Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

3g 159. országos ülés 1883. február 17-én, pénteken. egyikben az is volt, hogy a jövő választáskor mindnyájan ellenzéki képviselőjelöltekre szavazzanak. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon, és felkiáltások : Ez a leghelyesebb!) Madarász József: Nagyon okosan! Kovács Albert: T. képviselőház! Az izgatottság és a láz ily törvényjavaslattal szemben lélektanilag megmagyarázható, és érthető, (Úgy van! bal felől.) de ha a magyar törvényhozás csakugyan elkövetné ellenök és a közoktatásügy ellen ezen hibát, akkor ennek az orvoslására nem az az út vezet, melyet ok egymásnak tanácsoltak. (Úgy van! bal felöl.) Méltatlanság érhet mindenkit, egyes embert, és egész osztályt, de a méltatlankodás érzetének sohasem szabad a kötelesség megsértéséig híjúlni. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ki fogja javítani^ ezt a hibát maga a törvényhozás rövid évek alatt, mert tapasztalni fogja, hogy a hazai tanügyet megrontotta vele. De ha ezt az időt a t. tanár urak megakarják rövidíteni, annak csak egy eszköze van; kötelességeiknek az eddiginél is sokkal buzgóbb teljesítése. (Úgy van! Úgy vanl Tetszés bal felöl.) A tanárnak hivatalos kötelessége az igazság keresése és annak bátor hirdetése, tekintet nélkül arra, hogy az az igazság kinek tetszik, kinek nem, kinek használ, kinek nem. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ezen kötelességöket a t. tanár urak az utóbbi két évtized alatt meg lehet, hogy kevésbbé teljesítették, mint kellett volna. Mert hisz pl. Trefort nem próbálhatott a középiskolai oktatás terén olyan furcsa és olyan szeleburdi javaslatot, melyet a t. tanár urak nem magasztaltak volna. Maguk között kinevették érte, de azért nyilvánosan hízelegtek neki, és ez által ők, a kik az igazságnak őrei, ebben a körben, lehetővé tették, hogy egy hozzá nem értő ember megrontotta a középiskolai oktatást, Es még a jelen alkalommal is, midőn a közoktatási kormány így engedi őket degradáltatni, megtámadják a szándékolt sérelmet, de azért ügyesen kigondolt mesterséges czímekkel és hízelgésekkel illetik azt, a ki ezt ellenök elköveti, »hódolva tisztelt és szeretett közoktatási nagy vezérúnk«, és hasonló czímekkel nevezik. Ez t. kollega uraim, nem az igazságnak az a bátor hirdetése, mely kifelé imponál és a megaláztatást már előre is lehetetlenné teszi és kizárja. (Igaz! Úgy van! bal felől) Ha a magyar társadalom 20 éven át a professorokat a hízelgőknek épen azon kórusában látta, melyben a fináncokat és az apró fogalmazókat; hát most nem tudja megérteni, miért ne lennének ők is berangosztályozhatók ezek közé. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) A t. tanár uraknak nem azon excentricus úton kell e törvényjavaslat ellen eljárniok, melyet emlegetnek, hanem a társadalomnak ezen róluk való tévedését, melynek létrehozásában talán maguk is hibásak, kell maguk felől kijavítani. (Úgy van! bal felöl.) És, hogy csak az egyikről szóljak, ha a t. tanár urak a jövő követválasztáskor azért is, vagy csík azért szavaznának ellenzéki jelöltre, mert ez a dolog megesett rajtok, higyjék el nekem, hogy épen olyan dísztelen látványt nyújtanának a társadalomnak, mint a múlt választásnál, midőn úgy engedték magákat a kormánypárti urnákhoz tereltetni, mint azok a szavazók, kiket a kortesek darabszámra szoktak liferálni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ezek után én is, mint egy szerény professor, teljesítvén az igazmondás kötelességét felfelé is, a kormánynyal szemben, s lefelé is kollegáimmal szemben a magam ítélete szerint, (Élénk helyeslés) bevégzem beszédemet és felfelolvasom határozati javaslatomat, (Halljuk! Olvassa:) »Határozati javaslat. Mondja ki a t. ház, hogy az összes tanárok kivétetnek az osztályokban való sorozás alól, és utasítja a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy a tanárok javadalmazásának az alapfizetés és korpótlék alapján leendő felemelésérői még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő«. (Élénk helyeslés a bal- és széslő baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék komolyan fontolóra venni ezt az ügyet, s nem kicsinyelni az általam felhozott argumentumokat. (Helyeslés bal felöl.) Hogy az erkölcsi önérzetnek minő súlya van a kötelesség teljesítésénél, azt az általános vitában csupán az igazságügyminister úr ajkáról hallottam, s azért tőle, a ki professor is, első sorban várom, hogy ezt az ügyet komoly megfontolás alá vegye. (Helyeslés bal felől.) Ha határozati javaslatom elesnék, megengedem, a részletekben is lehetne némely javításokat tenni, hogy legalább maguk közt a tanárok közt igazságos arányt hozzunk létre. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélső baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára, a mélyen t. igazságügyminister úrnak bizonyos irányban adandó válaszra rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólt igen t. képviselő úr beszédére egy rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Szinte sajnálom, hogy ezen megjegyzéstől nem tartózkodh itom, mert előttem szólott Kovács Albert igen t. képviselőtársam beszédének egyéb részét, nemkülönben határozati javaslatát is helyeslem, és — mondhatom — nagy élvezettel hallgattam. A t. képviselő úr beszédének egy részére csak azért teszek megjegyzést, hogy a t. képviselő úrnak, ha netalán