Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

&M lH. országos Ülés 1898. Máresrfus 6-án, ítétfnt. s egész eddigi eljárásunk tanúsítja, hogy ezen a téren, — a mint ezt a kormány alakulásakor is mondottam, és ma is fentartom, — nehézségeket tenni nem akarunk, és ezeket szaporítani nem kívánjuk. De végre is, ha nap-napután provokálta tünk, ha nap nap után eljárásunk jóhiszeműségét vonják kétségbe, (Élénk felkiáltások a baloldalon: Úgy van! Úgy van!) akkor végre is megszűnik a kiméletteljes eljárásnak lehetősége reánk nézve, és akkor kénytelenek leszünk (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) — ma is csak rámutatok, ós nem megyek bele a kérdés lényegébe, — akkor kénytelenek leszünk rámutatni azokra a hibákra, melyeket a kormány egyházpolitikai programijának koncipiálása, és az ország elé vitele körül elkövetett. Azért nem tettem eddig, és nem megyek mélj ebben bele a tárgyba ma sem, mert ez a kritizálás is esetleg a kormány egyházpolitikai programmja elvi ellenzőinek szolgálhat fegyverül. De ha a t. kormány nem akarja, hogy kénytelenek legyünk ilyen fegyért e téren elleneseinek szolgáltatni; ha igazán a reformügyet akarja előmozdítani; ha nem csupán a párturalomnak akar ephemer dicsőséget és sikereket szerezni, akkor tudja ő is, hogy kötelessége a pártján kívú'l álló azon elemekkel szemben, melyeknek e kérdésben támogatására számit, minden provocatiotól tartózkodni, és azokat az önvédelem útján nem kényszeríteni arra, hogy a kormány minden hibáját feltárják (Élénk helyeslés és tetssés bal felől. Mozgás a jobboldalon.) Es, t. ház, ha arról van szó, hogy azon módszer, melyet a t. kormánynak Horánsíky t. barátom ajánl, és a mely semmi egyébből nem áll, mint abból, a mit én választóim előtt már őszszel, akkor, a mikor még a jelen kormínynak alakiílásáról és egyházpolitikai programmjának legújabb kibővítéséről szó sem volt, elmondtam, hogy itt két feladat van: először alkalmas eszközök felhasználásával az acut lázas állapotot lecsillapítani, mire az eszközöket én megjelöltem, s azután az organicus reformok ügyét kézbe venni, ha, — mondom, — azt és ezt a másik tételt, hogy nemcsak az elvi kijelentésekre, de a keresztülviendő legfőbb elvekre nézve is megállapodva kell lennie a t. kormánynak, mielőtt helyesen egy ilyen programmal az ország elé léphet; ha a t. ministerelnök úr ezt a két, hogy úgy mondjam, a politikai eljárás szempontjából elementáris tételt olyannak akarja nevezni és olyannak akarja megbélyegezni, vagy olyannak akarja gyamísítani, mely nem egy elv keresztülvitelére, hanem compromittálására szolgál, akkor vigyázzon a t. kormányelnök úr, mert a visszatorlásra elég fegyvert nyújt eddigi nyilatkozataival és mai nyilatkozatával is. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mert midőn a ministerelnök úr azzal a kijelentéssel szemben, hogy a családjogot és ennek körében a házasságjogot két esztendő alatt csak meglehetett volna csinálni, rögtön tiltakozik, midőn ő azt hangsúlyozta, hogy ehhez sokkal több idő kell, akkor micsoda kilátás nyílik előttünk, t. ház? Az a kilátás, hogy a kormány egyházpolitikai programmjának legfontosabb és legkényesebb része oda van állítva a közönség elé, hogy izgalmakra és nyugtalanságra alkalmat adjon, de hogy annak megvalósítása még csak a távol jövőben van. (Ügy van! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) Ha pedig ez nem áll így, ha a t. kormánynak rövid idő, aránylag rövid idő — lehetetlenségeket én sem kívánok, — elég arra, hogy az idevonatkozó javaslatokat a külföldi törvényhozásban nyújtott anyag felhasználásával és a hazai viszonyokra alkalmazásával feldolgozza, hát akkor miért kifogásolja azt, mikor az ellenzéki padokról azt mondják, hogy két esztendő alatt meglehetett csinálni a javaslatokat és kész anyaggal lehetett volna az országgyűlés elé lépni ? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Vagy az egyik, vagy a másik; mert egy elv compromittálására semmi sem alkalmasabb, az uralom fentartására alkalmazható helytelen eszközök közül egyik sem alkalmasabb egyfelől, de egyik sem helyteínebb másfelől, mint épen az, hogyha az elv hirdetése által az elv híveinek támogatását megnyerjük, de az elv ellenzőinek meg eljárásunk által azt a biztosítékot nyújtjuk, hogy ezen elv megvalósításáról hosszú időn át úgy sem lehet szó. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha nem ez a t. kormány politikája, — és hinni akarom, hogy nem az, — akkor nem difficnltálhatja azt, midőn ellenzéki kritika alakjában kimondatík, hogy több időt nem engedhetünk a t. kormánynak arra, hogy politikájának megvalósítására döntő lépéseket tegyen, hogy az ügyet a törvényhozás elé hozza, mint a mennyit a dolgok természete múlhatatlanul megkíván arra, hogy kész törvényjavaslatokkal lépjen a ház elé. Mert ennek a lázas és izgatott állapotnak véget kell vetni, (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon) s ez csak eredmények által érhető el. Hanem, midőn a ministeri padokról két esztendőt rövid időnek tartanak arra, hogy a kormány politikájában tartalmazott reformok leglényegesbbjét megvalósítjuk, akkor arra azt mondom, hogyha ez így van, akkor ezzel az elvi programmal nem kellett volna idő előtt a képviselőház elé lépnie, ha pedig nincs így, — pedig nincs így, — akkor azok, a kik arra két esztendőt rövid időnek tartanak, mint Horáuszky Nándor t. barátom igen helyesei mondotta, nem arra termettek, hogy e reformokat megvalósítsák. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezeket, t. ház, szükségesnek tartottam el-