Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

£|g 1?8, orsiigos fllés 18f>ít. mArezlTis 6-án, liét^fts. megkívánja mindenkitől azt, hogyha tételeket állít fel e házban, azokat részletesen indokolja és bizonyítsa is, addig a t. ministerelnök úr rendszerint dogma ticus álláspontra helyezkedik, (Ügy van! Úgy van! bal felől.) kijelentéseket tesz a nélkül, hogy annak ura lenni tudna vagy akarna. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymiflister: Például ? Horánszky Nándor: Rá fogok térni ime a példára is! Hát, ha valaki nemzeti politikáról, nemzeti törekvésekről beszél, a t. ministerelnök úrnak az rendszerint kevés. 0 azt látja, hogy a nemzeti politika, érdekében kifejezésre juttatott nézetek jelentéktelenek, azokon az államférfiaknak túl és tovább kell menniők, mert hiszen nem kicsinységekben kell keresni a nemzeti politika megvalósítását. Ekkor tehát a t. ministerelnök ár nyomban felállítja a formulát és azt mondja: a nemzeti aspiratiókat ily szűk keretekben megvalósítani seui nem helyes, sem nem czélszeríí; azokon túl kell menni, mert az álláspont kicsinyes, (Ügy van! bal felől.) és nem felel meg a nemzeti aspiratióknak, azokat tehát majd én mondom meg, hogy milyenek. Formulázta is egy alkalommal három pontban, de erre most kiterjeszkedni nem akarok. Mikor azonban tenni is kel] valamit, és azon szerinte csekély nemzeti politikából csak egy kis ingredientiát is meg kell valósítani, akkor a t. ministerelnök úr azt mondja: Kérem, ilyen aprólékosságokkal nem foglalkozhatunk, messzebb menő politikát kell csinálnunk, ezt pedig momentán megvalósítani nem lehet, de igenis törekszünk annak fokozatos megvalósítására. Ezzel azután calmirozza is a t. ministerelnök úr a kérdést, de a frázisának megvalósítása érdekében egyetlenegy mozzanatra sem képes rámutatni, mely azt a felfogást árúina el, hogy a t. ministerelnök úr csakugyan törekszik is, ily nemzeti politika megvalósítására. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha közgazdasági kérdésekről van szó, és mi felpanaszoljuk az ország közgazdasági bajait, és itt-ott rámutatunk azokra, a melyek talán egyenkint s önmagukban véve nem nagyon jelentékenyek, egészükben véve azonban mégis egy egész közgazdasági politikai rendszert invol • válnak, akkor a t. ministerelnök úr ismét azt mondja: Itt egy kiadó és tervszerű közgazdasági politikára van szükség, ezt mi képviseljük, mert például 200.000 forintot adtunk ez idő szerint is a költségvetésben, a mely tisztán és kizárólag közgazdasági természetű kiadás. Azonban nem ezekben kell keresni a közgazdasági politikának megvalósítását, hanem azokban a nagy arányokban, a melyeket a t. ministerelnök úr rendszerint bemutat, de a melyeknek megvalósítására soha egyetlen egy lépessél, egyetlen egy mozzanattal sem találkozunk. (Igám! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ha a pénzügyi politikáról van szó, a t. ministerelnök úr ismét oda áll és azt mondja : Kérem, politikámnak iránya az, hogy nem új jövedelmi források keresésére, hanem a létező jövedelmi források kiadóbb kihasználására fektetem a súlyt. Hogy azonban ezek milyenek, mutatják a kereseti-adó kivetések, az italmérésijognak hasznosítása, a melyből kifolyólag most csak azt az egyet constatálom, hogy milyen egyenletes az adóztatás Magyarországon. íme ezt semmi sem mutatja annyira, mint épen a korcsmáltatási jog hasznosítása, a melyből azt látjuk, hogy annak terheiben a társadalomnak csak egyetlen egy osztálya, a gyengék osztálya osztozik. Ha azután reparciáljuk e terhek mértékét, azt a mozzanatot látjuk, hogy vannak községek, a hol minden egyes adózó polgár vállaira 4-5 forint ily teher esik. Vannak azonban ismét községek, és városok, a hol, daczára annak, hogy kifejlettebb a társadalmi élet, fokozottabb a társadalmi igény, nagyobb a vagyoni tehetőség, és mégis reparciálva a terhet, azt látjuk, hogy 10—15 kr. esik egy egy adózó polgár vállaira. Mindezek azt mutatják, hogy igenis, ha arról van szó, hogy az irányzatok tetszetős gondobitokban jussanak kifejezésre, mindig találkoztunk a t. ministerelnök úrnál ily popularis kijelentésekkel de maga a tett és a politika ezeknek az irányzatoknak, ezeknek a kijelentéseknek soha meg nem felelt. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Van egy más methodus is. Midőn a t. ministerelnök úr a kérdésnek nehéz részével megküzdeni nem tud. rendszerint idegen elemet visz be a vitába, és magát a kérdést, ezen idegen elemmel akarja dominálni, sőt a végén ez meg is tapsoltatik, maga a kérdés igazsága azonban előbbre nem megy. Reá mutathatok a t. ministerelnök úrnak tegnapelőtti beszédére, a melyben azt látjuk, hogy mindenről beszélt a t ministerelnök úr, csak magáról a kérdésről nem, de beszélt arról, a miről egy szó sem volt beszédemben, és mégis azon nagyarányú sympathiákkal találkozott, a melyeknek tanúi voltunk. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Mindezek azt mutatják, és igazolják, hogy van a. t. ministerelnök úrnak — méltóztassék megbocsátani egy notórius kifejezésért — egy generalsaftja, a mely — megengedem — az ízlés általános kívánalmainak megfelel, de hitem szerint a jobb ízlésűeknek igen sokszor gyomorkitharust okoz. Mi a ház tanácskozásaiban a vitának és vitatkozásnak azt a loyalis irányát kívánjuk követni, a melyet bizonyára kíván követni a t. ministerelnök úr is, de akkor ma-