Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

líi. országos ülés 1M>8 máreríus 6 in, hétfőn, 429 ftgyminister: Akkor engedje meg, hogy én is elfelejtsem ebbeli argumentatioját és áttérjek a habozásra. (Bálijuk! Halljuk!) A habozás, t. ház az, a mivel minkét másodszor vádol. Horváth Gyula: Állandó habozás Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: Igen, állandó habozás, s a t. kép viselő úr ezt kiegészíti a ír.jisaetioval. Ha a t ansaetio alatt azt érti, hogy ilyen fontos és kényes természetű, a társadalom minden rétegét közelről érdeklő kérdésekben a kormány, mielőtt végleges álláspontot, íoglalt volna el, mielőtt kötné magát valamihez a politikai életben, igyekszik magának a legtüzetesebb tájékozást megszerezni s felállított elveit úgy valósítani, hogy azok a lehető legfőbb kívánalom kielégítése és méltatása mellett, az elveknek minden sérelme és feladása nélkül vitessenek keresztül: akkor mi, nem én, hanem hivatali elődeink, igenis haboztak; de ha a képviselő úr az óvatosságot, az, előrelátást, a minden irányban való alapos tájékozást veszi habozásnak: akkor mi habozással vádolhatók nem vagyunk. (Úgy van ! jobb felől.) Ilyen kérdéseket úgy odaállítani, hogy azokat hetek alatt lehet megoldani, nem szabad. A cs.v ládi jogról azt állítani, hogy két esztendő ele gendő lett volna annak előkészítésére, és azt mondani, hogy a ki pedig két esztendő alatt azt előkészíteni nem tudja, az ne vállalkozzék ilyenekre, nem lehet. (Úgy van! jobb felöl.) Polónyi Géza: Nyolez esztendeje igérik már ! (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök ós pénzügy niinister: Bocsánatot kérek, nyolez esztendeje itt sem vagyunk. (Derültség a jobboldalon.) Ugron Gábor: A leltárban már huszonöt éve ott van! Szalay Imre: Fabius Cunctator is húsz évig csatázott! Hegedüs Sándor előadó: De sikeresen! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgymillister: Ha ígéreteket teszünk a politikai életben, azokat nem abban az értelemben tehetjük, hogy politikai értelemben az egész világon szokatlan határidők értessenek alattuk, Nem akarok arra utalni, hogy más törvénykönyveket, például a Code Napóleont, az osztrák polgári törvénykönyvet évtizedeken keresztül készítették elő, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) mert megengedem, hogy a jogélet ma más viszonyok közt van, mint volt akkor, ha igen sok jeles külföldi törvény van, a melyeket részben recipiálhatunk, a hazai viszonyokhoz assimilalhatunk: de ha nem akarunk abba a hibába esni, a mit Péchy Tamás, az önök nagy tetszése mellett hegyezett ki, hogy egyszerűen recipiáljuk azon külföldi törvényeket, hanem ha azt akarjuk, hogy hazai jogfejlődésünknek folyománya és zárköve legyen azon codificatio, (Tetszés a jobboldalon.) akkor a leggyorsabb tempó szerint sem lehet szemrehányást tenni a kormánynak azért, hogy ilyen nagy és vitális kérdést két év alatt nem tudott megoldani. (Úgy van! jobb felöl.) T. ház! A t. képviselő úr ismét utalt a nemzetiségi bajokra. Azt mondta: nem tudja mit értettem én múltkori felszólalásomban ez alatt? Azt értettem, hogy a nemzetiségi bajokat, ha vannak, mint a hogy kis mértékben vannak, igen nagyoknak igyekeztek feltűntetni azok, a kik ezt ürügyűl akarják felhasználni arra, hogy más fontosabb kérdéseket vegyünk le a napirendről. (Ügy van! jobbról.) Akkor is kijelentettem, hogy a képviselő úrról nem tételezem fel, hogy ezt tudva csinálj t. Csak óvtam attól, ne szegődjék önkéntelenül is azok szolgálatába, a kik túlozzák, nagyítják e bajokat; nagyítja pedig azoknak egy része, a kik nem osztják a mi politikánkat, jelesül egyházi politikánkat. (Élénk helyeslés jobbról.) A ki meg akar e téren érteni, azt hiszem, megérthetett. A másik az, hogy mikor az itteni szellemről szól, mindig oly nagy élezelődéssel említi, hogy a kormányon, e párton csak a figurában történt változás, a súgó ugyanaz maradt. Nos, én többször kifejeztem azon meggyőződésemet, hogy nem is tartanám Magyarországnak, jogés kormányzati folytonosságunk érdekében ki vánatosnak, ha ott folyton nagy átalakulások constatáltitnának, és minden személyi változás gyökeres rendszerváltoztatással is járna. Többször mondtam: tőlem senki se várja, hogy magamat azzal a múlttal ellentétbe helyezzem; ha neai is értek egyet némely eljárással, tanúiságot vonok le belőle, de magamat azzal ellentétbe nem helyezem. Többre tartom a magyar élet jogfolytonosságának, folytonos fejlődésének megóvását, mint az egyéni érdekeket, a tetszelgést. (Élénk helyeslés jobbról. Zaj és ellenmondás balról.) Nem tudom, mennyire van szüksége a t. képviselő urnak a politikai életben súgókra, de azt hiszem van szüksége, mert nagyon nagy súlyt látszik ezekre fektetni. Mi e tekintetben azt az elvet váljak, hogy, a ki jól tudja szerepét, annak súgóra szüksége nincs. (Éljenzés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: Vallják, de nem követik. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy minister: ígéretem beváltását illetőleg még egy ellentétet méltóztatott const italni kívánni az én felszólalásomban, azt t. i., hogy én ezelőtt azt mondtam, hogy az anyakönyvi javaslatot az őszi vagy a téli ülésszakban, a múltkor pedig, hogy a nyári ülésszakban fogjuk beterjeszteni. A t. képviselő úr