Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

882 l?i. ©raágo*nlé» 18*8. márczíns 8-án, pénteken. kenyeret, egyék piskótát! (Zaj. Egy hang a szélső baloldalon: Halljuk! Legyen már vége egyszer!) Tisza István: Ha a t. képviselő urak nem zajongnának, már régen bevégeztem volna. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Önök is zajongnak, mikor mi beszélünk!) Ha egyetértünk, abban pedig egyetértettünk eddig a közel múltban, hogy még sok jogos igény kielégítésével várnunk kell, mert pénzügyeink nincsenek abban a helyzet­ben, hogy minden jogosult igényt kielégíthes­sünk, akkor azt hiszem, nekünk képviselőknek kell jó példával előmenni e tekintetben és nekünk kell saját jogos igényeinkkel szemben is ebből a consequentiákat levonnunk. (Z«j.) Időszerűnek tekintik-e t. képviselőtársaim e kérdésnek tárgyalás alá vételét most, a mikor kétségtelen tény, hogy évek óta a képviselőház productiv munkát alig teljesít, (Zaj a szélső bal­oldalon. Elnök csöngeK Halljuk! Halljuk! a jobb ohlalon.), a mikor most is azon bajjal kell meg­küzdeniink, hogy a képviselőház idejének túl­nyomó nagy részét évről évre a budget meg­szavazása veszi igénybe. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobb oldalon.), a mikor most is azon jelenséggel állunk szemben, hogy akkor, a mikor fokozni akarnók a munkát, a mikor hosszabb üléseket akarnánk tartam: ezen irányzat jó formán leküzdhetetlen ellen­zésbe ütközik. (Zaj és mozgás a bal- és szélső bal­oldalon.) Én nem hiszem, hogy hasznára váljék a képviselőház tekintélyének. (Zaj és mozgás a bal­és szélsőbalon.), ha azt látja az ország és a választó közönség, hogy a képviselőházban productiv munka alig történik, hogy tán az ülések meghosszabbítását sem fog lehetni keresz­tül vinni, vagy mindenesetre csak nagy ellen­szenv leküzdése után, és mindamellett a kép­viselőház, mely más jogosult igények kielégí­tésével a közérdek szempontjából ellentétbe helyezi magát, saját napidíjait mégis felemeli. Nagyon félek attól, hogy ez csorbát fog ejteni azon^tiszteleten és ragaszkodáson, mely, hogy a haza minden polgára felekezeti és nemzeti különbség nélkül ragaszkodjék parlamentáris intézményeinkhez, életszükséglet reánk nézve. És mert e tisztelet fokozását tartom a mai poli­tikai körülmények között első sorban szük­ségesnek: nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadjon), (Helyeslések.) Wekerle Sándor ministerelnök ós pónz­Ügyminister: Abból a felfogásból indulok ki, hogy a képviselők napidíjainak szabályozása a háznak oly sajátos joga, melylyel szemben a kormánynak tán nem kötelezettsége állást fog­lalni mindaddig, míg a kívánalmak oly keret­ben mozognak, hogy azok ellen sem financiali­ter, sem politikailag kifogást tenni nem lehet. (Általános helyeslés.) De bár e kérdés nem külön­leges kérdése sem a koimánynak, sem egy párt­nak, hanem kérdése az egész háznak, minden párt- és osztálykiüünbség nélkül, mégis kény­telen vagyok szót emelni (Halljuk!) Szót kell emelnem először Polónyi kép­viselő úr azon javaslatával szemben, hogy e törvényjavaslat a napirendről levétetvén, a taní­tói fizetés szabályozása után tárgyaltassék. Mi a napirend megállapításánál azt az elvet követ­tük, hogy mindazon javaslatokat, melyek a tár­gyalás alatti költségvetés mérlegére közvetlen befolyással vannak, közbevetőleg tárgyaljuk. Ezért tárgyaltuk a tisztviselői illetmények sza­bályozását, ezért tárgyaljuk most is ezt. A taní­tók fizetését szabályozó törvényjavaslat azonban olyan, mely, — úgy hiszem, — 1893-ban költ­ségvetésileg nyilvámilni még alig fog. (Mozgás a szélsőbalon.) Bocsánatot kérek, ez oly elő­intézkedéseket tesz szükségessé, hogy a költség­kisebb részben fog talán ezen évben előállani, úgy, hogy : itt még approximative sem tudjuk, mennyi lesz a folyó évi szükséglet, és a tanítók fizetésének szabályozása nem sorozható azon javaslatok közé, melyek közbevetőleg lennének tárgyalandók, hanem a melyeket a ház által elfogadott princípiumnál fogva a költségvetés letárgyalása után talán közvetlenül lenne helyén napirendre kitűzni. (Helyeslés jobb felöl.) A má­sik ok, a miért fölszólalok, az, hogy szóba hozatott, ídőszerű-e ezen javaslatot tárgyalni. Mi, t. ház, a fölött a kérdés fölött, hogy idő­szerű-e ezt a javaslatot tárgyalni, vagy nem, már a múlt esztendőbea határoztunk és állást foglaltunk akkor, midőn a ház egy határozatot hozott, mely ezt a kérdést fölvetette. (Általános helyeslés.) így tehát az időszerűség kérdése fölött akkor határozván, ma nem teszünk mást, mint egyszerűen a ház ezen határozatát foga­natosítjuk. (Általános élénk helyeslés.) Ha fölszólalok, t. ház, miután a részletes vita folyamán többé felszólalni nem kívánok, teszem ezt azért, hogy e javaslattal szemben egész őszinteséggel jelezzem álláspontomat. (Hall­juk!) Én, tekintve azt, hogy a képviselői napi­díjak, a képviselők illetményei oly régi időben állapíttattak meg, hogy azok a mai szükségle­tekhez és társadalmi viszonyokhoz képest nem képesek ellenszolgálmányt nyújtani, (Igaz! Úgy van!) nem a képviselői tevékenységért, hanem az azzal összekötött áldozatokért; (Igaz! Ügy van!) és akkor, midőn mindinkább utalva vagyunk arra, hogy ezt az állást olyanoknak is hozzáférhetővé tegyük, kiknek magánviszonyai jelentékenyebb áldozatok viselését nem engedik meg, (Helyeslés.) a képviselői illetményeknnk mérsékelt emelésétől el nem zárkózom, mivel nézetem szerint a pénzügyi bizottság által meg-

Next

/
Thumbnails
Contents