Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-173
1?3. omftsros ülés 1898. taíánós polgári anyakönyvekről szóló törvényjavaslat még a téli ülésszakban fog benyújtatni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: Készen van! Horánszky Nándor: Tegnapelőtti beezédében pedig már azt mondott?, hogy még a a nyári ülésszakban fog ez benyujtatni. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Hát bocsánatot kérek, meglehet, hogy ez lapsus volt; de hogy e téren minden hónap és minden nap csak újabb bajokat vonhat maga után, azt, — gondolom, — senki kétségbe nem vonja; sőt meg vagyok győződve arról is, hogy ha ezen javaslatot már ma itt látnók, talán a t. cultusminister űr tárczájának letárgyalása is könnyebben, kevesebb időveszteséggel is kevesebb vitával volna keresztülvihető. (Úgy van.' Úgy van! bal felől.) Közbevetőleg mondva, én nem óhajtom a vitát, de tartok tőle, hogy az, a mai állapotból ki fog fejlődni. De, t. ház, mit tesz az, ha a t. ministerelnök úr azt mondja, hogy ez a javaslat a nyári ülésszak alatt fog benyujtatni? Ez azt teheti és teszi, hogy abból őszig törvény nem lesz. Hát kívánatos az, hogy az izgalmak országszerte még a nyáron is tovább fejlődjenek és gyarapodjanak? (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én, t, ház, azt gondolom, hogy azokból, a miket mondottam, két dolog nyilvánvaló ; talán felesleges is elmondanom, meri mindenki átérzi az országban, hogy ez így van. (Malijuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy R t. kormány ebben a kérdésben soha ezéltudatos, soha egy irányban haladó, soha a tényekkel számoló politikát nem követett, mindig csak esetiől-esetre al ikúló megoldási módok inteudálása közt habozott, de sohasem követett egy irányt, és legkevésbbé azt az irányt, melyet első ízben magának kiielölt, s a melynek követése által, meglehet, a kérdést is nyugalmasabb állapothoz juttathatta volna. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsőbalon.) De azután továbbmenve, olyan nagy dolog annak a polgári anyakönyvnek a megalkotása? Vagy olyan nagy dolog magának a családjognak is a megalkotása, melyről az igazságügyi minister úr már közel harmadfél évvel ezelőtt a házban, azt mondta, hogy első kidolgozásában készen van? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t, ministerelnök úr, ha mi a múltakban nagy organicus törvényeket voltunk képesek pár év alatt alkotni, vájjon képtelenek vagyunk erre ma, a midőn ez égető szükséggé vált? Ha a t. kormány egységes és erőteljes tudatában volt annak, hogy a kibontakozáshoz csak ez vezethet, vájjon akkor harmadfél esztendő óta ez a javaslat nem feküdhetnék itt a ház asztalán ? (Tetszés bal felől.) Nem, t. ház, a mftWzins 6án, hétfőn. 4,^3 kormánynak mai politikája is csak az őszszel született meg. Az volt a hiba, hogy addig a t. kormány mindig csak habozott. Nem készíthette el a javaslatokat, és így nincs azon helyzetben, hogy a bajok orvoslása iránt, ma alkotásokkal álljon a törvényhozás elé. (Úgy van! bal felől.) A családjog megalkotása t. ház, fontos, és nagy dolog, (Halljuk! Halljuk!) időt is igényel; de én úgy v ;) gyok meggyőződve, hogy a, ki pedig a családjog megalkotására két évet kevésnek tart, az ne vállalkozzék annak megalkotására, (Élénk helyeslés bal felől.) És megmondom, hogy miért ? (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert abban csak néhány nagyfontosságú elvi kérdést kell megxddani, a többire nézve pedig az már codificalva vau a világ minden részében, és ezt mint anyagot fel lehet használni. Újat kitalálni mi sem fogunk, s én remélem, rá is fogunk mu tathani arra, hogy ebben a családjogban, — ha ugyan a ház elé jön azon idő alatt, míg mi leszünk a képviselők, — nincs sok oly más új dolog, a mi évekre terjedő fejtörést igényelhetett volna. T. képviselőház! Még csak egy pár momentumra vagyok kénytelen kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Egyfelől azért, t. ház, hogy igazoljam azokat, a miket az általános tárgyalás alkalmával álláspontomat illetőleg előterjesztettéin, másfelől pedig azért, hogy megezáfoljam azon vádakat, melyeket a ministerelnök úr az én beszédem ellen felhozott: egy szóval, hogy kimutassam azt, hogy egyetlen téren sincs a t. ministerelnök úrnak igaza velem szemben, és hogy az igazság az én részemen van, akkor, midőn azt állítottam, hogy a t. kormányelnök úr igyekezett ama bizonyos generalsaftban felvegyíteni azokat a nagy frázisokat és jeles inon dásokat, melyeket tőle hallottunk, de magukat a kérdéseket sem megdönteni, sem megyengíteni nem tudta. A t. kormányelnök úr az én kijelentéseimmel szemben, a melyeket a nemzetiségi irgalmakra vonatkozólag figyelmébe ajánlottam, a következőket mondotta (Olvassa): Érdemes megfigyelni t. ház, mert a generális kulcsok egyikének segítségével szétbonthatjuk e kérdést is, és megláthatják, hogy abban semmi sincs, és nem is volt benne semmi. Ügy emlékszem, a nemzetiségi izgalmakra vonatkozólag mondotta ezt, — »azt mondottam akkor, hogy tulajdonképeni nemzeti politikánkon kívül, melynek egyik igen kiváló részét képezi az egyházpolitikai programra, ha szükségesnek mutatkozik, bizonyos rendőri é-í büntetőjogi intézkedésekre is kell kérnünk a törvényhozás jóváhagyását, és felhatalmazását.« Kár, hogy már eddigelé is nem kérte a kormány. » Azért
