Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-173
422 l ?s « *rwAgos fllés 1891. márezins 6-án, hétfőntörvények, melyek olyanokúi ismertetnek el, hogy az egész végleges rendezését maguk után fogják vonni. (Helyeslés bal felöl.) Sem az egyik, sem a másik nem történt. Itt állunk ma is ép oly, talán súlyosabb bizalmatlanságokkal szem ben, mint a melyek megelőzőleg léteztek és a t. kormány eddigelé sem állott elő oly politikai segédeszközökkel,— legalább ilyennel a törvényhozás elé nem, — a melylyel e bajt calmirozhutnók vagy kisebbé tehetnök. Ez tehát ismét csak azt constatálja, liogy állandó habozással állottunk és állunk szemben ma is. (Élénk helyeslés a bál- és szélsőbalon.) De lehet-e azt állítani, t. ház, ha már túl vagyunk a habozás kérdésén, lehet-e azt állítani, hogy hiba nem követtetett el? Hát kérem annak a rendeletnek kibocsátása nem volt hiba? (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsőbalon: Bűn volt a törvény ellen/) Én e rendelet kibocsátását teljesen jóhiszemtínek tartom, sőt a t. eultusminister úr álláspontjának védelmére azt is megengedem, hogy bármilyen gondolkodó fő is azon előzmények után, a melyeket annak idején ő megérintett, könnyen belemehetett volna azon rendelet kibocsátásába, a melyet a t. cultusminister úr kibocsátott. De azt azután csak nem fogja tagadni senki, sem itt e házban, sem az országban, hogyha ezen rendelet ki nem bocsáttatott volna, ma sem beszélne senki az egyházi politikáról. (Igaz! Úg / van! a hal- és szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) Beszéltek, megengedem az előtt is egyházpolitikáról minden évben, a költségvetés tárgyalása alkalmával, tétettek is indítványok, a melyeket el is kellett volna fogadni, csakhogy azon indítványokat nem előzték meg vallási izgalmak, és fájdalom, az volt a baj, hogy akkor nem karolták fel tényleg a kérdést, vagyis nem vitték megoldás elé. Ha az akkori kormány Deák Ferenez képviselői működésének utolsó éveiben felöleli ezen kérdést, akkor azt hiszem, hogy a nyugalom teljes érzetével mehettünk volna bele abba a nélkül, hogy az országban bajok és izgalmak támadtak volna. Ma pedig azt csak constatálhatom, hogy annak oka, hogy a létező mozgalom ebben az országban bekövetkezett — hogyan, miként, arról nem szólok, — kétségkívül ezen rendelet kibocsátása, volt, oka volt jelesen az, hogy a törvény kitágíttatott azon szerencsétlen büntető sanctioval, a mely maga után vonta az izgalmat. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Jön-e közelebb, vagy nem jön az általános anyakönyvek behozatalára vonatkozó törvényjavaslat, azt nem tudom, de egyet ki kell jelentenem, a minthogy constatáltam e nézetemet első felszólalásomban is, és ez az, hogy engem a t. kormány azon czélok elérése mellett, hogy ebben az országban a felekezetek nyugalma helyreálljon, őszinte jóakaró támogatói közt fog találni minden nehéz pillanatban: de egyre semmi tekintet nem kötelezhet, nem jelesen arra, hogy újabb hibákba menjek bele, és tartok tőle, hogyha a lapok közleményei az anyakönyvekre vonatkozólag megfelelnek azon javaslat tartalmának, a mely majd előttünk fog állani, újabb confliotnsok fognak keletkezni. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Márpedig azt senki sem ki vánhatja, hogy ok nélkül és újabb hibákat látva s a minőket többé nem volna szabad elkövetni újabb izgalmaknak támpontokat szolgáltassunk; ez több mint könnyelműség lenne; nem szabad tehát megengedni, hogy az újabb intézkedések akként alkottassanak meg, hogy necsak, hogy a bajok ne csillapuljanak, hanem újabb conflictusoknak és politikai izgalmaknak legyen az ország társadalma és felekezeti nyugalma kitéve. (Helyeslés a baloldalon.) Már az őszkor mondottam, nem a házban, | hanem a sajtó terén, hogy a származható couflietusok közt vannak olyanok, a melyekre^ en csak azért nem mutatok rá, mert tartok tőle, hogy a rosszakarat könnyen úgy foghatná fel azokat, — ha szóba hozatnának, — hogy azok az újabban előálló bajok értelmi szerzőségét vonhatnák maguk után. Én tehát csak annyit kell, hogy mondjak, hogy, hitem szerint, mikor más mód és út is van arra, hogy csillapító gyógyszer adassék be a bajjal szemben, mely lehetetlenné teszi, hogy jogosult panaszok felmerülhessenek, akkor ezen más módhoz kell folyamodnunk, de nem azon takargatási politikához, mely azon özélból kezdeményeztetik, hogy azon rendelet visszavonható legyen, mert rártok tőle, hogyha megfelelő csillapító szelnem használtatnék, az izgalmak más oldalról fosnának keletkezhetni. Ha tehát ily megoldási mód van, akkor én nem a tervezett módhoz folyamodnám, hanem a másik biztos szerhez, és az alatt készíteném elő azon végrendezést, mely azon törvény megalkotásában rejlik, a melynek megalkotását ma már én is égető szükségnek tartom. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, azt mondotta a kormányelnök úr, hogy késedelem nem köyettetett el. Itt állunk harmadfél év óta erős izgalmaknak közepette, és a mai napig sem történt semmi. Hittük és reményiettük, hogy legalább a múlt őszi ülésszak kezdetével vagy be fog adatni a törvényjavaslat, vagy meg fog mutattatni az országnak azon kibontakozási mód, nem elvekben, hanem tervszerű alakban, (Egy hang a baloldalon: Megfoghatóan!) a melynek segítségével ezen bajokból kibontakozunk. És ime, ez nem történt. Sőt tovább megyek. Á t. kormányelnök úr az ő programmbeszédében azt mondotta, hogy az ál-
