Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

178. országos Illés 1898, márczlus 8-án, hétfőn. 427 (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) legalább történjék valami, a mi az 1867 iki kiegyezési törvénynek valódi szellemét helyreállítja. (Igás! Ügy van! a haloldalon.) Meg is történt; meg is van, és ez azt hiszem, az egyetlen vívmány, a mit 1867. óta a mai napig közjogi tekintetben fel tudunk mutatni. (Úgy van! a baloldalon.) Fenyvessy Ferencz: Ezt is nekem köszönhetik! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Péchy Tamás: Az igen t. ministerelnök úr gyakran hangsúlyozta s hangsúlyozza is, hogy az 1867-iki alapot sem szűkíteni, sem tágítani nem engedi. (Halljuk! Halljuk!) Én is ezt mondom, t. ház, és mégis van közöttünk differenthi. (Bálijuk! Halljuk!) Miért? mert az ilyen frasisok semmi alaposat nem mondanak; azok a magyarázattól függnek, és ezek mellett meglehet, hogy az, a minek az én felfogásom szerint az 1867-iki kiegyezés folyományának kell tartatni, mások felfogása szerint nem az, és hogy amaz intéztézkedések, a melyek mások felfogása szerint az 1867-iki alkotásoknak folyományai, az én felfogásom szerint a 67-iki kiegyezés valódi szellemének nem felelnek meg. (Halljuk! Halljuk!) Ebből folyólag én azt látom, hogy lejtőn vagyunk; míg a t. ministerelnök úr felfogása szerint nem vagyunk lejtőn. (Halljuk! Halljuk!) Csodálatos, t. ház, ez a különbség a felfogásban, de fájdalom, én már régen látom ezt, és a mennyit tehettem ellene, azt meg is tettem ; azonban hiába, én csak most vagyok abban a helyzetben, hogy mint képviselő, kötelességemet teljesíthetem, és én azt fogom is teljesí k-ni. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsői álon.) És most még csak egy észrevételem van. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondtam ugyanii a múltkor, hogy gr. Szapáry Gyula ministerelnök a polgári házasság elvi kijelentése miatt, megválván a ministerelnöki széktől, az lett volna a parlamentárisam? követelménye, hogy gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatási minister úr következett volna utána, ha ez a kérdés volt az, mely a tulajdonképeni erisist előidézte, ekkor természetesen az ellentétes iránynak kellett volna következnie. (Úgy van! bal felöl.) Ezen kijelen tésemet a t. ministerelnök úr némileg zokon vette ; pedig én ezzel egyáltalában nem azt akartam mondani, mintha a ministerelnök urat nem tartottam vohia jelenlegi állására alkalmas nak, hiszen a t. ministerelnök úr, azt hiszem, arról elég meggyőződést szerezhetett már magának, hogy erre az állásra őt minden tekintetben alkalmasnak tartom. Én, t. ház, ezen kijelentésemet tisztán csak abból a szempontból mondtam, hogy ha van elvi eljárásnak helye, akkor az elvi dolgokban az ellentétes iránynak kell egymásután következniük, mint a hogy a parlamentaris életben egyik pártnak a másikat kellene felváltania, a mi nálunk, — fájdalom, — nincs így. Vajay István: Nálunk parlamentarismus sincs. (Úgy van! a szélső baloldvhn.) Péchy Tamás: Ezeket egyszerűen megjegyezve, minthogy az egyházpolitikai kérdésekre jelenleg bővebben kiterjeszkedni nem akarok, hiszen talán lesz módom azokról annak idején nyilatkozni, mint már kijelentettem, az első szakaszt elfogadom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A ministerelnök úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: T. ház! Csak is azért, hogy feleljek némelyekre, a miket Horánszky Nándor t. képviselő ár méltóztatott hosszú beszédében előadni, vagyok kénytelen igénybe venni rövid időre a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt bátorkodom megjegyezni, hogy mivel én a személyes ellentétek kihegyezésére és személyes vitára úgy berendezve nem vagyok, mint a t. képviselő úr: nem fogok a t. képviselő úr személyével foglalkozni. (Halljuk! Halljuk.) A mióta csak a házban vagyok, mindössze sem foglalkoztam annyit a személyes ellentétekkel, mint a mennyit a t. képviselő úr ma az én személyemmel méltóztatott foglalkozni. (Úgy van! jobb felől.) De ha van rendszer a t. képviselő úr eljárásban és felszólalásában, úgy egy rendszert következetesen látunk azokban érvényesülni: azt t. i., hogy felszólalásának mindig inkább több a személyes éle, mint tárgyi jelentősége. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ezt tanúsította a képviselő úr különösen akkor, midőn, nem mint ma tette fel, beszédeken át, hanem mint korábbi felszólalásaiban igen gyakran tette, egész beszédén át foglalkozott tisztán személyes kérdésekkel és az illetők modorával, nem pedig azzal, a mit mondtak. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ezek felmentenek engem attól, hogy megjegyzéseinek személyes részére egyáltalában reflectáljak"; de kénytelen vagyok reflectalni a tárgyi momentumokra. Bartha Miklós: Hogyan, ha nem voltak? (Derültség bal felöl.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: Az egyik felében voltak, ha méltóztatott figyelni, tárgyi momentumok; csakhogy mint tárgyi momentumok azok se igen állják meg helyüket, s épen ezt szeretném kimutani. (Tetszés jobb felől) Midőn a t. képviselő úr minket, illetőleg specialiter engem, bizonyos rendszerrel és igen sajátságos modorral vádol, már másodszor említi fel a túllicitálást, s azt, hogy én ennek a párt-