Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

iÜi. ors«igos ülés lS93.iüArcs!Íns6-án, hétfőn 417 Méltóztatnak tudomásul venni? (Igen!)Tudomásul vétetik. Bemutatom továbbá Szabolcs vármegye közönségének feliratát, az egyházpolitikára vonatkozó reformtörekvések támogatása tárgyában. A veszprémi kir. törvényszék és területéhez tartozó kir. járásbíróságok, és kir. ügyészségnél alkalmazásban levő díjnokoknak Szabó Imre országos képviselő által beadott kérvényét, állásukat állandónak szabályozása, s napidíj ukuak felemelése tárgyában. Barna Sándor és társainak Thaly Kálmán képviselő által beadott kérvényét, a köznép terheinek enyhítése s anyagi helyzetének javítása tárgyában. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatunk a ház kérvényi bizottságának. Yégűl bemutatom a kiskőrösi néptanítóknak gr. Bethlen Gergely országgyűlési képviselő által beadott kérvényét, a községi és hitfelekezeti tanítói fizetések rendezése tárgyában. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a ház közoktatásügyi bizottságánál;. T. ház! Az elnökségnek több jelenteni valója nincs. Következik a napirend szerint az 1893. év I. negyedében viselendő közteherhekrő!, és fedezendő állami kiadásokról szóló 1892. évi XXVIII. tcz. hatályának 1893. évi május hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Perczel Béni jegyző (olvassa a ősimet). Elnök: Kíván valaki a czímhez szólni? Senki sem kívánván szólni, a ház a ezírnet elfogadja. Perczel Béni Jegyző (olvassa as /. §t). Bernáth Dezső jegyző : Horánszky ISándor! Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem a tegnapelőtti napon szándékom egyszerűen az volt,, hogy indokoljam azt az álláspontot, a mely álláspontot én, és elvbarátaim a felhatalmazási kérdéssel szemben elfoglalunk. Igyekeztem felszólalásomban a kérdésekre behatóbban ki nem terjeszkedni, és in' ább az általános vonások keretét kívántam használni arra, hogy álláspontomat m-m annyira kifejtsem, mint inkább csak jelezzem. Azonban az igen t. ministerelnök úrnak tegnapelőtti felszólalása nemcsak jogosulttá teszi, de egyenesen kötele, arra, hogy beszédének egyes részeire észrevételeket tegyek, és igyekezzem magamtól elhárítani azon felfogásokat, a melyeket a t. ministerelnök űr beszédében tolmácsolt, és melyekből kifolyólag másfelé is talán oly nézetek keletkezhetnének, a melyek sem az enyémmel nem egyeznek meg, sem törekvéseimben olyan eszméket, a minőket a t. ministerelnök úr velem KJÉJ'VH. NAPLÓ. 1892 — 97. IX, KÖTET. szemben felállított, helyesen nem is láthatnak. Mert megengedhetetlennek tartom, t. ház azt, hogy akár nézeteimmel, akár felfogásommal, akár kijelentéseimmel szemben oly felfogások keletkezhessenek, melyek tőlem távol állanak, és akár öntudatosan, akár öntudatlanul engem oly színben tüntessenek fel, mintha én épen oly czéloknak tennék szolgálatokat, a melyek tőlem távol állanak. Még inkább megengedhetetlennek tartom, t. ház azt, hogy kijelentéseim oly színben tűnjenek tel, hogy azok bizonyítékainak ura lenni nem tudok, hogy azon kijelentéseket nem tudom bizonyítékokkal is támogatni, és így, — mondjuk ki, — egyszerííeD csak a szavakkal játszom. De legkevésbbé tartanám megengedhetőnek azt, hogy számos, és súlyos hibákból a t. kormány a maga részére érdemeket kovácsoljon, és a maga dicsőségét hirdesse akkor, mikor tulajdonképen a hallgatás szerény mértékére kellene szorítkoznia. (Helyeslés bal felől.) Pedig a t. ministerelnök úrnak felszólalása egyenesen abból indáit ki, mintha ebben az országban semmi hiba, semmi baj nem volna, mintha a kormány részéről semmi hiba el nem követtetett volna, holott tulajdonkép a politikának szomorú, és izgalmas fejleményei, a melyek előtt állunk, ezen hibákból születtek meg. Mielőtt azonban erre térnék, legyen kegyes a t. ház megengedni, hogy a t. ministerelnök úr vitatkozási modorára néhány általános észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Szükséges ez azért, hogy ezen vitatkozási methodust minden egyes alkalommal szem előtt tartva, ennek, mint kulcsnak segélyével eljuthassunk azon végítélethez, a melyet minden vita után magunknak megalkotni kívánunk. Mert a methodus nem jelentéktelen akkor sem, ha helyes és igaz ügyet támogat, de legkevésbbé jelentéktelen akkor, midőn egy szerintem nem védhető irányzatnak szolgálatában áll, és arra törekszik, hogy maga a kérdés elmosódjék, ellenben a vita methodusa és formája dominálja az érzékeket és érzelmeket, (Helyeslés bal felől.) holott pedig épen ebből keletkeznek a mélyen t. túloldalon azon enthusiasmusok is, a melyeknek napról napra tanúi vagyunk. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) A t. ministerelnök úr vitatkozási methodusának, a mennyiben azt recapitulälni képes voltam, három rendbeli irányzata van. Az egyik, — nem én találtam fel a szót, de már használtatott, — a túllicitatio. A másik idegen és olyan elemeknek belekeverése a vitába, a melyek a kérdéssel semmi összefüggésben nem állnak; (Úgy van! Úgy van! bal felől.) de hangzatos természetűek lévén, ezek segélyével magukat a kérdéseket is háttérbe szorítani igyekszik. A methodus harmadik irányzata pedig az, hogy míg a t. ministerelnök úr teljes joggal 58