Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

IÜ. ofssrógos Illés Í9D&. márczins S-án

s pénteken. ggg állapított összeg az a határ, az a középút, mely számot: vet a mai viszonyokkal, a növekedő szükségletekkel, és a pénzügyi eredménynyel, én ezért a pénzügyi bizottság által előkészített « javaslatot a t. háznak elfogadás végett bátorkodom ajánlani. (Általnos helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző -.Ugron G-ábor! Ugron Gábor: T. ház! A képviselői napidíjak rendezése, mint azt u t. ministerelnök úr igen helyesen megemlítette, régi időben történt, és öt forintban pengő pénzben állapíttatott meg akkor, midőn azon 5 frt a mostani 5 frtnak bizonyára háromszoros értékét fejezte ki. Már a 70-es években az 1872/5. országgyűlés képviselői nagy többséggel elfogadtak egy oly javaslatot, hogy a kormány terjeszszen elő egy törvényjavaslatot, a melynél fogva, a képviselők napidíja 5 írtról 10 frtra emeltessék fel, de a közbejött kedvezőtlen pénzügyi viszonyok következtében a képviselők maguk is. tekintettel a pénzügyi viszonyokra, vártak majdnem 20 éven keresztül, a míg az ország pénzügyi helyzete akként változott, hogy most már szemrehányás nélkül lehet azon csekély fokú emelést, a melyet a benyújtott törvényjavaslat tartalmaz, indítványozni. (Általános élénk helyeslés.) Ezért nem tartom én, t. ház, ezen törvényjavaslat benyújtását időszerűtlennek, sőt ellenkezőleg épen elérkezettnek tekintem az időt erre. Ausztriában, a szomszéd államban, hol hasonló anyagi viszonyok között élnek, az alkotmányosság új aerajátó'l kezdve folytonosan 10 frt napidíjat kapnak a képviselők. És midőn ezen képviselőház tagjai több, mint 20 éven keresztül 5 frt napidíjjal elégedtek meg, önzetlenségüknek, és önniegtagadásuknak elég tanújelét adták, és senki sem vádolhatja őket azzal, hogy a képviselőségből kenyérkeresetet akarnak űzni. (Élénk helyeslés.) Egy jóravaló kereskedőház másodkönyvvezetője is kap annyi javadalmazást, a mennyit egy jelenlegi országgyűlési képviselő, holott annak nem kell hordozni azokat a társadalmi terheket, a melyekkel lépten-nyomon igénybe veszik a képviselő tárczáját. (Helyeslés.) Senki se higyje ez országban, hogy a képviselői állás keresetforrás, az egy áldozat mindenkire nézve, akár van az illetőnek valamije, akár pedig munkakedvvel bir, és munkaképességét értékesíteni akarja. (Igás! Úgy van! bal felifi) Nagyon természetes, hogy azoknak, a kik a házban kötelességüket nem teljesítik, s kikerülik a szükséges munkában való részvételt, s csak feltunésképen és csak igen ritkán szoktak itt megjelenni, még az 5 frt napidíj is sok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T, ház! Lehet-e időszerutlenségről beszélni akkor, midőn abban az időben, mikor még 35—40 millió forint volt átlag a deficit, hozatott meg a főispánok és ministerek nyugdíjazásáról szóló törvény? (Zajos helyeslés a bal- és ss szélső baloldalon.) Szemrehányás tétetik azért is, hogy miért akarjuk a képviselők javadalmazását fokozni, a midőn a tanácskozásoknak 3 óráig való kiterjesztését nem fogadtuk el. Méltóztatik a t. ház jól tudni, hogy az én álláspontom az, hogy az ülések meghosszabbítását sem nem indítványozom, sem nem ellenzem; de bocsánatot kérek, a ki ily váddal sújtja a képviselőket és a képviselőházat, igen lekötelezett volna, ha b. Andreánszky t. képviselőtársam fotográfiai fölvételei alkalmával személyesjelenlétével meggyőzött volna bennünket arról, hogy a folytonos és kitartó munkásságban elől megy, és arra példát mutat, (Zajos helyeslés a ba,l- és szélső baloldalon.) Az is felhozatott ellenérvképen, t. ház, hogy a képviselőház ezen javaslat tárgyalásával esor bát ejt tekintélyén. Már, t. ház, vagy áll az, hogy a közélet mind több-több igénynyel lép föl, és áll pedig nálunk, hogy az élet-igények mindjobban növekednek, nem a képviselői működésből folyólag, hanem növekednek azon igényeknél fogva, melyek a képviselőkkel szemben igen gyakran jogosulatlanul emeltetnek a társadalom részéről, (Igaz! Úgy van! Általános helyesléshez ha tekintetbe veszszük azt, hogy 1848-ban milyenek voltak a társadalmi viszonyok; ha tekintetbe vesszük azt, hogy egy évtizeddel ezelőtt ebben az országban milyen összeget tettek ki a fogyasztási adók; ha tudjuk azt, hogy azon fogyasztási adókat a mindennapi élet terheként kell viselnünk és hordoznunk; ha tudjuk azt, hogy az élet megdrágulására a fogyasztási adók emelése mily mértékben hatott: akkor méltóztassék az ország költségvetésébe betekinteni s abban alapos bizonyítékot fog találni arra, hogy, mikor az élet annyira megdrágult s a fogyasztás annyira emelkedett, akkor a képviselőknek, hogyha ugyanazon társadalmi állást kell elfoglalniuk, mint ezen adóemelés előtt elfoglaltak, javadalmaik is kell, hogy bizonyos mértékben emelkedjenek. A képviselőház nem az által szerzi meg az országban a tiszteletet, hogy mekkora fizetést, vagy napidíj-átalányt ad a képviselőknek, hanem az által, hogy az ő tevékenységében mennyi a rendszeresség, mennyi a siker, és mennyi hasznot tud az országnak felmutatni. (Ügy van! Úgy van!) És ha a képviselőház tevékenysége az ország által becsíílésben részesül, az ország által elismertetik: akkor senki sem fogja sajnálni azt az egy pár forintot, a melylyel a képviselők jelen , légi helyzete javíttatni fog. De kell tekintettel lennünk arra is, hogy e ház tagjai nem csak gazdag emberek, a kik képesek a sajátjukból