Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

40 159. orszAgos ülés 1898. fcbrníir 17-én, pinteken. testület méltóságával összeegyezhetőnek nem tartják a már kinevezett bírák, ügyészek, személyes érdekükben oly törvényes rendelkezés mellőzését kérni, melynek felvétele a szerzett jogok sérthetetlenségének elvébe ütközik, hanem jelen megállapodásuk közzétételére szorítkoznak.* T. ház! Ez a határozat dr. Baumgarten Izidor és dr. Wetzel Gyula a budapesti királyi törvényszék, illetőleg a váltó és kereskedelmi törvényszék két kiváló bírájának, — a minister úr igazat fog nekem ebben adni, — aláírásával jelent meg a budapesti összes bírák és ügyészek nevében. Ha egy törvényjavaslat az igazságügyminister úr azon lucidtts beszéde után még arra szolgáltat okot, hogy a bírák és ügyészek azt mondják, hogy ok sem a törvényhozásnak, sem állásuk méltóságával nem tartják megegyeztethetőnek azt, hogy velők ily jogsérelem történjék, a mely a törvény világos megsértése, akkor nekem csak egyetlen egy óhajtásom lehet és lehetett, és ez az, hogy a szabadelvű párti nagy bujdosó mellett bátran beállhat a t. igazságügy minister nagy haldoklónak. (Derültség a szélső haloldalon.) De azt is mondotta a t. minister úr, hogy hiszen én nem jól olvastam a törvényt, mert azokra a kik eddig kineveztettek, a 17. szakasz 4. pontja azt tartalmazza, a mit én kívántam. És ezt nagy önteltséggel eonstaltálta a t. minister úr. Mit állítottam én ? Azt kérdezem a t. minister úrtól most is, az eddig kinevezett törvényszéki bíráknak 2000 forintos fizetése ezentúl marad-e 2000 frtos fizetés, igen, vagy nem? Ezzel szemben hivatkozik a minister úr a 17. szakasz 4. pontjára, a mely félreérthetlen világossággal, minden igazságügyi körmönfontság nélkül azt mondja: Azok a bírák, ügyészek, albírák, alügyészek és jegyzők, kik ezen törvény végrehajtása folytán oly rangosztályba, oly fizetési fokozatba soroztainak, a melylyel egybekötött fizetés az eddig élvezett fizetésnél kevesebb, kapnak személyes pótlékot. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Hát mi az a személyes pótlék? Polónyi Géza: Fizetés természetével bíró személyes pótlék. Ezt önök kimondták; nem arról van szó, hogy én ezt vitatom, de méltóztassék nekem nagy bölcsen felderíteni, hogy mi szüksége van a törvényhozásnak ilyen kerülő utakra? (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Méltóztassék nekem megmondani, mi a küeönbség az államnak akár erkölcsi, akár finanlialis érdekeit veszszük, a között, ha azt mondják, hogy 2000 forint a fizetés, vagy azt mondják, hogy 1600 forint a fizetés és 400 forint a fizetés természetével bíró személyes pótlék. Mi a különbség? A nyugdíj ugyanaz marad, az összeg ugyanaz marad és nem ütünk rést egy sérthetetlennek tartott törvényhozási biztosítékon. (Élénk helyeslés a hal- és szélsőbalon.) De t. ház, ezen modern, nem macbiavellismusnak, hanem Szilágyizmusnak van egy másik rejtett ajtója is. Ezen törvényjavaslat az 1871 : évi 32. törvényezik ,8. §-ának hatályon kívű! helyezését nem hozza javaslatba. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nem-e? Polónyi Géza: Nem bizony! Ha ezen törvényjavaslat megmarad, akkor lesz egy törvény, a mely azt mondja, hogy a fővárosban alkalmazott bíró fizetése 2000 forint, és lesz egy ezzel ellenkező törvény, mely szerint a fizetés nem 2000 forint, hanem 1600 forintfizetés és 400 forint fizetés jellegével bíró pótlék. Hát mi szükség van erre t, ház ? Mindezen indo kok, azt hiszem elég világosan meggyőzhették a t. minister urat, a ki a mellett bevallotta töredelmes őszinteséggel azt is, hogy ő épen azért, mert a törvényjavaslat eredeti intentiója szerint a rangosztálynak a fizetés volt irányadója, eredetileg a fővárosi bírókat a VII., az albírókat pedig a VIII. rangosztályba sorozta. Kisült azonban, t. képviselőház, a mint a minister úr is mondotta, hogy a mikor a minister úr egyszer akart eonsequens, vagy mondjuk igazságos lenni, akkor is tévedésről volt szó, mert azt méltóztatott mondani, hogy ez félreértés, tévedés volt és csodálatos, hogy ugyanazon ministeriumból kikerülhetett az javaslat úgy, hogy például a segédtelekkönyvvezetőkre nézve az a csudálatos félreértés forgott fenn, hogy a budapesti segédtelekkönyvvezetőknek, ha a törvényjavaslat úgy léptettetett volna életbe, a mint az a t. igazságügyminister úr kemenczéjében kisüttetett, akkor 20 írttal kevesebb lett volna a fizetésük és illetményök, mint a mennyi eddig volt. A pénzügyi bizottságnak azonban sikerült ezen segíteni, a mi előttem azt bizonyítja, hogy, — és itt engedjen meg a t. minister úr, mert nem róla van szó, — az ő felelőssége alatt álló közegek e kérdésben a felületességnek oly fokával jártak el, a mi dicséretet semmi körülmények között nem érdemel. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miután tehát több, mint világos, hogy a rangosztály elejtése folytán csupán a díjosztályba sorozás, tehát nem a különféle functióknak, sőt nem is az ugyanazon fokon álló functióknak equiparálásáról van szó, hanem csak a különböző javadalmak fokozatos megállapításáról, feltéve, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy a bírák és ügyészek továbbra is ily díjosztályba Boroztassanak, a mit nem akarok feltenni, akkor magyarázza meg nekem a t. igazságügyminister úr, hogy annak mi értelme van, hogy ily természetű