Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-173
4g4 * 78- erssségos llés 1893. márczlas ö.4», hétfőn. hoztam én ezt feb liogy óvjam a t. képviselő urat, és azokat, a kik a nemzetiségi kérdést s az abban rejlő állítólagos veszedelmet nagynak tüntetik fel a túlzástól, nem azért, mintha ez csakugyan nagy lenne, hanem azért, hogy azoknak, a kik éhben egyik eszközét látják annak, hogy temetője ez lesz azon egyházpolitikai kérdéseknek, a melyeket egyik okául szeretnek felhozni a nemzetiségi bajoknak szolgálatába ne szegődjének.« Törtem a fejemet, t. képviselőház, hogy mi van ebben, (Derültség a bal felöl.) de megvallom, eligazodni nem tudtam; a gyengeség az én részemen van, elismerem; mert én képzelek magamnak arra esetet, hogy az egyházpolitikai kérdések a nemzetiségi mozgalmakkal összeköttetésbe hozathassanak, ennek, fájdalom, jelenségei is fenforognak. Többet mondok. Megmondottam már ezelőtt öt hónappal, (Bálijuk!) hogy az egyik baj, a mely kifejlődhetik, az, hogy az egyházpolitikai kérdés nem önmagába, nem ezen kérdéseknek a megoldása miatt, hanem más okokból összefüggésbe hozathatik a nemzetiségi kérdéssel is. Én már akkor láttam, meglehet, hogy mások nem látták. De ha a nemzetiségi kérdés, és a nemzetiségi izgalmak megzavarhatják az egyházpolitikának az érvényesülését, mi sürgősebb kötelesség, ha nem az, hogy e nemzetiségi bajokat szüntessük meg? Ez gondolom, eléggé logikus. Ha pedig megfordítva áll, hogy a nemzetiségi izgalmak biztosíthatják az egyházpolitikát : akkor legalább is magyarázza meg a t. ministerelnök űr, hogy hogyan érti ezt a veszedelmes segédeszközt, mert a kettő közül csak egyik lehetséges. Én azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ár ennek valódi tartalmát talán maga sem tudja megmondani. (Nyugtalanság jobb felöl.) Minden eshetőség nekem is szemem előtt lebeg, t. képviselőház, csak egy nem, és ez az, hogyan lehet valakit azzal vádolni, hogy akkor, mikor a nemzetiségi kérdésnek részint gyógyítására, részint elfojtására a t. kormányt figyelmeztette, hogy akkor meggondolatlanul is azok malmára hajtotta a vizet, ugyanazon egyén a ki a nemzetiséggel szemben a magyal' állam jogosult érdekeit épen az izgatásoktól akarják megvédeni? (Úgy van! Úgy van! a bal és a szélső baloldalon.) Általában a ministerelnök úrral, — midőn egyszer azt mondja, hogy a kérdés fontos, a kérdés megfontolandó, máskor ismét azt mondja, azt ne nézzük valami túlságos hajnak, — nem érthetek egyet. Vagy baj, és akkor foglalkozni kell vele, és gyógyítani igyekezni, vagy nem baj, akkor pedig meg kell győzni a házat arról, hogy csak jelentéktelen az egész. Pedig ha azt látjuk, hogy e kérdések kivándorolnak az állam határain túl, szövetkeznek azokkal az elemekkel, a melyeknek tendentiája nem egyéb, mint a monarchia két államának atomokra szétforgácsolása, szétbontása, akkor semmi jelenséget nem szabad kicsinyleni, hanem igyekezni kell a bajt elfojtani, vagy gyógyítani. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) És még csak egyet.' (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök úr megrovással illet, és rossz néven veszi, hogy én a politikai rendszerről ismételve megemlékeztem beszédemben, és azt mondja, hogy ezt tőlem először mint fiatal ember hallotta, ma pedig már őszbe van csavarodva, és mint ilyen, ezt most tizedszer vagy tizenkettedszer hallja tőlem. T. ház! Ln ugyan az őszbe csavarodást nem látom, és örömmel látom, hogy nem látom, (Derültség.) sőt örülök annak is, hogy a ministerelnök urat egyéniségének súlya, egyéniségének jelentékeny volta és ereje azon helyzetben láttatja, melyben van, — bár talán köztünk van egy kis különbség, és ez az, hogy én a dolognak nehezebb végét választottam, míg a ministerelnök úr a könnyebb végét, a melyet az »alkalmazkodás« szóban fejezek ki, — nem oly értelemben, melyet difficultálva szeretnék hallani, de hogy a ministerelnök úr ma vesse nekem azt szememre, hogy már tizenkettedszer hallja tőlem ezt a dolgot, és akkor, mikor ebben az országban, mint azt maga a ministerelnök úr is nem egyszer constatalta, semmi sem történt a rendszerváltozás kérdésében, mit nem értek. Én a rendszerben ma u^yamzt támadom, a mit támadtam a múltban, mert azt látom, hogy ezen rendszer hátterében ugyanaz áll, a mi volt a múltban: a liberális párt politikája és rendszere. Szereplői ugyanazok, kik voltak a múltban, és talán a súgó is ugyanaz. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát ha valami valami változás történt, ugyan miben áll az, a politikában vagy rendszerben. Hiszen a történet mutatja, hogy Tisza Kálmán t. képviselőtársamat megbuktatta a honosítási törvény, s akkor ő félrevonult; de odaült a t. párt hát a mögé, és mindenki úgy fogta fel a dolgot, hogy csak a director változott, de maga a színdarab, az előadás, a társulat az nem változott. Polónyi Géza: De a súgó megmaradt! (Élénk derültség a bal és szélső baloldalon) Horánszky Nándor.* Szapáry volt kormányelnök úr megbukott, vagy megbuktattatott az egyházpolitikában. (Felkiáltások a baloldalon: Elcsapatott ! Kimozdíttatott! Derültség.) de a, színdarab ugyanaz, a szereplők ugyanazok, lehet, hogy egy ságóval több lett. (Elénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez a politikai rendszer sem külső jelenségeiben, sem belső tartalmában semmit sem vá!tozott. És mi volt e politikai rendszer, és mi I ma? A következő orgauismusból állott mindig
