt belátva, — mert tudom azt, hogy ha erről az oldalról tétetnék ez iránt módosítás, annak sorsa talán bizonyos jogosiílatlan féltékenykedés okából, nagyon mostoha lenne, azért a magam részéről módosítást nem is nyújtok be, — akár a t. minister úr, akár az előadó űr, akár a t. többség ezt a hibát jóvátenni azzal, hogy ezeket a személyi, működési és lakbérpótlék-intézkedéseket, a mennyiben a nyugdíjra magára pénzügyi tekintetben Semmi befolyással' nem bírnak, elejteni s legalább azt kimondani méltóztassanak, hogy a budapesti bíráknak törvényben megállapított fizetésük, úgy, a mint az ott biztosítva van, vétessék fel magába a törvényjavaslatba. Ezért tartottam kötelességemnek felszólalni. (Mérik helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Az igazsagügyminister ár kíván szólani! Szilágyi Dezső igazsagügyminister: Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr beszédével igen rövid ideig kell foglalkoznom; rövid ideig pedig azért, mert a képviselő úr megjelölte azt,hogy milyen alapon tér vissza régi állításának bebizonyítására. Ez az alap következő: ő nem szándékozik megérteni azt, a mit én itt vele szemben kifejtettem; s ez a képviselő úrnak sikerűit, mert ez csak tőle függött. Hanem ahhoz, hogy felszólalásának sikere legyen, az is szükséges lett volna, hogy mások se ért-ék meg azt, a mint én ezt az ügyet a múltkor kifejtettem, tudniillik, hogy van-e itt fizetéscsorbítás, vagy nincs? Ez a képviselő úrnak nem sikerült, mert ez másoktól függ. S a ki azon az alapon megy bele a vitába, hogy nem szándékozik valamit megérteni, — g elismerem a képviselő szavát tartotta, •— az, azt gondolom, a bővebb fejtegetést fölöslegessé tette, még akkor is, ha azt hiszi, — maga iránt kétségtelenül nagy udvariassággal, — hogy szent Ágoston! confessiókat tett itt a képviselőházban. (Derültség a jobboldalon.) Már az unalomig volt ismételve, hogy miről van itt szó. Meszlény Lajos: És még sem tudja! (Derültség a szélső baloldalon,) Szilágyi Dezső igazsagügyminister: Már senki sincs tévedésben a képviselő urak közül, a ki ezzel a kérdéssel több őszinteséggel bíbelődött, mint a képviselő úr, hogy itt a már kinevezett budapesti bírák fizetésének leszállításáról szó sincs; (Igaz! Úgy van! jobb felől.) s a képviselő úr most azon lovagol. Elismerem, hogy a fizetési illetmény egy pragmaticai és KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. IX. KÖTET. törvényes fogalom, a mely létezett 1872-ben is, és ha ott egyszerűen fizetés szó fordul elő, de a fizetés természetével bíró személyi pótlékról nincs szó, sem akkor, sem most senki sem kétkedett e kifejezés törvényes és pragmaticai értelmében — minden következményében fizetés, és nincs egyetlenegy ember, (Egy hang: Akkor minek van a megkülönböztetés!) a kinek különös oka nincs ezt ignorálni és félreérteni, hogy ne tudna ezzel tisztába jönni. De állapodjunk meg ennél. Hogyha egyszer a törvény úgy a 10., mint a 17. §-ban kimondja azt, hogy a jelenleg alkalmazott bírák fizetése, a szó törvényes és "pragmatikai értelmében két alkatelemből áll, t. i. a fizetésnek nevezett, — ez csak névbeli különbség, — illetményből ós a fizetés természetével biró személyi pótlékból: akkor ezzel szemben nem lehet kétségbevonni, hogy itt semmiféle leszállítás nincs. És most megmondom, mi oka van a félreértésnek némely uraknál és mi oka van a képviselő úrnál. (Halljuk! Halljuk!) Oka van e félreértésnek némely uraknál s azok közé tartoznak azon felszólaló pesti bírák is, mert ők magasabb rangosztályba akartak jutni, azon elv sérelmével, a mely szintén egyik alapelvét képezte ezen törvényjavaslatnak, hogy a vidéki és fővárosi bírák közt rangosztályra, ma már fizetési osztályra nézve különbség nincs. (Ellenmondások a szélső baloldalon. Élénk helyeslés jobb felől.) Hogy ezt az elvet meg lehessen hiúsítani, e czélból kétféle ürügyhöz lehet folyamodni. Az egyik ürügy az, hogy az mondatik, hogy ha átmeneti szempontból különböztetés van téve a szorosabb értelemben fizetésnek nevezett illetmény és a fizetés természetével bíró személyes pótlék között, akkor ők azt mondják: megvan sértve az alaptörvény, mert remélik, ha ezt a különbséget nem tesszük, akkor ők egy magasabb tangosztályba, a VH-be jutnak, hátratételével a magyar bíróságok szervezeténél megállapított, a ház nagy többsége által ma is egyedül igazságosnak ítélt elvnek. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Ez az egyik oka. Van azután ott még egy második ok is. Ez a második ok abban a határozatban van kifejezve, melyre Polónyi képviselő úr hivatkozott, melynek második részében azt is kívánják, hogy a jövőben kinevezendő budapesti bírák is a VII. rang vagy fizetési osztályba Boroztassanak, és indokolják ezt, hogy a fővárosi törvénykezés fontosságának s az ezzel kapcsolatos hivatali munka terhének megfelelő beosztás történjék. Hát, t. ház, ezt a szempontot sem ismerem el, és nem tartom helyesnek ilyen szempontnak előtérbe állítását, nem tartom helyesnek e szempontnak itt a házban való vitatását; 'mert sem a törvénykezés fontos6