Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

1^8. országos Illés 1TOB. méjrezíus 6.án, hétf&n. 4S3 *- épen ennek az érdekében, és ha ebből indulnak ki, nem tudom, hogyan lehet nevetségesnek találni azt a tételt, hogy jobb nyugodt légkörbe, mint izgatott légkörbe hozni messzeható eszméket, hogy jobb a közvéleménynek nyugodt, mint annak lázas állapotában dolgozni. Hogy ezt a tételt nevetségesnek találják, hogy ezt a tételt megmosolyogják, megkaezagják. ez az államférfiúi böicseségnek, és a politikai érettségnek azon legújabb kiadása, a mely a t. ministerelnök úr értelmében vett jogfolytonosságnak, úgy látszik, mai fejlődési stádiuma. (Élénk tetszés és derültség hal felől.) De elfelejtette a t. ministerelnök úr, — mert hiszen ő is sokat kifelejtett beszédéből, (Derültség bal felől.) — elfelejtette, hogy t. barátom a nyugalom helyreállásáról nem úgy beszélt, mint de futuris eontingentibus, hanem kifejtette, nem ezen alkalommal, de más alkalommal, a házban is, a házon kívül \*, azokat a módokat, a melyek ő szerinte, — és én szerintem is, — az egyházpolitikai téren fennállott lázas állapotoknak lecsillapítására, az úgynevezett elkeresztelési kérdésből eredt izgalmaknak lecsendesítésére alkalmasak volnának. (HaHjuk! Halljuk! jobb felől.) Itt tehát nem a várakozásról van szó egy tőlünk nem függő nyugalomra, itt nem a kedélyek lecsillapúlásának tétlen bevárásáról, nem bizonytalan valamiről van szó, hanem átgondolt, öntudatosan kiszemelt eszközöknek alkalmazásáról, a mely eszközök, — erről én is meg vagyok győződve, a nyugalmat igen rövid idő múlva helyreállították volna, ez által megteremtették volna, a kellő talajt, a kellő légkört arra, hogy sokkal kisebb nehézséggel legyenek azután kereazttílvihetők azok az organicus reformok, a melyekre egyházpolitikai szempontból szükség van; (Igás! Úgy van! bal felől.) hogy vájjon az-e a helyesebb, a meszszebb menő eszméket beledobni az izgalmakba, vagy az-e a helyesebb, előbb a nyugalmat helyreállítani, és azután nyugodt lelki állapotban dolgozni, hozzáfogni a reformhoz, ennek megítélését, hogy melyik módszerben rejlik több politikai böleseség, hogy melyik módszer nyújtja a sikernek több garantiáját, és hogy ennek folytán melyik módszerben található a nyugodt, és öntudatos elhatározás szilárdságának több biztosítéka, ennek megítélését minden, a pártszenvedélytől el nem fogúit, el nem vakult elemeknek megítélésére bízom. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) És végül azt mondja a t. ministerelnök úr, hogy ha mi arra várunk, hogy minden factor beleegyezését biztosítsuk magunknak, és csak akkor lépünk elő reformprogrammal, akkor ez igen kényelmes módja minden reform elodázásának, és ez az az út, a melyen halad az. a ki KÉPVH. KAPLü 1892-97. IX. KÖTET. a hatalmat minden körülmény közt biztosítani akarja, és nem a reformot kívánja biztosítani. Hát én azt hiszem, t. ház, hogy ily módon vitatkozni nem lehet. Mikor Horánszky t. baráto.ii rögtön megmagyarázta, hogy mit ért az illetékes faetorok beleegyezésének biztosítása alatt, akkor azt a magyarázatot ignorálni, és akképen okoskodni, mintha a magyarázat megnem adatott volna, és mintha az összes faetorok biztosítása alatt olyas valami értetett volna, a mi a ministerelnök úr tágító magyarázatának megfelelő volna: az ily vitatkozás! modor, t. ház, az, a melyet éveken át ismertünk arról a helyről, a melybe a t. ministerelnök úr most kezd belefejlődni, ezen a téren is a jogfolytonosság elvét a mai definitioja szerint magáénak vallván, és sajnálom, hogy ez irányba belefejlődni látom, ephemer vitatkozás! sikerekre, az előre minden ministeri ötletet megkaczagni kész közönség mulattatására igen, — de az igazság elérésére és tartós eredményekre sohasem vezetett. (Élénk helyeslés a hal- és szélsHbalon.) Kimondotta t. barátom, megmagyarázta, — és ezzel voltaképen ismételte azt, a mit én e helyről mindjárt a t. kormányelnök úrnak programmnyilatkozata után mondottam, — hogy nem tartom a politikai komolysággal teljesen megegyez') eljárásnak azt, a midőn egy kormány oly elvi kijelentésekkel lép program rajában a törvényhozás és a közönség elé, a mely elvi kijelentések tartalmának meghatározására, keresztülvitelének leglényegesebb kérdéseire nézve még a koronától felhatalmazást és megbízást nem kapott. Hogy pedig ez nem történt, ezt maga a t. ministerelnök úr is, midőn a házban programmnyilatkozatát megtette, constatálta, hogy csak általános elvi kijelentésekre kaptak felhatalmazást, az ez alapon kidolgozandó törvényjavaslat jóváhagyási jogát a korona magának tartja fenn. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Constatáltuk mindjárt akkor, hogy ez vagy magától értetődő dolog, s akkor nem volt szükséges azt elmondani, vagy ha ennek szükségét látják, semmi egyebet nem tartalmazhat, mint azt, hogy az egyszerű, általános, mindenfélét tartalmazható elvi kijelentés szerint nincsen megegyezés a korona és tanácsosai közt, nincsen meghatalmazása a koronától. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a hal- és szélsőbalon.) Ezzel szemben, t. ház, mi olyan szigorú kritikát, mint a milyet ezen eljárás megérdemelne, eddig nem gyakoroltunk, (Halljuk! Halljuk!) de ha provokálva leszünk rá, gyakorolni fogunk. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Azért nem gyakoroljuk és nem gyakoroltuk, mert kíméletesen akartunk eljárni a t. kormánynak egyházpolitikai törekvéseivel szemben, 56