Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

384 í?l, •r«fá»s »Íé* 1898. máWílM Mn, péit«k*il. pótolni azon Összegét, a mely hiányzik a képviselői javadalmazásból, hogy becsülettel, tisztességgel tölthessék be állásukat, melyre választóiktól kiküldettek. A szegény emberekről is kell venni a mértéket. Nem csak a gazdag embereknek kell önmagukról venni a szükség mértékét, hanem meg kell fontolni, hogy az a szegény ember, a ki különben a képviselőházban, mint igen kitűnő képviselő vállhatik ki, vájjon képes-e és mennyiben feladatának megfelelni a nélktíl, hogy anyagi nyomorral kelljen küzdenie ; mert a ki anyagi nyomorral küzd. az nem képes a képviselői teendőket oly pontossággal, lelkiismeretességgel és odaadással teljesíteni, mint azon ember, a kinek mód és alkalom van adva, hogy szabadon tanúijön, dolgozzék és fejtse ki tevékenységét. (Tetszés.) Ezért én kérem a t. házat, méltóztassék a szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadni. En a magam részéről hozzájárulok ahhoz, és szívből óhajtom, hogy azt a ház emelje érvényre, mert nekünk nincs e törvényjavaslat elfogadása áítal semmi titko'ni, semmi szégyelni valónk, (Zajos helyeslés.) mi nyilt homlokkal fogadhatjuk azt el. (Élénk helyeslés.) Elnök: Tisza István képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. Tisza István: T. ház! Áz előttem szólott képviselő úr másodízben szerencsélteti csekély személyemet oly irányú megrovó észrevétellel, mely arra vonatkozik, hogy nem vagyok mindig az Ülések egész folyamán benn a teremben. Polónyi Géza: Magára vette! Hisz nem volt megnevezve! Tisza István: Meg is voltam nevezve! Polónyi Géza: Nem nevezték meg! Tisza István: Hát kérem, engedje meg nekem a t. képviselő úr, én voltam oly jóakarója, hogy első alkalommal megjegyzés nélkül hagytam e felszólalást; miután azonban ismét visszatér erre a themára, még sem tehetem. hogy ezzel egészen röviden ne foglalkozzam, -bár megvallom, igazán szégyenlem azt, hogy a magyar parlamentben ily gyerekes észrevétellel kell foglalkoznom. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, hol volt az valaha megírva, vagy hol fogták fel úgy a parlament tagjainak kötelességét, hogy azok kénytelenek legyenek mindenkinek minden tárgy felett mondott beszédeit végighallgatni, akár érdekli őket a tárgy, akár nem érdekli őket a szónok személye, akár nem. (Mozgás és zaj bal felöl.) Hiszen, t. ház, én még Dante poklában sem olvastam azt az ítéletet semmiféle bűnösre nézve kimondva, hogy az arra legyen ítélve, hogy ide lánczoltassék ezekhez a padokhoz, és mindent végighallgatni legyen kénytelen. Én azt hiszem, hogy parlamentaris kötelességünk igenis az, hogy a felmerült kérdésekkei komolyan foglalkozzunk, hogy szavazatunkat és felszólalásunkat megfontoljuk . . . (Zaj bal felöl.) Polónyi Géza: Hát ez személyes kérdés? (Felkiáltások jobb felől: Ez az!) Tisza István : ... és hogy akkor, a mikor ebben a teremben vagyunk, itt viseljük magunkat, úgy, hogy sem a ház tekintélyét, (Zajos felkiáltások bal felöl: EWl! Nékünk ne adjon leeshet! Zaj.) ... sem a ház tekintélyét, sem a szónokokoli szólásszabadságát még ne sértsük. (Helyeslés jobb felöl. Eláll! bal felöl.) Azt, hogy minő sikerrel, minő tehetségekkel teszem, vagy nem teszem, azt nem vagyok hivatva megítélni, nem is az én érdemem, ha van tehetségem ; nem az én hibám, ha nincs: hanem abban a tekintetben, hogy azon tehetségeimmel, a melyekkel rendelkezhetem, teljes komolysággal igyekszem a közérdeket szolgálni és kötelességemet a házban teljesíteni, senkitől leezkét el nem fogadok, legkevésbbé a képviselő úrtól. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ugron Gábor: Ha megengedi a t. ház, az előttem szólott igen t. képviselő úrnak röviden válaszolni fogok. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő vetette fel a kérdést a házban, hogy komolyan dolgozzunk. Midőn felhívott munkára, igaz, hogy volt szerencsém megtenni észrevételeimet. Es volt oly kíméletes, hogy engem akkor nem semmisített meg. (Derültség a hal- és szélsőbalon.) De most a második, irgalom nélküli felszólalása után is teljesen épnek érzem magamat itt a ház előtt; (Derültség a bal- és sgélsőbalon.) mert csak akkor tehetne a képviselő úr velem szemben szemrehányást, hogyha én a munkásság jelszavát hangoztattam és utána nyomban eltávoztam volna. (Úgy van! Ügy van! a szHsö baloldalon.) A különbség köztünk az, hogy a képviselő úr, midőn egy oktatási szabályzatot itt részünkre felállított, ugyanakkor igyekezett magát alóla rögtön kivonni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Eu nem vallom magamat a képviselőház legszorgalmasabb legmunkásabb tagjának, de birok is azzal a szerénységgel, hogy senkit a munkátlanság vádjával ne illessek ; (Élénk tetszés és taps bal és szélső bal felől.) mert elismerem, hogy mind tehetség, mind szorgalom dolgában sokkal fogyatékosabb vagyok, mint sem, hogy mintaképül szolgálhatnék más képviselő uraknak. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. ház kegyes engedelmével lehető röviden fogok foglalkozni azzal a kérdéssel, mely most itt szőnyegen van. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy Tisza István t. képviselő úrnak azt a szemrehányást, mely első sorban minket — engem és t. elv-