Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

Í78. orsíágos ttléB 1895. márcaius 6-án, hétfőn. 435 mondani, mert a t. ministerelnök úr felszólalása az ezen padokról történt felszólalásokat, az ezen padokról nyilvánult irányzatokat egészen tévesen kívánta magyarázni, téves világításban kívánta az ország elé helyezni; ezen téves magyarázatokat mi nem engedhetjük czáfolat nélkül, az azokból fejlődhető vitatkozásokért, az azokból származó kellemetlen és káros következményekért a felelősséget az viseli, a ki azokat provokálja, (Élénk helyeslés bal felél. Mozgás a jobb oldalon.) mi az önvédelem jogáról nem mondunk le. A szakaszt nem fogadom el. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés bal felöl.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Senki sem szolgáltatott nekem nagyobb igazságot, előbbi felszólalásomnak helyessége mellett, mint épen gr. Apponyi Albert képviselő úr mostani felszólalásával. (Hosszantartó zaj bal felöl. Zajos felkiáltások jobb felöl: Halljuk! Halljuk!) Azt az igazságot, azt a bizonyítékot szolgáltatta nekem e felszólalásával, hogy Horánszky Nándor képviselő úr kijelentéseinek csakugyan egy commentárra, még pedig nagy commentárra volt szükség. (Helyeslés jobb felöl Zaj bal felöl.) Es, liogy a t. képviselő úr hozzászólhatott, először is abba a hibába esett, a mivel engem méltóztatott vádolni, hogy t. i. más tételt ezáfoltani, mint a melyet Horánszky Nándor képviselő úr felállított, mert neki is egész iránya, felszólalásának egész jogczíme, egész bizonyítása és czáfolgatása arra van alapítva, mintha azt, a mit mondtam, a párt ellen mondottam volna

/ (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) mintha azt egy párt felfogásának imputáltam volna. Bocsánatot kerek, én a pártról egy szót sem szóltam, sőt épen azért, hogy a vitatkozásnak az utóbbi időben annyiszor kifogásolt, (Felkiáltások a szélső baloldalról: Ki által?) önök által a, legnagyobb érzékenykedéseel kifogásolt, modora ellen absolute semmi alapos észrevétel ne legyen tehető, még akkor midőn Horánszky Nándor t. képviselőtársam részéről állítottam e tételeket, és azt mondtam, hogy ezek nem az ő politikai nézetei, talán itt is az a feledékenység szerep el, a melynek kifejezést adott előbbi felszólalásában. (Élénk helyeslés jobbról.) Ily körülmények között tehát első sorban felszólalásának jogosultságát kel! m gtagadnom. (Úgy van ! jobb felöl) De hát, t. ház, ha már felszólalok, kénytelen vagyok védekezni azért, mert a képviselő úr két oly állítást imputált nekem, nndy az én felszólalásomban nem foglaltatott. Először is én nem tudom, hogy a jogfolytonosság kifejezését használtam-e. De bocsánatot kérek, egész felszólalásom összhangja, s e tekintetben itt máskor mondott beszédeim semmi kétséget nem hagytak az iránt, hogy én a politikai életnek folytatását értettem ez alatt. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azt hiszem, hogy ebben kételkedni nem lehet. Mert hiszen talán csak annyi elemi ismeretet méltóztatnak bennem is feltételezni, hogy tudom, mit kell a jogfolytonosság alatt érteni. A második az, hogy egy oly állítás imputáltatik nekem, a mit soha sem mondtam, a mi ellen a leghatározottabban védekeznem kell, s ez az, mintha én azt mondottam volna, hogy a családi jognak eodificatiojára még két esztendőre lesz szükség. Bocsánatot kérek, lesz-e vagy sem, azzal a kérdéssel most ne foglalkozzunk. (Hosszantartó mozgás a bal- és szélsőbalon.) Önöknek mindig módjukban áll ezt sollicitálni. Én csak akkor, a mikor a vitatkozási modorról tartanak nekem leczkét, azt kívánom megjegyezni, hogy, a ki felszólalásaimat és érveléseimet figyelemmel kiséri, az azokból kiolvashatta, hogy én nem tartom méltónak és méltányosnak azt a szemrehányást, a melylyel Horánszky képviselő úr illet, a mikor azt mondja, hogy az igazságügyministernek két esztendő elég lett volna annak előterjesztésére, Engedelmet kérek, ebben nem az volt mondva, hogy én még ezentúl két esztendőt, vagy pláne még hosszabb időt kívánnék e javaslatok előterjesztésére. (Hosszantartó zaj és mozgás a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Hát mennyit ? Halljuk! Halljuk ! jobb felöl) Ily előzmények után a vitatkozási módorról leczkét nem fogadhatok eb annyival kevésbbé, meit hiszen akkor, midőn arról szólottam, hogy Horánszky képviselő űr minden tényezőnek hozzájárulását kívánja, — megengedem, hogy ő egy tényezőnek hozzájárulására kívánta ezt korlátozni, — ez alapon is elfogadom a vitat. De akkor azután nem fogadhatom el azon, itt már többször felvetett, és alapjában megczáfolt állítást, minthogy ha a fejedelmi előleges jóváhagyásnak elvi kijelentése nem szolgáltatna nekünk elegendő jogezímet a parlamentáris mííkődésre. (Hosszantartó zajos helyeslés a jobboldalon.) A ki va ódi értelme szerint fogja fel a parlamentarismust, az már magát a megbízást is elég jogczímnek tekinti arra, hogy a kormány programmot proclamáljon. (Élénk helyeslés jobb felől.) És igaza vau Apponyi Albert t. képviselő urnak, hogy tulajdonképen semmi szükség sem lett volna arra, hogy mi ez elvi jóváhagyást előre is proelamáljuk; ezt a felhatalmazást talán külön nem is kértük volna, tán nem is éltünk