Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

416 1Í3. országos Ülés 1«*. wártesslus 6.án. hétlln nem Változik. Ez az egészségtelen á'íapöt volt tehát egyik fő alapindoka annak, hogy nem fogadtam el magát a javaslatot, és nem fogadom el az 1. §-t sem. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés bal fe-ől.) Péchy Tamás: T. képviselőház3 (Halljuk.

1 Halljuk!) Én elfogadtam a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, elfogadom az 1. §-t is. De nem azért kívántam most felszólalni, hanem azért, mert kötelességemnek tartom a t. ministerelnök úrnak a legutóbbi ülés végén mondott egy nyilatkozatára refleetálni. Nem akarok én az ő polemieus beszédével szintén polemice foglalkozni, t. barátom Horánszky Nándor képviselő ár tette ezt, és ez helyén is van a pártok közt. Én, a ki párton kivűi állok, nem érzem magam hívatva a polémiára, hanem, mint mondtam, egy észrevételt mindenesetre kell tennem. (Halljuk!) Az igen t. ministerelnök úr ugyanis többek közt reám vonatkozólag ezeket mondta; »És igen sajnálom, hogy Péchy Tamás t. képviselőtársam, a kinek aggályai vannak az 1867-iki törvény ellen, ezen aggályokat csak akkor érzi, csak akkor látta, mikor azon az oldalon ült, (a baloldalra mutat) és ismét, midőn azt a kerülő utat az elnöki széktől megtévén, ezen padokon foglal helyet.« Először is kénytelen vagyok, t. ház, erre nézve megjegyezni azt, hogy nekem nem az 1867-iki törvény ellen voltak aggályaim, sőt kinyilvánítottam, hogy én az 1867-iki törvény alapján állok, és hogy azt tartom, hogy annak alap ján a nemzetből, ha van benne erő, lehet valódi nemzet. Tehát ebben megmondtam, hogy ezen az alapon állok, és nem a törvény ellen voltak aggályaim, hanem voltak igenis a tekintetben, hogy azok, [a kikre a nemzet a kormány vezetését bízni fogja., ezen 1867-iki törvénynek szelleméből engedni fognak a nemzet rovására. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ebben pedig igen lényeges különbség van. De más irányban is megtettem kötelességemet, a mennyire azt, mint a ház elnöke, megtehettem, mert az a szemrehányás foglaltatik e szavakban, hogy csak most érzem ezen aggályokat. Erre nézve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én, mint a ház elnöke, nem vehettem részt a vitatkozásokban, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) pártállást el nem foglalhattam, sem jobbra, sem balra; (Élénk helyeslés bal felöl.) de mint a ház elnöke, valahányszor aggályaim voltak, a kormányt figyelmeztettem azokra. Bizonyságot tehet erről Tisza Kálmán t. képviselő úr. Mikor a véderőről volt szó, a törvényjavaslat még nem volt tárgyalás alatt, azt mondtam, meg kell azt változtatni, mert lehetetlen, hogy így heresztulmenjen e házban. Én tehát meg* tettem a kötelességemet, és arról nem tehetek, hogy e részbeni intelmeim nem követtettek, de hiszem, mindenki megbánta, hogy ez nem történt, (Élénk helyeslés és zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nekem magamnak is meg kellett bánnom, a mit előre jósoltam, mert akkor mindjárt megmondottam b. Podmaniczky Frigyes t. képviselő úrnak, mikor e tekintetben aggályaim támadtak, hogy itt nagy hiba történt; ennek a hibának egy kiengeszteli) áldozatra van szüksége s az én leszek. (Élénk derültség s éljenzés bal felől) Erre b. Podmaniczky Frigyes képviselő úr a'ät mondta; »Lehetetlen, mert nem te csináltad.* Erre így feleltein: »Az mindegy, a politikában hunbak kell, s az én leszek.« (Zajos derültség, hosszantartó éljenzés és taps bal felől.) En a magam kötelességét teljesítettem akkor is, a midőn gr. Szapáry Gyula akkori ministerelnök úr beadta a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslatot. Ismét megmondtam, hogy lehetetlen, hogy az keresztú'lmenjen a házban, mert láttam, hogy abban semmi garantiák nem nyújtattak bizonyos szabadságok megóvása iránt, és láttam, hogy a törvényjavaslatban foglalt paragrafusok özöne, nem képes a szabadságnak seinminemű oly biztosítékait megadni, a melyeket később kijátszani ne lehessen. Itt is megtettem tehát kötelességemet. Meglehet, hogy, mint a ház elnöke, ez irányban hibáztam is, de késztetett rá hazafias érzésem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztatnak arra emlékezni, t. ház, hogy 1888-ban deczember 1-én, Fenyvessy Ferencz képviselő úr (Élénk derültség bal felöl.) egy beszédében, — akkor az ellenzékről beszélt, — (Élénk derültség bal felől.) Fenyvessy Ferencz: Csakhogy ugyanazt mondom most itt is! (Élénk derültség bal felöl.) Állok elébe! Péchy Tamás: Én nem szólottam egyáltalán arról, hogy a képviselő úr most mit mond, hanem csak arról, a mit akkor mondott. (Élénk derütség bal felöl.) A képviselő úr akkor egy beszédében azt mondotta itten a honvédelmi ministerről, hogy »báró Fejérváry, csász. kir. tábornok.« Ér. onnan az elnöki székből azt jegyeztem meg erre: »Kérem, ez közjogilag téves; csász. és kir. tábornok.« (Úgy van! a baloldalon.) Talán nem kellett volna ezt, mint a ház elnökének, tennem. (Felkiáltások bal felöl: Dehogy nem!) Meggyőződésem szerint a 67-iki törvénynek megfelelőíeg így van a",., a mint én mondottam, és én ezt azért mondottam, mert szükségesnek láttam, hogy akkor, a mikor Deák Ferencz halála óta semmi sem történt, a mi ebben a nemzetben közjogilag megnyugvást kelthetett volna