Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

171. orsKágos filé* !8í»S. márcKins 8-án, pénteken, ggj értésekkel szemben, a melyekre alkalmat adott többek közt csekély személyemnek is a napidíjak most tervezett fölemelése ellen irányuló felszólalása. Ismétlem, hangsúlyozni és documentálni ki vánom, hogy azon t. képviselőtársaimmal, a kik a napidíjakat és illetményeket felemelni kívánják, teljesen egyetértek én is abban, hogy a képviselői állást nem csak a vagyonos osztály, hanem az ország minden polgára számára hozzáférlietővé kell tenni. (Helyeslés jobb felől.) A kéi űés csak az, hogy e szempontból múlhatatlanul szükséges-e a napidíjakat felemelni, és itt bátor vagyok azon véleményemnek kifejezést adni . . . Hock János: Nem szükséges, ha bankokat csinálnak a képviselők! (Derültség a baloldalon. Mozgás és zaj jobb felöl) Tisza István : Nem értettem a közbeszólást, nagyon lekötelezne a képviselő úr, ha ismételné. HoCk János: Bankokat kell csinálni a képviselőknek, akkor nem szükséges! (Mozgó* és zaj.) Tisza István: A kinek olyan ruhája van, a mely sérthetetlenné teszi, s a mely minden sértést megtorolhatatlanná tesz, az gondolja meg, mit beszél. (Helyeslés jobb felől. Zaj a bal-és szélső baloldalon.) Hock János: Semmi sértés ! (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl) Tisza István *. Nézetem szerint arra, t. ház, hogy itt a közérdek szempontjából valóban hasznos munkát végezhessünk, az első az, hogy kölcsönösen feltételezzük egymásban a tiszta szándékot és ne keverjünk bele erőszakosan odiosus személyes momentumokat. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én, azt hiszem, t. ház, a képviselői illetmények helyes mértéke abban rejlik, hogy ezen képviselői illetmények, — hogy úgy mondjam, — kárpótlást képeznek azon költségtöbbletért, a melylyel mindenkire néeve a képviselőség jár: kész kiadásokért s az illető munka ereje legnagyobb, vagy jelentékeny részének igénybevételeért. Remete Géza: Mi nem kapunk a központból pénzt választásokra ! (Mozgás és zaj.) Gr, Károlyi Gábor: A papa megszavaztatta magának a pensiót! (Derültség a szélső baloldalon. Hosszantartó mozgás és zaj.) Tisza István: A közbeszóló t. képviselőtársam itt önvallomást tett, de azt hiszem, nem kívánja tőlem, hogy ezt tréfánál egyébnek tekintsem. Azt mondta t. i. a t. képviselő úr, hogy a választási czélokra nem kapnak a központból pénzt. Kérdem, hát azért kívánják a képviselő urak a magasabb napidíjakat, hogy a választásoknál több pénzt költhessenek el ? Mert ebből ez következik. (Nagy zaj és mozgás a seélső baloldalon.) Ismétlem, t. ház, azt igenis szükségesnek tartom, hogy a napidíjak oly magasságban állapíttassanak meg, hogy a képviselőség senkire elviselhetetlen anyagi áldozatot ne képezzen, de azt gondolom, hogy túlmennénk a czélon és nem helyesen járnánk el, ha ezen a mértéken túlmenve, a képviselői állást j'övedelmi forrássá, lucrativ állássá tennők, (Nagy zaj és mozgás a szélsőbalon.) és nem tartanám helyes dolognak azt, hogyha csak a lehetőségét is megadnánk annak, hogy a képviselői állás elnyerése és megtartása iránti törekvésbe a politikai jogosult becsvágyon, jogosult törekvéseken kívül még anyagi mellékes szempontok is belevegyüljenek. Ez olyan főfontosságű szempont, a mely miatt nem járulnék a napidíjaknak vagy illetményeknek semmi olyan nagyobbmérvü megállapításához sem, mely a képviselői állást lucrativ állássá tenné. Azt azonban el kell ismernem, hogy az a különbség, mely a napidíjak eddigi magassága és a pénzügyi bizottság javaslata közt fennáll, magában véve nem képvisel olyan nagy öszszeget, hogyha ezen a határon megállunk, és ezt a határt túl nem lépjük, akkor ezen elvi okokból, ezen elvi szempontokból az egész javaslattal szemben merev, visszautasító álláspontot kelljen elfoglalnom. Utóvégre is csak néhány száz forintról van szó, a mely a képviselői állás horderejére valami nagy befolyást gyakorolni nem fog. (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) De, t. ház, kérdem én t. képviselőtársaimtól : vájjon időszerűnek tartják-e, azt, hogy ez ez a javaslat most tárgyaltassék ? (Élénk mozgás a bal és szélsőbalon.) Linder György: Hát a ministeri nyugdíj időszerű volt!? (Zaj.) Tisza István: A ministeri nyugdíj ügye annyiszor volt már tárgyalva, hogy felesleges rá reflectálni. Ismétlem, időszertí-e most e javaslat elfogadása, midőn igaz, hogy pénzügyeink helyzete momentán, valóban virulónak és minden reményt felülmúlónak nevezhető, de midőn, — s ebben pártkülönbség nélkül egyetértünk, — mindnyájan hangsúlyozzuk, hogy e kedvező tünetek egy jelentékeny része múlékony, s ha az eredményeket a jövő számára biztosítani akarjuk, hanem akarunk visszaesni a régi bajokba, mindenesetre nagy szigorra, nagy önmegtartóztatásra, és még a jogosult igényeknek is, lehetőleg lefokozására, lehetőleg visszaszorítására kell törekednünk. Gr. Károlyi Gábor: A ki nem ehetik