Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

32 158. nrsaigos ülés 1898. február 17-én, pcntekm. és hozzá nem fűzhető semmi olyan következtetés, semmi olyan magyarázat, mely azzal meg nem egyeztethető. (Helyeslés.) Véleményem szerint ez egyszerűsíti is a dolgot, mert a fogalmat, igény telén nézetem szerint, helyesebben fejezi ki, a mennyiben tisztán a tisztviselők anyagi javadal mázasával foglalkozik. A mi pedig a törvényjavaslat technicáját illeti, ez a változtatás a legegyszerűbben minden bővebb tárgyalás nélkül keresztülvihető; mert méltóztassanak keresztülnézni a törvényjavaslat szövegét és annak mellék léteit, a mennyiben ez a kifejezés a két első mellékletre is vonatkozik, és meg fog győződni a t. ház, arról, hogy ezen szó bevezetése a törvényjavaslat technikájában semmiféle zavart előidézni nem fog. Egy kifogás tehető, és ezzel a kifogással kénytelen vagyok röviden foglalkozni. Ez az, hogy miután a törvényjavaslat tulajdonképen csak, — a régi kifejezés szerint, — a IV. rangosztály utáni tisztviselőkkel foglalkozik, és a dolog természete szerint különböző fizetésű egyének, különböző rangosztályba, — hogy a régi terminus technikust használjam, — lévén beosztva, különböző minőségű egyének is kerültek ugyanazon egy helyre. De hát most az a kifogás tehető, hogyha most a fizetési osztály elnevezést fogjuk alkalmazni, abban az esetben a különböző rangú egyéneknek ugyanazon fizetési osztályba való beosztása nehézségekbe ütközik. Kézetem szerint ez egyáltalában n?m áll, mert visszamegyek megint az alapeszmére, hogy mi nem törődünk és nem foglalkozunk absolute a hivatali pragmatiea. és a szervezet semmiféle más részével, hanem tisztán az anyagi dispositiokkal; és ennek következtében akái milyen legyen az illetőnek hatásköre, akár mekkora legyen az állása, akár mekkora legyen a méltósága, mihelyt egyszer anyagilag véve bizonyos fizetési osztályba beleillik, abba minden nehézség nélkül beosztható. Ez egyúttal megadja a választ arra vonatkozólag, a mi mindenesetre nagyon figyelemreméltó Eötvös Károly t. képviselő társam beszédében, és a mire a t. ministerelnök úr, azt hiszem teljes alapossággal és helyesen válaszolta, hogyha különböző természetű, foglalkozású, minőségű és állású tisztviselők a fizetés összegénél fogva ugyanazon kategóriába osztályoztatnak, ebből egyáltalában sem leszállítás, sem tekintélycsökkentés, sem absolute semmiféle sértés az illetőkre nem származik. Ez ép olyan, mintha a vasúton utaznak és valaki első osztályú kupéba vált jegyet, az oda beül, bárhova tartozzék. A pragmaticának feladata az illetőnek szolgálati viszonyait, méltóságát, hatáskörét és disciplínáját meghatározni. Ezzel ez a törvényjavaslat absolute nem foglalkozik, és ennek következtében azt hiszem, hogy még ha el is tekintünk a democraticus szempontoktól, a melyek tői igénytelen nézetem szerint soha sem kell eltekinteni, (Helyeslés.) még akkor is a legnagyobb érzékenység sem tehet semmi kifogást az ellen, hogyha az illetőnek 2000 frtos fizetése van, bejut a 2000 frtosok közé, ha 3000 frt fizetése van, bejut a 3000 frtosok közé. Ennek következtében bátor vagyok módo sítványomat a t. háznak elfogadásra ajánlani Szövegeztem azt úgy, hogy az 1. §-ban álló összes »rangosztály« kifejezés helyett ^fizetési osztály« teendő, és hozzáfűztem a következőt: Ugyanez a kifejezés használandó a többi szakaszokban, és a törvényjavaslat A) és B) mellékleteiben is. így tehát ennek technikai keresztül vezetése, mondhatni egyszerű nyomdai correctura és semmi nehézséget nem okoz. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés. Felkiáltások bal felől: Halljuk a módosítványt!) Elnök: Méltóztatnék kívánni, hogy a módosítvány felolvastassák. (Igen!) A módosítvány fel fog olvastatni. Horváth Ádám jegyző (olvassa).- »Módosítvány az í. g-hoz: Az 1. §-nak 1., 3., 4., 5. és utolsó sorában rangosztály helyett fizetési osztály teendő. Ugyané kifejezés használandó a többi szakaszokban is, és a törvényjavaslat A) és B) mellékletein is. Beadja Hegedűs Sándor.« Kovács Albert! Kovács Albert : T. képviselőház! Az általános vitában több alakban is kifejtetett, hogy a rangosztályokba való sorozás meoynyire idegen eredetű, és nem'magyar fejlemény, és menynyire káros. E kifejtéseknek meg lett az az örvendetes, és itt ritkán tapasztalható eredménye, hogy a t. kormánypárt belátta, hogy hiba történt, és most indítványt terjesztett be ennek kijavítására. Hiszen t. képviselőház, ha csak annyiból állana a dolog, hogy egyetlen egy szónak a megváltoztatásával meg lebetne változtatni és ki lehetne törülni mindazon aggodalmakat, és meg lehetne gyöngíteni mindazon argumentumokat, melyek itt általában az osztályokba való sorozás ellen felhozattak, akkor már készen volnánk, és az eredmény el lenne érve. Valami olyan dolog történnék akkor, mint a mit egy híres festőről feljegyeztek, a ki a síró gyermekarczot egyetlen ecsetvonással nevető gyermek-arczczá tudta átváltoztatni. Azonban sajnos, ebben az esetben a dolog nem így áll. Egy szónak megváltoztatása ezen törvényjavaslat institutioinak természetét és hatását nem változtatja meg. A nominálisták iskolája, a mely azt hitte, hogy egy jól eltalált szótól függ a világ sorsa, rég letűnt a színpad • ról, és a míg élt is, kevés jó mellett sok hiába-