Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-173
4|8 lrtt- »rszá^08 ülés im, márczius 6 ári, hétfőn. nak, a kormánynak s íuagamnak a dicsőségét hirdetem, (Halljuk! Bálijuk!) Én, t. ház, senkit túl nem licitáltam, (Úgy van! jobb felöl.) s mindig kevesebbet ígértem, mint a mennyit mások ígértek. (Úgy van! jobb felől.) Kevesebbet ígértem közjogi tekintetben; kevesebbet a nemzeti aspiratiok érvényesítése tekintetében. (Nagy mozgás bal felöl.) En soha nem kicsin} eltem azt, a mit felhoztak; csak azt mondtam, hogy azok nem elég kiadók, nem elég fontosak arra, hogy azokra egy egész önálló politikát alapítsanak. (Tetszés jobb fdol.) Csak azt mondtam, hogyha az ott megjelölt tények úgy állíttatnak oda, mint egyedüli üdvözítő panaeeak: akkor azok kisszerűek, másodrendűek; (Úgy van! jobb felől.) mert egy nemzeti politikának, egy párt jogosú'tságának és feladatának egy tágabb körre kell kiterjednie, (Úgy van! jobb felöl.) s ekkor említettem fel épen a Iátkör kellő feltüntetése végett egyes olyan idegen elemeket és olyan tárgyakat, melyeket annak igazolásául kellett felhoznom, hogy az nem is elég, egészen más is, mint a mit egy egész párt programmjáál kívánni lehet. (Úgy van ! jobb felöl.) Másodszor, azt hiszem, azzal sem vádolhat senki, hogy én nagyon is dicsekedtem volna valami nagy eredménynyel, (Halljuk! Halljuk!) mert hisz akkor, midőn eredményeket tudtunk felmutatni, ezen eredményekből sem e párt részére, sem másnak részére nem követeltem. Én ezeket az eredményeket az egész képviselőháznak, az egész törvényhozásnak, az egész nemzetnek vindieáltam, (Élénk helyeslés jobb felől.) mindenkinek követeltem belőle részt, még a t. képviselő árnak is, a ki pedig politikáinkat folytonosan, következetesen ellenezte, s megvalósíthatatlannak tartotta, csak magamnak nem. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Akármit felhozhatnak ellenem, csak a dicsekvés vágyát nem hoz hatja fel én ellenem senki méltányosan. (Élénk éljenzés és ktszés a jobbloldalon.) Horváth Gyula: Ez a legnagyobb dicsekvés! Ez a szerénység dicsőítése! (Halljuk! Halljuk ! jobb felől.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: A pénzügyi politikáról ,s megemlékezett a t. képviselő úr, és felhozott itt egy pár olyan állítást, melyet a gyakorlati pénzügyi politika, — azt hiszem, — már niegczáfolt. Mert hisz igaz, hogy én utaltam arra, hogy nem új jövedelmi források feltárásában, hanem a meglevőknek bővebb és kiadóbb hasznosításában rejlik kulcsa pénzügyi kibontakozásunknak, s a t. képviselő úr akkor, midőn igazságos bírálatot akar arról a múltról monddani, melyből argumentumait meríti, mit tud a e tételre nézve felemlíteni ? (Bálijuk! Halljuk !) Felemlíti először is a kereseti adót, másodszor az italmérési jövedéket, de nem említi azután egész sorozatát azoknak a jövedelmi forrásoknak, a melyek már eddig is kiadóbban, és pedig olyan kiadóbban hasznosíttattak, úgy, mint azt magam sem mertem remélni. (Úgy van! jobb felől.) Ezt azonban a pénzügyi politikának igaz megbírálásánál nem említette fel, hanem felemlíti az italmérési jövedék hasznosítását és felhoz egy argumentumot, a melyet nem ő hozott először fel, hanem én, midőn azt mondta, hogy milyen óriási aránytalanságok vannak az italmérési és fogyasztási adók szolgáltatásában az egyes községek és az ország egyes vidékei közt. Horánszky Nándor: Téved! Wekerle Sándor ministerelnök és péuzÜg.lininister: Igaz, hogy óriási aránytalanságok vannak, de az újabb hasznosításnál, akkor, mikor felállítottam azt, hogy több vagy kevesebb követeltessék, már olyan alapon dolgoztam, hogy nem a lehető legtöbbet igyekeztem kiütni ezen jövedékből, hanem a mennyire íehet, az átmenet rohamos változtatása nélkül bizonyos arányokat hozzak elő a szolgáltatás tekintetében a különböző községek és az ország különböző részei közölt. Ezt tehát a pénzügyi politika hátrányául felemlíttetni nem hagyhatom. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr akkor, mikor nagy argumentatioját merítette a mi politikánk és ezen kormány ellen, egy igen sajátszerű helyzetbe jutott, mert egyetlen egy argumentumot sem tudott meríteni ezen kormánynak működéséből a kormányzati rendszerből, szellemből. Horánszky Nándor: Utolsó szavam is a ministerelnök úrhoz volt intézve! (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Mindig visszament a t. képviselő úr a korábbi kormányra, a korábbi eljárástól gyakorolt kritikát, s abból merítette argumentatioját. (Úgy van! a jobboldalon.) Főargumentuma az egyházpolitika volt, (Halljuk! Halljuk!) s e tekintetben kettőt hozott fel: először habozással, másodszor provucatioval vádolt minket. A provocatio vádját ugyan elejtette. Horánszky Nándor: Meg fogom tenni a következő szakasznál, mert nem fogok adós maradni. (Derültség a jobboldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és p nz Ügyminister: Akkor a következő szakasznál fogok én is a provocatio themájával foglalkozni, (Tetszés a jobbóldalon.) pedig a mikor kezdte beszédét, azt mondta, hogy erre is fog reflectálni, de érinteni nem méltóztatott. Horánszky Nándor: Egyszerűen elfelejtettem-! Wekerle Sándor ministerelnök és pénz-