Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-159
159. országos ülés 189S. feljruár 17-én, pénteken. 37 félreértettem volna, vagy ha neki is más lett volna a szándéka, alkalmat szolgáltassak arra, hogy szavait ez irányban helyreigazítsa. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr beszéde fonalán azt mondta, hogy a curiai tanácselnök lehet középszerű, vagy középszerűségen ahíl álló ember is, ellenben a tanár nem lehet középszerű. Azt hiszem, hogy ily természetű licitatiokra ezen kérdésnél nincs ^szükség. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én kíméiendőnek tartom a curiai tanácselnök tekintélyét ép úgy, mint a tanárét, és abból a felfogásból indulok ki, hogy saját szakmájában mindkettőnek kimagaslónak, tudomány, jellem és erkölcs terén egyaránt példa adónak kell lenni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt hiszem tehát, hogy a t. képviselő úr lesz kegyes nekem azt a satisfaetiot megadni, hogy ő is így gondolkozik, és semmi esetre sem elégednék meg a kormányzás oly nemével, a melylyel a curiai tanácselnöki állásra középszerű, vagy azon alul álló egyéniség neveztetnék ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most áttérek, t. ház, még egy rövid bevezető észrevételre. Ügy tapasztalom, hogy az ellenzék mindkét árnyalata ezen törvényjavaslat tárgyalásánál bár rövid, de erős csata után rendkívül meg lehet elégedve az erkölcsi sikerrel, a melyet ma tapasztaltunk. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A házszabályokban biztosított egérúton a t. kormány Hegedűs Sándor képviselő úr által becsúsztatott egy határozati javaslatot, a mely az ő aranyhídját megépíti, a hol megfújja azt a gyönyörűséges visszavonulót akkor, a midőn már az egész társadalmat felizgatta ezen törvényjavaslat ellen, mely Magyarországban a rangkórság intézményét törvényhozásilag biztosítani kívánta. (Helyeslés bal felől.) Nos, t. ház, én a magam részéről azt, hogy a kormány, bár a tizenkettedik órában, de az ellenzéknek jogosult támadásai alapján ezt a visszavonulót megfúvatta, legalább ezen a téren szívesen üdvözlöm. Legalább annyit értünk el, hogy ezen törvényjavaslatból az úgynevezett rangosztály és rangkórság kérdése kisöpörtetik, és e felett az országban senkinek sem lesz oka fájdalommal panaszkodni, csak legföljebb a mélyen t. előadó urnak, a ki a franczia forradalom egész nagy vívmányát, íme egy Hegedűs Sándoríéle határozati javaslattal egyszerre tönkretéve látja. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső balon.) Hát így van, t, ház, a mikor valaki hamis eszmék szolgálatában vállalkozik a pró féta-szerepre; hamar utóiéri a nemesis, nem kíméli az még az elő.dói széket sem. Miután pedig azon intimitásnál fogva, a mely azon határozati javaslat benyújtója és a t. koimány között fennáll, most már fel kell tennem, hogy e határozati javaslat tulajdonképen a t. kormánynak határozati javaslata; én a magam részéről abból indulok ki, hogy a t. többség is, a mely pedig tapsolt az általános vitánál a rangosztály alapján benyújtott törvényjavaslatnak, a mely bizonyos gúnyolódással fogadta és lapjában kellőleg ki is gúnyolta az ez oldalról érkezett támadásokat, készségesen meg fogja szavazni e határozati javaslatot, a mely az ő eddigi álláspontjával homlok-egyenest ellenkezik. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Mondom, erre el vagyok készülve, de miután azt tartom: sapientis est consilium mutare in melius, én a magam részéről szívesen látom a t. többséget ezen az úton. Minthogy pedig most már ebben az elvi kérdésben megegyeztünk, és ennek a törvényjavaslatnak azt a ridegségét, mely a rangkórság intézményét akarta törvényhozásilag decretálni, lenyesegettük: úgy hiszem, kellő jóakarattal, higgadtsággal könnyebben megfogjuk egymást érteni a consequentiák tekintetében is. És én ez irányban hozzá akarok járulni fölvilágosításaimmal, különösen a t. igazságügymiuister úrral szemben, hogy megvilágosítsam az ő tarthatatlan álláspontját, és megvilágosítsam azt, hogy azzal a hógörgeteges észjárással sem lehet azt a napnál fényesebb igazságot vízcíöppi savanyítani. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) Egyáltalában a t. minister úrnak legújabb argumentatiojában ismét újabb stádiumokat különböztethetünk meg. Ne vegye zokon, sokszor használt neki az a jó kívánat, a mi innen eredt, talán használni fog most is. ki igazságügyminister úr ezelőtt mindig abból az alaphangból kezdte a scalát: »magok erről ne beszéljenek, magok ezt nem értik«. (Derültség a • szélsőbalon.) Most már odáig jutott a t. minister úr, hogy akkor, a mikor ide beszél, (a baloldalra mutat.) akkor azzal szelídíti ezt az alaphangot, hogy önök nem olvasták ezt a törvényjavaslatot, a mikor pedig oda fordulva beszél, (a jobboldalra mutat) a gyöngébbek kedvéért, a mint tegnap magát kifejezte, azt mondja, hogy hiszen ő felteszi mindenkiről, hogy olvasta e törvényjavaslatot, de nem kívánhatja tőlük, hogy azt emlékezetükben is tartsák. (Derültség a bal és szélső baloldalon.) T. ház ! A ki ilyen messze útra indul, annak jó volna talán legalább maga magának ezt a törvényjavaslatot elolvasni és el nem felejteni annak rendelkezéseit. Már most, t. ház, én két irányban reasummáloiű azt a dolgot, a mit én a t. minister úrnak tegnapi pompuosus, luminosus, vagy nem tudom micsoda osus és ominosus felszólalása után még mindig nem tudok megérteni és illetőleg nem szándékozom megérteni. Ez a két dolog az, hogy a t. minister úr azon
